2010. február 28., vasárnap

Vipassana Graha, a bandungi buddhista meditációs központ

Baliról visszatérve találkoztunk Istvánnal, a Bandungban élő negyedik magyarral. A harmadik Anna, a Tünde kostjából megismert amerikai-magyar lány, aki meghosszabbíttatta darmasiswa-évét. István a blogon keresztül talált rám, és már karácsony előtt felvettük a kapcsolatot, de akkor mi Balira, ő pedig Magyarországra utazott, így a találkozás januárra maradt.
István élelmiszeripari mérnökként dolgozik, és Anglia, Szaúd-Arábia és a Fülöp-szigetek után most Indonéziába vetette a sors. A Nabati nevű nagy bandungi kekszgyárnál dolgozik fejlesztőként. A negyvenes éveiben jár és feleségét illetve lányát és kisfiát egyelőre otthon hagyta, ők majd később csatlakoznak az indonéz kalandhoz.

István otthon van a buddhista dolgokban, és nem sokkal Bandungba való érkezése után már fel is fedezett egy buddhista meditációs központot a környéken. Ide vitt el minket egy szép napsütéses január végi vasárnapon.
Korán indultunk, hogy még a nagy turizmó-roham előtt odaérjünk és a reggeli nyugadalomban tekinthessük meg a szentélyeket. A Vipassana Graha a Majelis Agama Buddha Theravada Indonesia (MAGABUDHI) nevű buddhista közösség meditációs központja, vagyis vihara (= buddhista kolostor). 1991. augusztus 7-én szentelték fel, és a buddhizmus thaiföldi változatának követői járnak ide. Egy szép, zöldellő parkban helyezkedik el, amely tele van buddhista jelképekkel, szobrokkal, sztúpa alakú szentélyekkel. A fő szentélyépület egyszerű belsejében nagy arany Buddha szobor várja a hívőket. Körülötte mécsesek, virágok és különféle anyagokból, különféle méretben és testhelyzetekben megformált, számtalan kisebb Buddha helyezkedik el. A falon két oldalt egy-egy falfestmény látható, amely Buddha születését majd végső megvilágosodását ábrázolja. Kívülről felmászva az építmény teraszára, a távolban a Bandungot körülölelő hatalmas hegyek csúcsai kéklettek a fák felett egy-egy felhőből kibújva. Az egész környék csendesen, nyugodtan és békésen fürdött a vasárnap délelőtti napfényben. Láttunk egy-két kopaszra borotvált fejű, narancssárga köpenyben sétáló szerzetest, de a jelenlevők nagy részét az indonéz és kínai hívők alkották. Ez utóbbiaknak van egy saját szentélyépületük, ahol számos sárkányfejű kutyát és egyéb kínai buddhizmusra jellemző szobrot láthattunk.

A nyugodalmas buddhista meditációs központ azonban szolgált néhány bizarr meglepetéssel:

  1. Engem személy szerint rabul ejtett az egyik szentély mögött álló két hatalmas, fehér színű elefántszobor, amelyek egymással szemben állva fekete agyarukkal és hófehér ormányukkal egy arany színű kereket tartottak a magasban. Életnagyságnál jóval nagyobbak voltak, és recés bőrük élethűen volt kiképezve a kőből vagy betonból, vagy akármiből is faragták őket!

  2. A fő szentélyen kívül még két nagyobb alapterületű szentély található a Vipassana Graha területén. Ezek falait több ezer, kis tükörfalú fülkéből álló polcrendszer borítja. Eme kis fülkékben sorakoznak azok a Buddha-szobrok, amelyeket a hívők ajánlottak fel vallásuk, a vihara és persze saját maguk üdvére. Az a cél, hogy összegyűljön tízezer Buddha, és akkor mindenki nagyon fog örülni. A Buddha-szobrok ára milliós nagyságrendű (rúpia), és bárki vásárolhat egyet, hogy aztán behelyezzék valamelyik tükörfülkébe. Ez idáig még rendben is lenne, hiszen az adományozás szép dolog, és a sok száz tükörfelület által visszavert arany és ezüst színek csillogása igazi ékszerdobozzá változtatja a hatalmas termeket. A meglepő fordulat akkor következik be, amikor valaki megközelíti a kis Buddhákat. Ekkor válik láthatóvá, hogy mindegyik szobrocska talapzatán gondosan fel van tüntetve a Buddha száma (hogy ő hányadik a tízezerből) és az adományozó neve. Ez két dolog miatt mókás. Egyrészt, mert a buddhista vallásról nekem mindig a szerénység, a csendesség és a lemondás jut eszembe, és ezzel szöges ellentétben áll az adomány-Buddhákon hivalkodó nevek sokasága. Másrészt mert sok Buddhára nem csak a nevet, hanem az adományozó házaspár igazolványképnél kisebb méretű fényképét is rányomták, illetve sok szobron előszeretettel alkalmazták azt a műagyag szalagot, amibe egy tárcsa alakú géppel lehet belenyomni a betűket (akárhogy gondolkodom, nem jut eszembe a neve), ráadásul a kék szalag volt a kedvencük!

  3. De az egész Vipassana Graha legelképesztőbb és legbizarrabb jelensége az a reliefsorozat, amely a fő szentély lábazatán, kívül fut végig. E domborművek részben egy thaiföldi buddhista tanító cselekedeteit ábrázolják, nagy részük azonban az engedetlen hívők POKOLBAN való szenvedéseire hívja fel a figyelmet! Nem akartunk hinni a szemünknek! Én eddig azt hittem, hogy csak a keresztény vallás szereti rémisztő képekkel ijesztgetni az írni-olvasni nem tudó, tudatlan híveket. De hogy a Pokol válogatott kínzásait egy buddhista szentély lábazatán lássam, ez merőben meglepő jelenség volt! Egyébként is? Hogy kerül a keresztény menny-pokol koncepció a buddhista lélekvándorlás templomába!? És ráadásul nem is akármilyen kínzásokat ábrázoltak! Az, hogy valakit karóhoz kötnek és kitépik a szívét, vagy forró olajban főznek, ló- és tehénfejű alakok kínoznak, farkasokkal tépetik ki a beleit vagy patkányokkal zabáltatják le a kukiját, az még elmegy ...
    ... de a bűvészmutatványhoz hasonló, fűrésszel való kettévágás és Tünde "kedvence", a "fúrógép az asszonyszájba"-motívum már egy kissé túlzásnak tűnik!

(10-01-31)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése