A Majom balinéz rokonai

Senggigin, Anett házában hatalmas élményt jelentett, majd nagy riadalmat keltett A Majom.

Az a példány fajtáját tekintve egy hosszú farkú makákó (Macaca Fascicularis) volt, amelynek rokonai gyakran előfordulnak nem csak az indonéz kertvárosokban, de az erdős területeken is. Az Ubud melletti Monkey Forest-ben ez idő szerint kb. 340 példány él, amelyek azonban nem alkotnak egy csordát (elnézést, de nem tudom, mi a megfelelő szó a majomcsoportra), hanem négy jól elkülöníthető csapatba tömörülnek. Az elkülönítést nyilvánvalóan csak ők tudják jól elvégezni, a sétáló turisták csak annyit érzékelnek, hogy mindenfelé sok a majom, amelyek néha hajba kapnak és jól elpáholják egymást. Ezen kívül fő tevékenységük az élelemszerzés és a kurkászás.

Az élelemszerzéssel nincs sok gond. A bejáratnál rengeteg árus ajánlgatja a banáncsokrokat és a rambutánt a látogatóknak, hogy azoknak legyen mivel etetni a majmokat. Ha pedig az állatok nem kapnak, akkor elvesznek. A LP igazat szólt, amikor felhívta a figyelmet a majmok kleptomániájára. Mindent megpróbálnak megkaparintani, ami mozdítható. A belépés előtt egy boltban szert tettem egy dobozos nescafé-ra, amelyet aztán óvatlanul letettem a park bejárata melletti kőpadkára. Átfutott ugyan az agyamon, hogy egy majom elcsenheti, de ott pakolásztam közvetlenül mellette, azt gondoltam, ez elég védelmet biztosít. Csak egy pillanatra fordítottam el a fejemet, és mire visszanéztem, a teli doboznak már hűlt helye volt, útját csak a szívószálon át kifolyó vékony kávécsík jelezte. A csíkot követve rögtön fel is fedeztem a dobozt, amint pár méterrel arrébb hevert a földön egy majomban végződve. A tolvaj szerencsés volt, mert már beleszúrtam a szívószálat a dobozba, mégsem jött rá, hogyan kell használni az eszközt. Kétségbeesetten rágta és rázta a tárgyat, aminek az lett az eredménye, hogy szép lassan a földre és a bundájára ürítette annak tartalmát. Ezután két kézzel kapaszkodtam a kamerába, mert lelki szemeim előtt megjelent egy majomstílusban véghezvitt home videózás apokaliptikus képe.

Ahogy elindultunk a park belseje felé, hol a fölénk magasodó hatalmas fákat bámultuk tátott szájjal, hol pedig a lábunk elé kellett néznünk, nehogy rálépjünk egy majomra. Egy kanyar után kis tér következett a közepén egy sekély medencével. A víz fölé nyúló ágakon majmok hintáztak, a medence partjáról majmok szürcsölték pucsítva a vizet, a medencében is majmok úszkáltak, egy példány pipa és szemüveg nélküli könnyűbúvár merülést hajtott végre, mások a medence körül ücsörögtek, fetrengtek, rambutánt zabáltak vagy épp Tünde szoknyáját tépték, hogy megszerezzék a kezében tartott banánt. Ők sem a kedves-játékos-jópofa majom image-ét erősítették bennünk, hanem Senggigi beli rokonuk nyomában a félelmetes, kiszámíthatatlan, erőszakosan követelődző állatét. Még jó hogy nem köpködtek meg mindannyiunkat! :)

Továbbmenve elértünk a mohás kőhídhoz, amely mellett hatalmas fák álltak, s hosszú légzőgyökereik természetes kapunyílást alkottak a híd felett. Itt találtuk meg kőbe faragva a Gili Menón és a lomboki dzsungelben hiába keresett komodói sárkányokat, Anett kedvenceit. A kőkorlátos medence felett Tünde egy kis időre Jane-né változott, de szerencsére nem mert átlendülni a liánokon a medence felett. Még csak az kellett volna, hogy beleessen a medencébe és a mocskos vízben elfertőződjenek a sebei vagy elveszítse a motorkulcsát! :) Megelégedett egy kisebb ívű lendüléssel a medence mellett egy koszos fémlap felett. A patakot követve aztán zsákutcába jutottunk, de kipróbáltuk a patak feletti indahintát. Abba viszonylagos biztonsággal bele lehetett ülni, és nem kellett félni tőle, mert igazából nem lehetett benne rendesen lendülve hintázni. Gergő készített a lányokról néhány fotót, ahogy vízi nimfaként az apró vízesések szabdalta sziklafal előtt állnak, én meg néhányszor átrohantam üvöltve a kőhídon, mondván hogy az erről készült videófelvételt bármire fel lehet majd használni. Szerencsére csak két látogatót rémítettem halálra, akik pont akkor akartak fellépni a hídra, amikor én sikítva és kapálódzva, halálfélelemmel az arcomon menekültem az emberevő bennszülöttek elől.

