Az utazás véget ért. Péternek haza kellett mennie Európába, bár a szíve inkább kelet felé, Új-Zélandra, a hosszú felhő országába húzta. Mégis egy Jakartába induló vonatra szállt fel délután kettő felé, hogy aztán elrepüljön nyugatra.
Amíg hazafelé tartottam az állomásról, lassan hatalmába kerített a jól ismert érzés. Olyan volt, mint anno Kréta után. Együtt töltöttünk bő két hetet, jóban-rosszban, esőben-napsütésben (főleg esőben), és hirtelen eltűnt mellőlem az útitárs, újra egyedül voltam a világban. Egy új világban, aminek minden részlete ismerős volt, de mégis idegen. Újra meg kellett találnom a helyem ...
- Tündével motoros dilettánsként, egy balesettel fűszerezve, átszeltük fél Jávát négy nap alatt, hogy aztán Kután koccintsunk az új esztendő tiszteletére. Menők vagyunk. Ez nem is felkiáltás, hanem kijelentés. Tény. Ezek után magától értetődő. :)
- Bali szigete méltán híres, mert tényleg szépséges, de már érződik a turizmó-méreg hatása. Ha egyszer eljuttok Indonéziába, akkor NE vagy NE CSAK Balira gyertek! Béreljetek motort és induljatok el Jáván! Egyszer garantáltan elfogy az út, és elkezdődnek a legőrültebb kalandok!
- Valóban nem születtek új barátságok az utazás alatt, a régiek pedig átértékelődtek. Volt, ami megváltozott, volt, ami megerősödött. Részemről nagyobb érzékenységgel, több odafigyeléssel és kevesebb önzéssel sokat segíthettem volna azon, hogy a hangulat jobb legyen, a dolgok konfliktusmentesebben alakuljanak. Ez az utazás szép volt, sok része jó volt, de leginkább sok tanulsággal szolgált, és sok tanulnivalóval önmagamról.
Bandungban egy időre újra belesüppedtem az utazás utáni depresszióba. Még tele volt a lelkem az utazás élményével és szembesültem az elkövetett hibákkal, ami sokáig mardosott lelkiismeretfurdalás és szégyenérzet formájában.
És ehhez jött még hozzá az, hogy Bandungban várt valaki, akinek szintén gondot és fájdalmat okoztam azzal, ahogy elhelyeztem őt az életemben ...
(10-01-22)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése