Vadvíz és dagonya - a Gunung Agung és a Danau Batur környékén

Még mindig esett, amikor megérkeztünk Toya Bungkah falucskába, és bemenekültünk az első szimpatikusabb étkezdébe. Ha már asztal volt a könyökünk alatt, meg is ebédeltünk. Gergő először egy sült hallal próbálkozott, de mivel az nem nyerte meg a tetszését, áttért a szokásos és biztonságos smack-re. Gergőnek, a smack-imádónak, Indonézia maga a Kánaán, hiszen itt leves vagy sült tészta formájában szinte mindenhol lehet instant tésztát kapni. Péternek csalódást okozott a toya bungkah-i gado-gado, mert nem volt olyan szépen tálalva, mint az ubudi szállásunkon. (A gado-gado egy zöldségekből és ragadós-rizs kockákból álló, mogyorószósszal összekevert egytálétel.) Én a saját fogásom mellé még átvállaltam Gergő halát, aminek a hasa tájékán furcsa, szürkésbarna golyócskákat találtam. Először arra gondoltam, hogy ikra, de annál sokkal nagyobb volt. Megkóstoltam és krémszerű állaga sem vallott ikrára. Hosszas szemlélés és turkálás után megállapítottuk, hogy ebben a halban bizony szar van!

Épp azt terveztük, hogy tapasztalatainkat megosztjuk a vendégkönyv jövendőbeli olvasóival, amikor hirtelen és váratlanul lecsapott ránk ... a tour guide. Terveink között szerepelt megmászni másnap a Gunung Baturt, így kíváncsiak voltunk az ajánlatára.

Rövid, közepes és hosszú túrát ajánlott 30, 40 és 50 USA DOLLÁRÉRT!!!

Az alsó hangon is 300.000 rúpia!

És miért? Egy-két kráter, egy kis füst, valami sziklás barlang ... meg az elmaradhatatlan napfelkelte a hegyről nézve, ami miatt hajnali 3-kor kell elindulni felfelé!

Hát mi úgy voltunk vele, hogy max. 50ezret vagyunk hajlandóak fizetni és azt is öten együtt. Egy ideig alkudoztunk, de nem jutottunk dűlőre. Később a szállásadó nénink megsúgta, hogy simán fel lehet menni vezető nélkül is, ott a ház mellett vezet az út, azon kell balra majd jobbra fordulni, és aztán végig csak felfelé.

Az eső lassan elállt, az ég tisztulni kezdett és bár az 1000 méteres tengerszint feletti magasság miatt hűvös volt, de el lehetett indulni valamerre. Hiszen még előttünk volt az egész délután, amit nem tölthettünk egy koszlott kis vendéglőben a tour guide zaklatásának kitéve. Eszter, Tünde és Gergő akartak raftingolni, és tudtuk, hogy a SOBEK nevű raftingos társaság valahonnan a közelből indítja a túráit. Elindultunk hát megkeresni a starting point-ot, hátha még beférünk egy délutáni rafting-csoportba. Vissza kellett menni teljesen Rendang-ig, ami azt jelentette, hogy kilépünk a Gunung Batur területéről. Ez csak azért volt érdekes, mert nem tudtuk, hogy az odafelé kifizetett jegy többszöri belépésre jogosít-e. Végül ez nem derült ki, mert senki nem állított meg minket se kifelé, se befelé menet. Rendangnál arra az útra kellett lefordulni, ahonnan Péterék jöttek az autóval. Először jóval túlmentünk a bázison, csak visszafelé találtuk meg. Az út részleteire nem emlékszem kristálytisztán, mert hol jobbra, hol balra bóbiskoltam a kocsiban, mint ahogy a többiek is. Csak szegény Gergő tartotta magát hősiesen a volánnál.

Miután végre megláttuk a nagy, fából faragott "SOBEK" feliratú táblát, kiszálltunk a kocsiból, hogy felderítsük a terepet. Elhaladva a tűzrakó hely és a mellékhelyiségek mellett, hosszú lépcsősoron leereszkedve egy mesterséges vízeséshez értünk, amelynek vizét egy sebes folyású, hordaléktól barna hegyi folyócska szállította tova. Körös-körül csak a hegyek voltak és a dzsungel, sehol egy lélek, ha leszámítjuk azt a férfit, aki a szomszédos hegyoldalon csordogáló esővízben végezte napi tisztálkodási rítusát teljesen meztelenül.

Visszatérve a bázis bejáratához, megcsodáltuk a közelben magasodó Gunung Agungot, Bali szent hegyét, amelynek látványa jó pár hónappal ezelőtt a szomszéd szigetről egy motoron száguldva csalt boldog mosolyt az ajkamra. Ilyen közelről és ebből a szögből egyáltalán nem emlékeztetett a jellegzetes kúp alakú hegycsúcsra, de kopár tömbje méltóságteljesen magasodott fölénk.

A SOBEK tábláján találtunk egy telefonszámot, és miután a szemközti warungban kiszedtük a csajból a körzet előhívóját, felhívtam a raftingos bandát. Az abszolút mahasiswa price (diák ár) 350ezer rúpia lett volna az étkezéssel együtt, de Tünde, Eszter és Gergő nem akart rá ennyit szánni.

A visszafele úton megcsodálhattuk azt a panorámát, amelyet kora délutáni megérkezésünkkor fehér felhő takart. A Gunung Batur területe egy hatalmas, mélytányérhoz hasonlító kráter, amelynek mélyén az azonos nevű tó fekszik. A tótól nyugatra emelkedik a medence alján az 1717 méteres Gunung Batur, míg a tó keleti felén a 2152 méter magas Gunung Abang strázsál. Bali egyik észak-déli irányú főútja végigvezet a kráter dél-nyugati peremén. Mi is ezen az úton közelítettük meg a medencét, és a szürkületben még pont elkaptuk a nem mindennapi kilátást.

Lefelé ereszkedve aztán megálltunk egy szállodánál is, amelynek árfekvése nem igen felelt meg a pénztárcánknak, területi elhelyezkedésével azonban nagyon elégedettek voltunk. Ahogy kisétáltunk az étteremből nyíló teraszra, nem csak a tó és a Gunung Batur, hanem kelet felé a Gunung Abang is látszott, és a háttérben felbukkant a Gunung Agung jellegzetes kúp alakú csúcsa is.

Gunung Batur nagyobb térképen való megjelenítése

Miután visszaértünk Toya Bungkah-ba, kivettük a házinéni által ajánlgatott szobákat fejenként 35ezerért reggelivel. Utána felhívtam egy másik raftingos irodát is, ahol már kedvezőbb feltételeket mondtak. Saját transzferrel, de ebéddel 225ezer/fő. Ez már elfogadható ár volt, így meg is állapodtunk a részletekben és másnap a hármas ezzel a bandával ment el raftingolni, amíg mi Péterrel a Gunung Baturt másztuk meg.

A raftingolásban nekem az volt a legnagyobb élmény, hogy a telefonhívások 80 %-át indonézül intéztem. Persze egyszerű szavakkal, egyszerű mondatokkal, de mégis csak indonézül. Egyébként az egész utazásra az volt a jellemző, hogy végre megtört a jég. Végre elvetődtem azokra a terepekre, ahol nem tudtak az emberek angolul és kénytelen voltam indonézül próbálkozni. Ez már Bandungban kezdődött a motorkeresés alkalmával, aztán jávai utazásunk alatt folytatódott, és mire Balira értünk már nem érdekelt, hogy tudnak-e az emberek angolul. Végre leomlott a gát, elkezdtem indonézül kommunikálni!

Estére úgy éreztük, hogy ennyi eső és trópusi hideg után megérdemlünk egy meleg fürdőt a helyi hotspring-ben vagyis "termálfürdőben". A házinéni iránymutatását követve elindultunk egy vaksötét, gödrökkel és pocsolyákkal tarkított úton. Amikor már a házak is kezdtek elfogyni, bekukucskáltunk egy szobába, és a "local hotspring" holléte felől érdeklődtünk. Az otthoniak útba igazítottak és lefordultunk egy olyan útra, ami nem csak hogy sötét, de már szűk is volt. Végül csak odaértünk a bejárathoz, ahol kiderült, hogy 80ezer rúpia a belépő. Nem értettük a dolgot, hiszen az Ibu azt mondta, hogy a helyieknek fenntartott fürdő ingyenes. Amikor erre rákérdeztünk, az őrök mosolyogtak, és közölték, hogy ez nem a helyi hotspring, hanem a turistáknak kiépített. De ők ezt ajánlják, mert a másik sokkal koszosabb és tele van. Eszter és Gergő a tisztaság és a szabad tér mellett döntött, mi meg hárman elindultuk megkeresni a local hotspring-et, ami valahol a kiépített strand mögött volt. Megint szűk és sötét erdei ösvény következett, majd egy nagy fa mögül előbukkant Toya Bungkah falucska helyi termálfürdője. Hát, mit mondjak! Nem a Gellértről mintázták, az biztos! Miután átküzdöttük magunkat a talajt borító gyökereken, megálltunk a kőfal mellett és szemügyre vettük a terepet. A tőlünk balra húzódó kőfalból kissé távolabb kb. 10 zuhany ... cső (mert rózsának semmiképpen sem nevezném) ontotta a meleg vizet. Alatta fiatal férfiak álltak átszellemült arccal élvezve a forró zuhanyt. A térség középső részén táskák és ruhakupacok hevertek mindenfelé, kissé távolabb a bejárat mellett nők öltözködtek, egymást sarungokkal eltakarva. Apropó bejárat ... nos, az jelenleg velünk szemben helyezkedett el, tehát mi a hátsó traktusból közelítettük meg az ojjektumot, ezért volt olyan nehéz a bejutás. Most, hogy visszagondolok, még valami kerítésféle is rémlik. De az egész komplexum legbizarrabb része a jobb oldalon tárult a szemünk elé. Egy sekély patakocska iszaptól fekete vizében egymáshoz préselődve ücsörögtek férfiak, nők és gyerekek, miközben a forró víz fehér párafelhőt képzett az este hűvös levegőjében. A patakocska felett növényzet borította fal emelkedett, a fal tetején kerítés állt, és azon túl a turistáknak szépen kiépített termálfürdő lámpái világítottak.

A local hotspring nem volt más, mint a kiépített strand elfolyó vizének csatornája. Egy hotspring-kanális! Önkéntelenül kitört belőlem a nevetés, amikor felfogtam, milyen helyre is keveredtünk. Ez volt a nap fénypontja! A csilli-villi, de üres turizmó-hotspring alatt az annak kivilágítatlan lefolyójában dagonyázó helyiek! A dagonya még gyér fényét is a kiépített strand lámpáitól lopta. Bizarrságok bizarrsága! Ott volt a helyünk!

Local hotspring beli életkép

Hamarosan Gergő és Eszter is megjelentek, mondván, hogy a fenti strandon nincs senki és a hangunkból hallották, hogy a közelben vagyunk. Abban igaza volt a fenti őröknek, hogy nagy volt a tömeg. De kit érdekel? A zuhanyra ugyan várni kellett, de a dagonyában még volt hely bőven!
Nem kis feltűnést keltett az öt bule, akik öltözőkabin híján a nyílt színen voltak kénytelenek felvenni fürdőruhájukat, majd óvatosan beereszkedtek a gyanúsan sötét és süppedékeny talajú kanálisba. Annyi előnye megint volt buléságunknak, hogy nem kellett sokáig sorba állnom a zuhanyhoz. A fürdőző srácok meglepetésükben hamar átadták a helyet a meleg vízsugár alatt.
 

Eszter, Tünde és Gergő hamarabb végeztek a fürdőzéssel, így elindultak hazafelé. Péter még egyszer le akart zuhanyozni, így mi jóval utánuk indultunk. Kifelé bedobtunk a perselybe egy tizest, mert nem volt aprónk, de úgy voltam vele, hogy ez az élmény megért 5ezer rúpiát!
Hiába indultak el hamarabb, mégis mi értünk előbb az autóhoz, mert a trió valahogy eltévedt a sötétben. Ezt nem csodálom, mert mi is majdnem rossz felé fordultunk egyszer. Persze akkor holtfáradtan, az autó mellett várva kevésbé voltam együttérző. Már megint várunk, mindig várunk, erre, arra, egymásra ... hát ez nem egy váratlan utazás ...

http://picasaweb.google.com/kenildem/VadvizEsDagonyaADanauBatur#

(10-01-07)