A Szent Erdő fő szentélyében Péter dőre módon úgy akarta felvenni a kapcsolatot az egyik állattal, hogy odagyújtotta neki a szép piros öngyújtónkat. Nem tudom, hogy mit gondolt. Mármint Péter. Hogy a majmot majd nem érdekli a tárgy, vagy hogy elveszi, megnézi, aztán visszaadja? Hát, nem így lett. Miután az állat megkaparintotta az öngyújtót, először a kezében forgatva szemlélte, aztán elkezdte megrágni, majd amikor Péter feléje nyúlt, hogy visszakérje a kincset, elfutott. Egy ideig mentünk utána, ajánlgattunk neki más apróbb tárgyakat, amelyeket szintén elvett, de az öngyújtót nem adta oda cserébe. Az utolsó emlékem az, hogy nagyokat ugrálva a földhöz csapkodja az apró tárgyat, hátha így rájön, mit lehet vele kezdeni. Nem tudom mi lett a sorsuk, de remélem egy látogató sem látott egy pukkanás kísérte füstfelhőt, amely egyértelműen a majom és az öngyújtó gyönyörű barátságának végét jelezte volna.

A majmok a balinéz hinduizmusban kettős arcú lények, jó és rossz erők megtestesítői egyszerre. Bali lakói ezért egyidejűleg tisztelik és gyűlölik is őket. Ennek ellenére jó jelnek tekintik, ha a majmok megszállnak egy szentélyt, és nem kergetik el őket, mert a hiedelem szerint az állatok barong formájában képesek megvédeni a területet a gonosz szellemektől. A balinéz hindu mitológiában a barong az állatok lelkét megtestesítő démon. A hiedelem szerint a Monkey Forest-ben számos barong él a területet védelmezve, úgy mint tigris, vaddisznó, szarvas és majom. Ezeket az állatokat szobrok ábrázolják a park területén, de a valódi barongokat csak a papok képesek meglátni erdei vándorlásaik során.

Ki kell emelni, hogy a balinéz hinduk nem azért faragják kőbe vagy fába az állatokat, démonokat és istenségeket, hogy azokat szobor formájában imádják, hanem hogy ezek az alkotások emlékeztessék a hívőket vallásuk alaptételeire és a valláshoz kapcsolódó szertartásokra, rituálékra.

A balinéz hinduizmus alaptétele a Tri-Hita Karana, az a három alapelv, amelyet szem előtt kell tartanunk életünk során, hogy békében és szabadságban élhessünk:

1. Az istenek megáldották az életet és megteremtették a természetet.
   
2. A természet biztosítja számunkra a létet, a táplálékot, az aktivitást és egyéb emberi szükségleteket.
   
3. Az emberek kötelessége, hogy hagyományos faluszerkezetet hozzanak létre és szentélyeket építsenek, ahol tisztelik az isteneket, különböző szertartásokat végeznek, napi áldozatot mutatnak be, őrzik a természet épségét és közösen oldják meg a problémáikat.

A sokféle szobor folyamatosan emlékezteti a hívőket, hogy vallásuk fő istene, Sanghyang Widhi Wasa, mindig és mindenütt jelen van, még ha ezer formában is, és a Tri-Hita Karana szerint élőket megjutalmazza, míg az azt megszegőket megbünteti.

De ne feledjük a majmok kettős természetét! Amikor a tisztelt állatok rajtaütnek egy rizsföldön és elpusztítják a termést, kifosztanak egy turistát, elcsennek ezt-azt egy szuvenírboltból, vagy nem adják vissza az öngyújtódat, az egyértelműen a bennük lakozó gonosz oldal megnyilvánulása.

(Forrás: http://www.monkeyforestubud.com/index.html)

http://picasaweb.google.com/kenildem/SacredMonkeyForestSanctuary#

(10-01-05)