Tornádó, eső és özönvíz

Az együttesalapítást követő napon elmentem a Sanjaya Motor-hoz, hogy kifizessem Tornádó árának második részletét. Karácsonykor 1,5 millió rúpiát hagytunk ott érte, ennek fejében hozhattuk el. Most kifizettem még egymilliót, és a megállapodás szerint még mindig megvolt az a lehetőség, hogy február végén visszaszolgáltathatom. Akkor visszaadnak másfél millát, tehát egymillió rúpiáért volt egy motorunk két hónapra, ami megegyezett a yogyai bérleti díjjal. A második részlet kifizetésénél még csak sejtelem volt, amely aztán pár nap alatt bizonyossággá vált, hogy ez a motor velünk marad, amíg Bandungban vagyunk. És nem csak azért mert menő és jópofa dolog motorozni, hanem mert a későbbiekben sok esetben teljesen meg lettünk volna lőve közlekedési eszköz nélkül. Hiánya jelentősen hátráltatta volna a munkánkat és általában az életünket.

Tornádó egyébként egy fekete színű, benzinnel működő, 110 köbcentis, robogó kialakítású, félautomata (az indonéz köznyelvben: bebek = kacsa), kétütemű, "Suzuki Tornado GS" típusú motorkerékpár 1995-ből. Senkit ne ijesszen és ne tévesszen meg éltes kora! Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor kellett szervízbe vinni: egyszer elszakadt a lánca, egyszer feltörték az indítózárat, és a hónapok folyamán bedaráltam másfél szett visszapillantó tükröt. Ennyi. A váltója néha önkényesen ugrik egy sebességet, de ha ráérzel, nincs vele gond. Motorikus problémája soha nem volt. Oké, sajnos kétütemű, és kihal minden mögöttem álló a piros lámpánál, de erről igyekszem nem tudomást venni! :) Mindent összevetve Tornádó a maga kategóriájában főnyeremény!

De térjünk vissza január végére, amikor kifizettem a második részletet, és másnap egy egész napot a Sanjaya Motor műhelyében töltöttem, hogy kijavíttassak rajta néhány apró hibát. Mindez szerencsére egy kanyimba sem került, mert a motorszalon felajánlott 4 alkalomnyi ingyen szervízt!

A javítandók listája nem volt hosszú, mégis déltől délután négyig ott ültem a bengkelben, és árgus szemekkel figyeltem, mit mahinálnak a motoron, jobban mondva vártam, hogy mikor mahinálnak végre rajta valamit. Azért tartott ilyen sokáig, mert a szükséges alkatrészeket előbb be kellett szerezniük.

1. Az egyik kolléga motorra pattant és elment egy pár utcával arrébb levő üzletbe, ahol vásárolt egy alkatrészt. Már ez is meglehetősen hosszas folyamat volt. Az új tartozék megérkezése után sokáig senki nem nyúlt hozzá. Én bámultam egyedül az asztalon álló dobozt, elolvastam rajta minden angol és indonéz mondatot, tanulmányoztam a rajta látható képet, és végül megállapítottam, hogy ez minden bizonnyal egy akkumulátor! Nagyon örültem felfedezésemnek, és alig vártam, hogy az új testrész bekerüljön Tornádóba. Ez hosszas várakozás után meg is történt, szépen világított már minden lámpa a műszerfalon és újra működött az indítógomb. Ez sokkal kényelmesebb volt, mint minden indulás előtt lábbal berúgni a motort.
   
   
2. Állítani kellett a váltón is, hogy ne ugorjon hármasból rögtön egyesbe, mert olyankor majdnem lerepülök a nyeregből. Az sem egészséges, ha kettesből rögtön üresbe kerül, és én ott állok egy kanyarban vagy útkereszteződésben és próbálok elindulni, de csak bőgetem a motort üresben.
   
   
3. Ezután jött a füst problematikája. Ennek érdekében is állítottak valamit a motoron, de ez nem segített sokat, még mindig füstölt, mint állat. Az olajtól még a szokásosnál is feketébb szerelő csávó vigyorogva megnyugtatott, hogy ez egy kétütemű motornál normális. Ekkor megértettem, miért tiltották be a kétütemű járműveket az Európai Unióban, majd megpróbáltam feldolgozni és elfogadni azt a tényt, hogy a füst marad, és ezentúl nem csak hogy a szemetet nem fogom szelektíven gyűjteni, de még légszennyező is leszek! :(
   
   
4. A Balira való indulásunk előtt elcsúsztunk a Jl. Asia Afrika-n egy banktól kifordulva, és ennek az lett az eredménye, hogy eltört a műszerfalat és a kormányt borító műanyag doboz, illetve megsérült a jobboldali visszapillantó tükör. Előbbivel nem foglalkoztunk, mert nem súlyos és nem is látszódik. A tükröt azonban ki kellett cserélni, mert a göröngyös utakon való rázkódástól sosem maradt a jól beállított pozícióban.

Mindez órákon keresztül tartott. Én közben figyeltem a szerelők munkáját, majd elsétáltam egy warungba ebédelni, utána kávéztam egyet, és a motorszalon főnöke küldött nekem egy "Sanjaya Motor" feliratú jó minőségű poncho-esőkabátot is. Ez aztán később nagyon jól jött!

A szervíz utolsó aktusaként feltöltötték olajjal a motor olajtartályát és megpróbáltak szerezni nekem egy rugós csomagtartót. Olyat akartam, amilyen a bringákon szokott lenni a hátsó kerék felett, csak a motoron a kormány alatti függőleges részre lehet felszerelni. A kolléga háromszor is fordult, de sajnos nem sikerült olyan típusú csomagtartót vennie, amely illett volna a motorra (és nem a színével voltam elégedetlen! ... ). Egyszerűen minden csomagtartó belelógott a kulcsnyílásba, ezáltal megnehezítve az indítást. Végül lemondtam róla, és örömmel pattantam a motor nyergébe, mert már elegem volt az egész napos bengkelben üléstől.

A motor pöccre beindult, kicsapott egy nagy adag füst elborítva a búcsúzkodó szerelőket, és büszkén kivonultam a bandungi forgalomba. Hiába intett mindenki, hogy nagy eső lesz, várjak egy kicsit! Én már be voltam sózva, már azt se bántam, ha megázok, csak elszabaduljak végre a koszos-olajos műhelyből. Már csöpögött, amikor elindultam, ezért felöltöttem szép új eső-ponchómat. Nem mondhatnám, hogy szokatlan volt esőben vezetni, hiszen Balin és Jáván volt benne részünk bőven. Nem is zavartattam magam, haladtam szépen előre, persze lassan, mert a szemembe verő víztől alig láttam. A poncho nem sokat segített, szépen lassan teljesen átázott a nadrágom, a nyakamnál is befolyt a víz, de én rendíthetetlenül haladtam tovább. Az Jl. Ahmad Yani-n már csak kettesben tudtam menni, mert a motoron ülve is a bokámig ért a víz. Akkor még nem ismertem ezen Üllői út nagyságú utca minden kátyúját, ezért végig azon paráztam, hogy a víz alatt egyszer csak valami gödörbe hajtok. Éreztem, ahogy egyre vizesebb és egyre idegesebb leszek. Az egész hazaút záróakkordjaként egy szembejövő autó a fejem búbjáig beborított vízzel, én ékes magyar káromkodásban törtem ki a felmenőivel és a bandungi csatornahálózat vízelvezető képességével kapcsolatban, majd puffogva begördültem a kis utcámba. Végre hazaértem. Csurom vizesen, fázva, de egy megújult Tornádó hátán!

(10-01-27)