Reggel a tíz órás komppal elhagytuk Jáva szigetét. A behajtásnál kellett megvenni a jegyet, amely motorral együtt fejenként 15ezer rúpiába került. A hajók felé vezető sávok útvesztőjében egy idő után megtaláltuk a megfelelőt és egy keskeny, kanyargós mólón végiggördülve felhajtottunk a kompra. Rendben, nem tagadom, ez azért jó érzés volt! Nem mi voltunk az egyetlen motorosok a hajón, de az biztos, hogy mi jöttünk a legmesszebbről.
A matrózok, látva az AB-vel kezdődő rendszámot, csodálkozva kérdezték:
"Dari Yogya? Pake sepeda motor?" - "Yogyából? Motorral?"
És mi büszke igennel válaszoltunk. Nem ez volt az első, és nem is az utolsó tágra nyílt szemű kérdés, amelyre mi mosolyogva bólogattunk, hogy aztán begyűjtsük az elismerő nyelvcsettintéseket és kétkedő fintorokat. Hivatalosan nem vihettük volna át a motorokat Jáváról Balira, de a yogyai rendszámot látva ez senkinek sem jutott eszébe. Mindenkit a két földrajzi hely közötti nagy távolság izgatott a leginkább.
A kompon egy időre búcsút mondtunk Jávának, Tünde papírzsepik segítségével becsavarta a haját, hogy szalonképes legyen a frizurája a szilveszteri bulira, majd langymeleg Teh Botol-t kortyolgatva figyeltük, ahogy Bali hegyei egyre közelebb kerülnek hozzánk.
Az egy órás hajókázás után déli 12 körül indultunk el Gilimanuk kikötőjéből utunk utolsó szakaszára. (Nyugalom, tudok számolni, Jáva és Bali között egy óra az időeltolódás!)
Útközben újra meg kellett állapítanom, hogy Balit méltán hasonlítják az emberek a Paradicsomhoz. Habár az esős évszak miatt türkiz színüket elhagyva most hordaléktól sárgállottak a folyók, a buja zöld növényzet és a sok színes virág valóban az Édenkertet juttatta eszembe.
Sokan azt mondják, hogy Balin kedvesebbek az emberek, mint Jáván. Hát, mi ezt nem támaszthatjuk alá. A helyi lakossággal való első interakciónk során egy fekete pólós lófarkas motoros (pontosabb személyleírást nem tudok adni, mert a bukósisak teljesen elfedte az arcát) gyanúsan kerülgetett minket. Miután én újra előtte voltam, pont belenéztem a visszapillantó tükörbe, és rémülten láttam a kis f...sz... (nem illethetem más névvel, de e név nem tűr blogbejegyzést) megelőzve Tündét hirtelen belemarkolt a jobb mellébe, majd tovaszáguldott! Tünde az ijedtségtől persze megtántorodott, de szerencsére nem esett el. Én rögtön megálltam, mert azt hittem, Tünde is meg fog, de ő a támadó nyomába eredt, üldözőbe vette, de az ... csodák csodájára ... befordult egy mellékutcába és meglépett. Amikor utolértem Tündét, percekig álltunk az út szélén és egymásnak üvöltöttük mindazt, amit a kis f...sz...-nak szántunk volna! Ekkor hágott tetőfokára az utakon garázdálkodó agyatlan indonéz sofőrök iránt érzett minden utálatunk. Ez volt mindennek a teteje! Mert hogy nem tudnak vezetni, és amúgy sincsen agyuk és ezért veszélyeztetik a saját és sokszor mások életét is, azt még valahogy lenyeli az ember. De hogy előre megfontolt szándékkal balesetveszélyes helyzetet idéznek elő, azt semmilyen gyomor nem tudja befogadni, és nem is fogadhatja be. Annak a f...sz...-nak nagy szerencséje volt, hogy nem értük utol (nyilván esélyünk sem volt rá, csak képletesen értem), mert ha nem motoron, hanem szilárd talajon akadunk össze vele, abból oltári nagy nyíltszíni indonéz-verés és -rugdosás lett volna. Az elmúlt három nap eseményei, a felgyülemlett feszültség és indulat a merénylet hatására mind egyszerre tört elő belőlünk, és olyan erővel, hogy tudtam, ha az a csávó akkor a kezünk közé kerül, egy személyben bűnhődik meg minden egyes sofőrtársa bűneiért, akivel csak összeakadtunk utunk során.
Az út további részén az olyan apróságokat, mint egy előttünk átguruló kitört autókerék, már szemrebbenés nélkül konstatáltuk. A minket megelőző teherautók hátsó gumi sárhányójáról ránk kacsintó bikinis csajok és a hatalmas "I love you full!" felirat pedig őszinte mosolyra késztetett. :)
Ebédszünetünket 2 és 3 között tartottuk, majd egy szép kanyargós hegyi útszakasz után este hat körül megérkeztünk Denpasarba.
4. nap: Banyuwangitól Denpasarig, 135 km nagyobb térképen való megjelenítése
(09-12-31)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése