Jajag-Sukamade Rally 2010 - Éjszakai menetelés Sukamade faluba

(Kukker Ottó)

(A Rally magyar csapata biztonságba helyezte járműveit Sarongan faluban, illetve a Sukamade előtti utolsó checkpoint-nál, és az alkonyatban elindult gyalog a falu felé.)

A checkpoint-tól nem messze egy folyócska keresztezi hőseink útját. A vízhez közeledve Pálffy lát egy nagyméretű biawakot eltűnni a vízben. A folyón száraz lábbal nem lehet átkelni, ezért szerencse, hogy mindketten vízálló lábbelit viselnek. Pálffy egy áttört, bushwalker-hez hasonló műanyag túraszandált, Kenéz pedig a trópusokon divatos női monszuncipőt, amely nem más, mint egy bebújós gumiszandál. Nem éppen túracipő, de ha folyóban és pocsolyában kell lábszárközépig gázolni, akkor nagyon hasznos.

A folyócska túlpartján házak sorakoznak. Ez az a házcsoport, amelyet már a checkpoint-tól is lehetett látni, és ami még nem Sukamade. Elered az eső, ezért utazóink behúzódnak egy ház tornácára, hogy felvegyék az esőkabátokat.

Nemsokára elérnek a folyóhoz, amelyen az új híd díszeleg. Valóban nem elég széles egy teherautónak, de impozáns látványt nyújt, ahogy átível a hordaléktól agyagszínű folyó vize felett. Kenézben feltámad a fotózási vágy, de látja, hogy Pálffynak nincs türelme most megállni. Valóban erősen sötétedik és az (alag)út vége még mindig nem látszik. Vajon messze van még Sukamade? Vajon van egyáltalán Sukamade?

A kereszteződésben elhelyezett útjelző tábla határozottan erre utal.

Kenéz:

"Nos, hát most fontos válaszúthoz érkeztünk. Kétfelé ágazik az út. Ha balra megyünk, akkor 2,5 km után leérünk Sukamade Pantai-ra, vagyis a tengerpartra, ahol a teknősök rakják le tojásaikat. Ha jobbra fordulunk, akkor szintén 2,5 km után elérjük Kebun Sukamade-t, vagyis Sukamade falut. Mind a tengerparton, mind a faluban van szállásehetőség. Siswanto a checkpoint-nál azt ajánlotta, hogy menjünk a faluba, mert ott több a szálláslehetőség és jobb az étel. Onnan aztán le tudunk menni a partra megnézni a teknősöket. Már teljesen besötétedett, itt vagyunk a dzsungel közepén egyetlen zseblámpával. Esik az eső, bár most mintha kissé alábbhagyott volna. Ilyen esőben megint nem lehet majd sátrazni a parton, ígyis-úgyis ki kell majd vennünk egy szobát. Szerintem tehát érdemes a faluba menni, ha ott jobbak a körülmények."

Ezen kristálytiszta logikával levezetett okfejtés után hőseink jobbra fordulnak és folytatják útjukat Sukamade falu felé. Vaksötét van, az eső még csepereg, Pálffy elöl halad a zseblámpával, Kenéz bukdácsol utána.

Pálffy:

"Logikátlan az egész. Hülyeség. Azért jöttünk ide, hogy teknősöket lássunk. A teknősök a parton vannak. Most esőben-sötétben elgyalogolunk a faluig, hogy aztán esőben-sötétben visszagyalogoljunk a tengerpartra, megnézzük, hogy épp van-e teknős, majd újra visszatérjünk a faluba. Mindez plussz 10 km, hangsúlyozom esőben-sötétben!"

Kenéznek be kell látnia, hogy társának igaza van. A több szállás és jobb kaja nem biztos, hogy megér plussz 10 km-t nehéz terepviszonyok és időjárási körülmények közepette.

Kenéz:

"Igaza van Péternek. Ez tényleg hülyeség, amit most csinálunk. Az előbb, amikor még látó- és hallótávolságon belül volt, mondtam neki, hogy forduljunk vissza és menjünk le mégis a partra. De azt mondta, hogy most már nem. Most már elmegyünk Sukamadéig. Nem igazán értem, hogy miért, de mindegy. Követem. Mármint követném. Ha látnám, hogy hol van.

Pálffy egyre gyorsabb tempót diktál és már jóval társa előtt jár. Kenézt hamarosan beéri egy idősebb helyi, aki biciklit tolva baktat hazafelé. A biciklilámpa fényénél Kenéz sem esik bele az út melletti susnyásba, és kellemesen elbeszélget a bácsikával.

- Selamat malam!
- Malam! Dari mana?
- Dari Hungaria.
- Mau ke Sukamade?
- Ya, ya, teknőst akarunk látni.
- De hát azok a parton vannak!
- Igen, tudjuk.
- Nincsen lámpád?
- Nincs, a barátomnál van elöl. Sukamade messze van még?
- Nem, már csak 500 méter.
- Veszélyes az erdő ilyenkor este?
- Nem nagyon, a tigris általában nem jön ki az útra.

Hamarosan épületek tűnnek fel. Pálffy bevárja társát, aki kicsit ingerülten teszi fel neki a kérdést, hogy ugyan miért hagyta őt ott a vaksötétben lámpa nélkül. Pálffynak tiszta a lelkiismerete. Kenéz nem tudta tartani vele a lépést, de jól összhangban volt a biciklis bácsival, aki végig világított neki. Mi itt a gond?

Sukamade faluban az utazó legelőször a hatalmas egyszintes szállodaépületbe botlik, amelyet valószerűtlenül vastag és puha mohaszőnyegen keresztül lehet megközelíteni. A fáradt és ázott páros megkönnyebbülten dobja le esőkabátját és táskáját az épület tornácán, miközben vizes és sáros tappancsaikkal fekete nyomokat hagynak a makulátlanul tiszta csempézett padlón.

Kenéz:

"Végre megérkeztünk!

Szeretném ünnepélyesen közölni a világgal, hogy Délkelet-Jáva Meru Betiri Nemzeti Parkjának Sukamade nevű települése nem csak a térképeken létezik. Itt vagyunk végre! Vizesen, fáradtan, de itt vagyunk! Sajnos az örömünk csak addig tartott, amíg ki nem derült, mennyibe kerül a szállás. Találjátok ki! 80ezer rúpia egy főre!!! Őrület! És a néni nem enged belőle! És mindez reggeli nélkül! Én nem is tudom, mit képzelnek ezek magukról! Itt a putri közepén! Csak mert monopolhelyzetben vannak!"

A felháborodás és a kétségbeesés érzése váltakozva önti el hőseinket. Egész nap a kövekkel küzdöttek az úton, aztán a sötét és az eső nehezítette meg a haladást, és amikor végre megérkeztek, kiderül, hogy megfizethetetlen a szállás. Ahogy látom, már szedelődzködnek is, hogy továbbálljanak. Vajon ezek után lemennek a partra, hogy ott töltsék az éjszakát? Nincs  más választásuk!

... De nem, befelé haladnak a faluba. Most megállnak egy kis vegyesboltnál. Áááá, már értem! Meg akarnak vacsorázni, mielőtt tovább indulnak. Felcsillan a szemük, majd elborul a tekintetük. Tárgyalnak valamit a helyiekkel, majd átvonulnak egy másik warunghoz.

Kenéz:

"Azért jöttünk a faluba, mert itt több a szállás és jobb az étel. Kicsit úgy érzem átvertek minket, vagy valamit nagyon csúnyán félreértettem. Egyetlen szálloda van a faluban, ami azonban méregdrága. Ott ugyan lehet enni, de az is méregdrága, és amúgy sem szeretjük őket. A warungban nincs semmilyen étel, csak meleg sör. Ahhoz pedig se hűtő, se jég. Megkérdeztük, hogy le tudnak-e vinni minket a partra autóval. Persze! - mondták. Az autó 100ezer, a motoros transzfer 50ezer/fő! Persze! - mondtam én. Majd pont egy ilyen világvége putriban fogom itt hagyni az összes pénzem!

Itt ebben a második kisboltban sikerült lealkudnunk a meleg sört 25ezerről 20-ra. Itt vehetnénk smack-et, de annak a tápértékénél még a maradék kekszünk is többet ér. Pláne sörrel. Az itteni banda is csak pénzért szállítana le minket a tengerpartra. Nincs hát más választásunk, mint kis pihenő után továbbindulni. Az eső most szerencsére elállt, és átcseréltem a fölsőmet, mert csurom víz volt az izzadtságtól, ahogy bedunsztolódtam az esőkabátba. Mert bármennyire is esik az eső, még mindig a trópusokon vagyunk és kb. 20 fok van éjszaka is. Még pihenünk egy kicsit, amíg elkészítjük a videónaplót és utána nekivágunk a (remélhetőleg) utolsó etapnak, amely végén a teknősök várnak!"

(Folyt. köv.)

(10-01-14)