Jajag-Sukamade Rally 2010 - Logisztikai feladvány motorokkal

(Kukker Ottó)

(Tovább követjük a Jajag-Sukamade Rally magyar résztvevőinek sorsát. Az előző részben eljutottak Saronganig, a Meru Betiri Nemzeti Park előtti utolsó településig, majd pihenő közben megelőzte őket a rivális orosz csapat, míg végül feladták motoros próbálkozásukat és járműveiket az erdőben hagyva gyalog vágtak neki a hátralevő kilómétereknek.)

Hőseink csomagjaikat a hátukon cipelve baktatnak lefelé a köves úton, amíg el nem érnek egy sorompóig. A sorompó melletti házikóban két férfi ücsörög, David és Siswanto. Ők a checkpoint őrei, akik 24 órás szolgálatban nyitogatják a sorompót és vezetik a vendégkönyvet. Sem előbbi, sem utóbbi nem jelent túl sok elfoglaltságot, mert erre ritkán téved autó, a helyiek motorral közlekednek, és nem túl nagy az erre járó turizmók száma sem. A vendégkönyvből kiderül, hogy az oroszok már túlhaladtak ezen a ponton, tehát még mindig jóval a magyar csapat előtt járnak. Utazóink megpihennek a kis háznál a gyaloglás után és az őröktől hasznos és érdekes dolgokat tudnak meg.

Kenéz:

"Innen a checkpoint-tól még mindig lefelé vezet az út, és arrafelé házak sorakoznak. De ezek a fiatalemberek itt azt mondják, hogy az még nem Sukamade, mert Sukamade még 4 km-re van innen! Ez nem dob fel. Mint ahogy annak sem örülök, hogy a srácok közölték, hogy hozzuk le a motorokat az erdőből, mert ha nem is egészben, de részletekben ellophatják őket. A lámpát, az aksit, stb. Nehéz eldönteni, hogy valóban van-e tolvajveszély az erdőben vagy csak a pénzünkre hajtanak. Arra ugyanis semmi esély, hogy én bármelyik irányba is le tudjam hozni a hegyről a motort záros határidőn belül. Már késő délután van, hamarosan ránk sötétedik, addigra fedezékbe kéne érni. Tehát mindenképpen szükség van David segítségére, hogy visszavigye az én motoromat a faluba. Ezt nyilván nem ingyen teszi majd. Ebből alkudozás lesz!"

Az lett. Az ár 150ezerről indul az oda-vissza útért, mert az ojeg normál tarifája 75ezer rúpia egy útra Sarongan faluból Sukamadéba. Hőseink ennyit nyilván nem akarnak fizetni, hát végül kikalkulálnak egy 75ezres árat, hiszen Davidnak csak egy úton kell vinnie utast, nevezetesen, amíg feljutnak a hegyre a motorokhoz, majd amíg a faluból visszajutnak a hegytetőre. David kevesli a 75ezret, mire Kenéz felajánl még 2 banánt. Ez sem elég meggyőző. Néhány szem finom útról szedett rambután? Nem nyert, a checkpoint-on egy egész vödörnyi van. Egy tank benzin? Hmm, ez már sokkal inkább képezi alku tárgyát!

A logisztikai feladatsor a következő:
1. David és Pálffy egy motoron felmennek a hegytetőre.
2. Pálffy leviszi Kenéz motorját abba a kis irodába, ahol a belépőt vették.
3. David felhozza Pálffyt újra a hegytetőre a második motorhoz.
4. Pálffy lehozza a saját motorját a checkpoint-hoz.
David tehát mind a kétszer hegynek fel viszi majd utasát, ami nyilván több üzemanyagot fogyaszt, így a 75ezer + egy tank benzin (kb. 15ezer) méltányos árnak tűnik.

Kenéz:

"90ezer rúpia lett a végső ár. Hát, nem olcsó mulatság, de nincs más választásunk. A fiúk már jó ideje elindultak, remélem nem lesz semmi nehézség és hamar visszaérnek. Nem is tudom, hogy szégyelljem-e magam, amiért nem boldogultam tovább a motorral, vagy inkább legyek büszke, hogy a hegytetőig fel tudtam tornázni magam ... hm, talán a második. Én örülök az így nyert rövidke pihenőnek, habár nem örülök az időveszteségnek. Egyre közeledik az alkonyat. És egy dzsungel közepén csücsülünk. Az előbb láttam majmokat ugrálni a fákon és Siswanto közölte, hogy tigris is él az erdőben. A jávai tigris! Eddig írogattam az úti jegyzeteket, telezabáltam magam a felajánlott rambutánnal, ittam kávét, nagyon szívélyes itt a vendéglátás. Azt is megtudtam, hogy reggelente szokott közlekedni egy "taxi" Sukamadéból Saronganba. Ez a taxi nem más, mint egy teherautó, amely képes megbirkózni az útviszonyokkal. Régebben még nehezebb volt megközelíteni Sukamadét, mert ha a folyó magas volt, nem lehetett átkelni rajta. Most egy új híd segíti, de csak a motorosokat, mert a teherautót nem bírja el a híd. Ha tehát magas a vízállás, a taxi nem közlekedik."

Kenéz újabb rambutánba mélyeszti a körmét, széthasítja a gyümölcs vastag bőrét, kitörli a szeméből a belespriccelődött levet, szájába tömi a fehér húsú gyümölcsöt, majd folytatja:

"Alapvetően nagyon szép itt. Csendes és békés. Az erdő és a folyó hangjai. Meg néha egy-egy motor. Azt mondtam, hogy inkább büszkének érzem magam, amiért fel tudtam jönni egy darabon a motorral? Itt ücsörögve és a hazatérő helyieket nézve már minden büszkeségem elpárolgott. Az, hogy ketten ülnek a motoron két nagy csomaggal, az még hagyján! De az előbb elhaladt itt egy motor, amelyen leghátul ült az anyuka, előtte egy 7 éves forma kislány, és a gépet egy kb. 16 éves lány vezette. Tangapapucsban! Ezek után én egyáltalán nem vagyok menő. Csak az vigasztal, hogy ők a motoron születnek, hát behozhatatlan fórjuk van."

Kenéznek aztán már nincs sok ideje motor nélkül leélt harminc éve felett bánkódni, mert a logisztikai különítmény hamarosan visszaérkezik. Pálffy az utolsó 5 méteren szerencsétlenül nekimegy egy nagy kőnek, ami által a jobb lábánál levő fék elhajlik. Kenéz szívbajt kap, hogy tönkretették a bérelt járművet, de az indonézek ettől nem esnek kétségbe. Visszahajlítják a fékpedált és a gépnek újra kutya baja.
A fiúk a szürke Hondát sikeresen lejuttatták a jegyárusító irodához, de ott már nem találtak senkit, ezért átadták a motort David egyik barátjának, aki levitte Saronganba az office-ba. Hogy milyen office-ba, és milyen idegennek, azt Pálffy sem tudja. Az biztos, hogy ilyen sem történik meg sok helyen a világban, hogy a motorod kulcsát rábízod egy idegen emberre. Igaz, hogy a forgalmi nincsen nála, de semmiből nem áll szétkapni a gépet és alkatrészenként eladni.

Kenéz:

"Azért történt az egész akció, hogy biztonságba helyezzük a motorokat a tolvajok elől. Mert 'pencuri'-k járják az erdőt és lopnak fát, állatokat, motoralkatrészeket. Ezek után a mentési akció közepette nyugodtan odaadjuk a kulcsot egy vadidegennek. És ebben az egészben David semmi kivetnivalót nem talál, hiszen ő ismeri az idegent, a barátja, hát biztosan tudja, hogy meg lehet bízni benne. Hogy mi nem ismerjük ezt a barátot, az nem baj, hiszen David mondja, hogy jó srác. És hogy mi Davidot sem ismerjük egyáltalán, no, az aztán végképp elhanyagolható tényező ..."

Kenéz motorja tehát Saronganban, Pálffy gépe a checkpointnál. Biztonságban mind a kettő. Már csak hőseinknek kell biztos fedél a fejük felé ma éjszakára. Nincs vesztegetni való idejük. Már az alkonyati fény kezd csillogni a leveleken és Sukamade még 4 km.
Már ha egyáltalán létezik ...

(Folyt. köv.)

(10-01-14)