Reggel motorra pattantunk és a tengerparttal párhuzamos úton, zöld fűcsomókkal tarkított szürkésfehér homokdűnék között robogtunk nyugat felé. Hamarosan elértük Parangritis Depok nevezetű strandját, ahol karácsony után Riával és Eszterékkel halat és rákot csemegéztünk. A halpiac most is nyitva volt, a pultok ráktól, tintahaltól és mindenféle egyéb halaktól roskadoztak. Rögtön lecsapott ránk az egyik vendéglős srác, és abban a reményben, hogy a bevásárolt nyersanyagot vele fogjuk elkészíttetni, készségesen válaszolt kérdéseinkre. Minket leginkább az érdekelt, hogy hol van a lobster? Lehet, hogy későn érkeztünk és ma már elfogyott? A lobster egy langusztaféle és amióta 2006-ban kipróbáltuk Krétán, Vasilis éttermében, elkötelezett hívei lettünk. Borzasztóan finom! Semmi faxni, csak egyszerűen meg kell főzni a szegény párát és utána citromos olajba mártogatva bezabálni az egészet. Mennyei! És már egy 60 dekás példánnyal is jóllakik két ember. Jobban mondva, alig bírja megenni!
Szemünk tehát mindenfelé a lobstert kereste, de kiderült, hogy itt aztán hiába. Sajnos a lobster errefelé elég ritka, ezért nagyon drága és nincs rá kereslet. Meg kell hát elégednünk az egyéb rákokkal, kagylókkal és halakkal. Kicsit csalódottan távoztunk a piacról, miután megígértük a srácnak, hogy este visszajövünk és nála fogunk vacsorázni.
Visszamentünk hát a szállásunk környékére, és elhatároztuk, hogy megkeressük a Lonely Planet által említett freshwater pool-okat. A strand bejáratánál ugyanis hatalmas tábla hirdeti, hogy
"Dilarang mandi karena sangat berbahaya!" - "Tilos fürdeni, mert nagyon veszélyes!"
Ekkora szívást! Itt van tőlünk egy köpésre egy hatalmas, gyönyörű, homokos tengerpart, és a vizet csak messziről lehet csodálni. Mindent a szemnek, de semmit a testnek, még ha a nap szénné is éget és a saját izzadságodban fürdesz. Ha valaki Parangritisen pancsolni akar, mesterséges medencét kell találnia hozzá. Ez nem könnyű feladat. A helyieknek a "freshwater pool" kifejezés nem mond sokat, érdemes a "kolam renang"-gal próbálkozni, ami indonézül úszómedencét jelent. Csak ezt mi akkor még nem tudtuk. Először találtunk egy strandot, ahol "air panas"-t hirdetett a tábla, vagyis termálvizet. Az biztos jó a reumára, de testünk lehűtésére kevéssé. Kutattunk hát tovább, és végül a hegytetőn álló kis warungból elirányítottak minket "Bapak Blablabla" úszómedencéjéhez. Ez a komplexum tulajdonképpen egy magánházból, néhány koszlott vendégszobából és az úszómedencéből állt. A motort le kellett tennünk egy elhagyott warung teraszának árnyékában, mert az udvarra egy minden pillanatban leszakadni készülő rozoga hídon lehetett bejutni. A lakóház előtt két kisebb épület állt, mindegyikben 3-3 szoba sorakozott, előttük árnyékos veranda, és azon túl egy szép nagy úszómedence. Parangritisen sokan élnek a bel- és külföldi turizmusból, és mivel a tengerben nem lehet fürdeni, a környező hegyekből viszont bőséges édesvíz fakad, sokan alakítottak ki úszómedencét a vendégházuk udvarán. Egy ilyen helyre bukkantunk mi is. A medence nem csempézve volt, hanem betonozva, két végén meredek lépcsővel, ami egykoron megkönnyítette, mára azonban csak nehezíti a bejutást. A betont ugyanis vastag algaréteg borítja, ami csúszik, mint a jég! Ezen a medence rendszeres takarítása sem segít, mert mi éppen egy ilyen takarítás után érkeztünk. A medence még meg sem telt újra a művelet után, de kapaszkodni kellett rendesen a vízbe ereszkedéskor. Az algákban azonban az a pozitívum, hogy szépséges zöldre festik a vizet, ami sokkal jobban illik a környezethez, mint egy modern uszoda beli vakító kék folt.
Ha körbenéztünk, a medence melletti kerítésen túl harsány rizsföld zöldellt, és mögötte fel-felcsillant a tenger hullámainak habja. A telek sarkában kis ház állt, előtte lugasos terasz, benne szépen faragott fabútorok. Ez lehetett a "Deluxe King"-lakosztály! Kelet felé pedig a hosszú öblöt lezáró meredek hegyoldal emelkedett. Ebben a környezetben egy luxus szálló medencéje határozottan tájidegen lett volna.
Miközben a tiszta medence szépen lassan megtelt vízzel, mi úszkáltunk, napoztunk, kókuszlevet szürcsöltünk, Péter fecskéket fényképezett, én pedig egy úszóbogarat tanulmányoztam. A házinéni megpróbált minket rávenni, hogy költözzünk át hozzá, ami ezen öko-luxus láttán valóban csábító volt, de a szobák állapota nem győzött meg minket arról, hogy saját fürdős tiszta szobánkat le kéne cserélnünk egy koszlott drágábbra. Így csak pár órán át élveztük a kolam renang vendégszeretetét, majd felfrissülve és megszáradva új kalandok után néztünk.
(10-01-18)
Kedves Blogerina!
VálaszTörlésMiért veszélyes ezen a szakaszon fürdeni!
Az indonézek ilyen törvénytisztelők? Itthon hiába van kiírva, hogy "Bányatóban (Dunában, kijelölt....)fürdeni tilos" biztos találsz egy csomó fürdőzőt.
Még sok kalandot kívánok, üdv
Péter nem szeret fecskéket fényképezni. Péter csak azért töltött el csaknem 40 percet a fecskék fényképezésével, mert a dög madarak nem voltak hajlandóak pont ott és pont akkor lecsapni a vízfelület közelében röpködő legyekre, amikor megnyomta a fényképezőgép kioldó gombját. Ennek ellenére Ildi elég jó képeket tett föl a fecskék táplálkozási szokásairól. Péter hálás neki :-)
VálaszTörlésA „Trópusi idill” című képről bezzeg nem beszél: 10 másodperc alatt kellett az algáktól csúszó medencébe vetnem magam, leúsznom 5-6 métert, kezembe kókuszdiót, számba szívószálat venni, és úgy tenni, mintha… Jellemző egyébként egyik kedves barátom megjegyzése a kép láttán: „Nem is tudtam, hogy neked ilyen karod van!” sic!
Jöjjenek inkább az új kalandok!
kedves névtelen!
VálaszTörlésaz indonézek nem törvénytisztelők, hanem egyszerűen csak nem fürdenek a tengerben. a további csak találgatás: ezáltal nincs úszómester a strandokon, tehát nincs, aki vigyázzon a meggondolatlan turistákra, akik, ugyebár, szívesen vetik bele magukat bárhol, bármikor a tenger habjaiba. ezért aztán, talán, egyszerűbb volt kiírni, hogy tilos és veszélyes, vagy fordítva, ezennel a felelősséget áthárítva arra, aki a tiltás ellenére mégiscsak vízbe merészkedik...