A Meru Betiri Nemzeti Park Kelet-Jáva déli részén 580 négyzetkilóméternyi területet foglal el Jember és Banyuwangi körzetek között. A park part menti esőerdőiről és azok gazdag élővilágáról híres. Jól megél itt egymás mellett a leopárd, a vaddisznó, a szarvas, az óriás fekete mókus, a cibetmacska, a tobzoska és a szarvcsőrű madár. A Meru Betiri a jávai tigris utolsó ismert élőhelye. Habár széles körben elterjedt az a hit, hogy ez a tigrisfaj már kihalt, 1997-ben még fedeztek fel nyomokat, amelyek tigrisekre utaltak, és a parkban élők állítása szerint a mai napig van még jávai tigris az erdőkben.
A Nemzeti Park legnagyobb attrakciója azonban kétségkívül Sukamade védett tengerpartja, ahol számos teknős szokta lerakni tojásait. A teknősbékára használt általános indonéz kifejezés a "kura-kura", de a nagytestű (és ehető) tengeri teknőst "penyu"-nak nevezik. Sukamadénál leggyakoribb a zöld teknős (Chelonia mydas), de óriás kérges teknősök (Dermochelys coriacea) is gyakran keresik fel a partot.
A nőstény teknős a megtermékenyítés után kb. 2-4 héttel kimászik a partra, hogy lerakja tojásait. Egy példány a két hetes tojásrakási időszak alkalmával átlagban ötször száll partra. Egy teknős, fajtától függően, 50-150 tojást rak le egy 50-80 cm mély fészekbe. A gödröt aztán, hátsó uszonyait használva, lezárja homokkal. Az egész folyamat kb. 3 órán keresztül tart. Dolga végeztével az anya visszatér a tengerbe. A költési időszak 45-60 nap. A fészek hőmérséklete határozza meg a fiókák nemét: az alacsony hőmérséklet több hímet eredményez. A kikelés után 3-7 nappal a kis tekik elkezdenek kitörni a fészekből és rögtön a tenger felé veszik az irányt. 1000 kis teknősből átlagban csak egyetlen egy (!) éri meg a 20-50 éves kort. Tehát jócskán spórolni kell velük!
Ezért a teknősőrök (ranger) összeszedik a tojásokat és a parti hotel mellett létesített telephelyen keltetik őket. A homokban kis, kb. 30x30 centis területeket kerítenek el kartonpapírral és oda helyezik a tojásokat. A kartonon feltüntetik, hogy mikoriak a tojások, hány darab van az adott "bölcsőben" és hogy várhatóan mikor fognak kikelni. Egy másik területen tartják a már kikelt kis tekiket, amelyek akkorák csak, mint egy gyermekkéz és le-föl rohangálnak vagy épp egymás hegyén-hátán alszanak. Itt, a száraz homokban tartják őket egy ideig, amíg be nem nő a fejük lágya, vagyis a hasukon be nem nő a páncélon található kicsi lyuk. Addig nem lehet vízbe tenni őket, mert a lyukon befolyik a víz, és megfulladnak. Ha már vízmentesen zár a tekipáncél, átkerülnek egy másik épületbe, ahol csempézett betonmedencékben tárolják őket egészen addig, amíg vissza nem engedik a tengerbe.
Minderre azért van szükség, mert miután az anyateknős lerakta a tojásokat, azok védtelenek a ragadozókkal szemben. Az anya visszamászik a tengerbe sorsára hagyva tojásait, hogy a fürge biawak vagy az orvvadászok lakmározzanak belőlük.
A Nemzeti Parknak szigorú programja van a teknősök védelmére. Igényes kivitelű, hasznos ismereteket és tanácsokat tartalmazó információs füzeteket lehet beszerezni a Saronganban található Information Center irodájában, habár ezen iroda "észrevehetőségi index"-ét nagyban növelné néhány tábla az odavezető út mentén. E füzetekből lehet megtudni a fenti érdekességeket is, illetve hogy hogyan kell viselkedni a Nemzeti Park területén, hogy a legkevésbé zavarják a látogatók a teknőcöket. A ranger-ek jó pénzért éjszakai teknősnézést szoktak szervezni a turistáknak, amely ára 50 és 100ezer rúpia között mozog. Szintén 50ezer rúpiába kerül, ha valaki saját kezűleg akarja visszaengedni a teknősöket a tengerbe, amely tevékenység valószínűleg kimerül abban, hogy egy vízzel és teknőssel teli vödröt lecipel a partra, majd kiönti a homokba a víz közelében.
A Meru Betiri Jáva egyik legszebb nemzeti parkja, de a nehéz megközelíthetőség erősen csökkenti a látogatók számát, viszont kiváló terep az erőpróbák szerelmesei számára.
Nézd a teknőst! Mentsd a teknőst!
A 2010 januárjában első ízben megrendezésre került Jajag-Sukamade Rally alkalmával a csapatoknak Jajag városából el kellett jutniuk a Meru Betiri Nemzeti Park déli részére, Sukamade tengerpartjára. Ott meg kellett tekinteniük a teknősöket, lehetőleg éjszakai tojásrakás közben, majd a második nap folyamán vissza kellett jutniuk Jajagba. Ezen első Rally-n csupán két csapat indult, méghozzá két kelet-európai ország képviseletében, magyar és orosz színekben. A versenybizottság nem írta elő a közlekedési eszköz mibenlétét, illetve semmilyen egyéb korlátozást nem tartott szükségesnek. Minden csapat saját belátása és választása szerint küzdhetett meg a kitűzött feladattal.
Mindkét csapat a motoros megoldást választotta, de amíg az orosz páros ojeg-et (motor-taxit) bérelt és azzal közelítette meg Sukamadét, addig a magyarok sofőr nélkül béreltek motort és saját erejüket és ügyességüket latba vetve vágtak neki az útnak.
Pulitzer-díjas bulvár-újságírónk, Kukker Ottó, az ő útjukat kísérte végig jegyzetfüzetével és kamerájával. Az út során készített fényképek, felvételek és interjúk alapján érzékletes képet kapunk honfitársaink küzdelmeiről. Megismerhetjük az út örömmel és kihívásokkal teli eseményeit, félelmeiket, kétségeiket és végül a csalódással vegyes diadal pillanatát.
(10-01-14)
lucu sekali! great idea :-)
VálaszTörlés