Kamus KULINER Indonesia-Hungaria



Ayam goreng = sült csirke

Bali Hai:
Indonéz sör, amelyet elnevezése ellenére Nyugat-Jáván gyártanak.

Baso (bakso):
Húsból (de lehet rák vagy hal) készült gombóc. Az apróra vágott és összezúzott húsdarabokat keményítővel és tojásfehérjével keverik össze, majd kifőzik. Általában smacktésztával és zöldségekkel készült levesbe téve fogyasztják, de a halgombócot gyakran mártogatják különféle szószokba is. Ez utóbbi inkább nasi, snack, nem főétel. Nem tartozik a kedvenceim közé, mert nekem már az otthoni fasírt is sokszor gyanús, hát még a húsgombóc egy olyan országban, ahol a sült csirkefej, a csirkebél-saslik és a bőr-pörkölt mindig szerepel a warungok kínálatában. És az sem városi legenda, hogy sok utcai baso-árusnál a patkányhús az étek alapanyaga. Logikus dolog. A patkány ingyen van, nem hiányzik senkinek és a készlet kiapadhatatlan.

Bintang:
Indonéz, jelentése: csillag
Indonéz sör.

Bubur:
Indonéz, jelentése: püré
Indonéz ételfajta, amely leginkább pépesre szétfőtt tejberizshez hasonlít, miután a rizst vízben jó sokáig  főzik.Különböző feltétekkel eszik: sült csirke cafatok, nyers újhagyma apróra vágva, főtt tojás feldarabolva, mogyoró, cakue cafatokban (ez egy leveles tészta szerű sós péksütemény) illetve ezek mindennemű kombinációja. Jobb helyeken egy nagy adag krupukot is adnak hozzá.

Cingcau (cincau):
(1) A Cyclea barbata nevű növény köznyelvi elnevezése.
(2) Egy édes ital elnevezése, amelyet hidegen fogyasztanak, és a lében zöld színű zselécafatok úszkálnak, amelyeket a cingcau nevű növény leveléből készítenek préseléssel és zselésítéssel.

Dodol:
Ragadós rizsliszt, kókusztej és barna cukor keverékéből készült, sokszor gyümölcsökkel kevert, zselés állagú, nagyon édes, rezgő, ragadós izé, amelyet én Garut városában kóstoltam meg, mint helyi slágert. Nagyon hosszú ideig, 8-9 órán keresztül főzik, állandóan kevergetve, hogy ne égjen oda. Hehe, jó móka lehet! :) Akkor van kész, ha hozzányúlva nem ragad levakarhatatlanul az ujjadhoz.

Dragon Fruit:
Ez a köznyelvi, nemzetközileg is elterjedt elnevezése a pitaya nevű gyümölcsnek. Pitaya-nak hívják számos kaktuszfaj gyümölcsét. A legelterjedtebb, emberi fogyasztásra is alkalmas, édes gyümölcsöt a Hylocereus-ok produkálják, és ezen a bandán belül is a Hylocereus undatus adja azt a kisebb sárgadinnye méretű, kerekded, sötét rózsaszínű, héján sárkány tarajára emlékeztető lebenyekkel ellátott gyümölcsöt, amelyet mindenki csak dragon fruit-ként ismer. A húsa általában fehér és apró fekete magjai vannak, amelyeket meg lehet enni, mint a kivi magjait. Egyszer vettem egy olyan dragon fruit-ot is, amelynek ciklámen színű volt a húsa. Ez lehet, hogy egy másik fajta Hylocereus-ról származott. Korábban Vietnámban láttam dragon fruit-ültetvényt, és a sorba rendezett kaktuszok hosszúkás, lefelé lógó és a szélükön tüskékkel ellátott levelei valóban sárkány-külsőt kölcsönöznek a növénynek.

Es jeruk:
Indonéz, jelentése: es = jég, jeruk = citrusféle
Ez egy üdítőital, amelyet egy mandarinra emlékeztető citrusfélének a frissen facsart és vízzel összekevert levéből készítenek. Adnak hozzá cukrot, és édes sűrített tejet is, ha shake-esen szeretnéd, és persze nem maradhat el a jég sem. Jobb helyeken az egészet összeturmixolják, a lepukkantabb warungokban csak egy kanállal keverik fel, és már ihatod is! Mandarin íze van, de a gyümölcs, amiből készül, az valami másik citrus. Kisebb, mint a nálunk ismert mandarin, a héja vékonyabb és sokszor zöld. 

Gorengan:
A goreng szóból ered az elnevezés, ami annyit jelent: olajban kisütni. Így nevezik az olajban kisütött nassolós kajákat, amelyeket nagy választékban lehet kapni az útszéli árusoknál. Kisütik a tahut (magában vagy zöldséggel keverve), a banánt (vékony tésztában vagy bundával), és még ezerféle sós vagy édes tésztát, natúr vagy zöldségekkel keverve. Egy ilyen csemege 500-1000-2000 rúpiába kerül, attól függően, hogy mekkora, és a nem édes fajtákhoz sambal-ba mártogathatod, vagy egyszerűen néhány pici chilipaprikát dobnak mellé a zacskóba.

Gudeg:
Yogyakartából származó hagyományos étel, amely jackfruit-ból (indonézül: nangka) készül, amelyet pár óráig pálmacukros kókusztejben főznek fokhagyma, hagyma, babérlevél, dió, koriander és tikfa levelének hozzáadásával. Ez utóbbi ad barna színt az ételnek, a pálmacukortól meg nagyon édes lesz. Sokféle fajtája van, a szószának mennyiségétől függően lehet nedves vagy száraz a gudeg, és máshogy készítik Yogyában, Soloban vagy Kelet-Jáván. Főtt rizzsel, tempével, tahuval, főtt tojással tálalják.

Ikan bakar = parázs felett rácson megsütött (grillezett) hal

Ikan goreng = sült hal

Jackfruit:
(Indonéz neve: nangka)
E gyümölcs egy az eperfák családjába tartozó fán terem (Artocarpus heterophyllus), amely egész Dél- és Délkelet-Ázsiában tenyészik. Nagyjából tojás alakú, zöld vagy éretten sárgásabb színű, érdes héjú gyümölcs. Kibontva sárga húsú, apróbb egységeket találunk a belsejében, és vannak magjai is. Nagyon édes, fura íze van. Ez a világ legnagyobb gyümölcse, amely fán terem, hosszúsága elérheti a 90 cm-t, átmérője az 50 cm-t, súlya pedig a 30 kg-ot is. Fotót lásd itt: Bumi Pasundan és bővebben lásd: http://en.wikipedia.org/wiki/Nangka 

Kangkung:
Húsos szárú, leveles növény, amely az édesburgonyával áll rokonságban, mármint rendszertanilag. Olyasminek kell elképzelni, mint a spenótot és a sóskát. Egész évben folyamatosan terem, és nem kényes fajta, ezért Indonézia és egész Délkelet-Ázsia szerte előszeretettel fogyasztják. Ráadásul tápanyagokban is gazdag. De ami a legfontosabb, hogy wokban ropogósra sütve-párolva, hagymával, fokhagymával és chilivel fűszerezve isteni finom! Az egyik kedvencem!

Kecap asin:
(Ejtsd: kecsáp ászin)
Indonéz, jelentése: sós ketchup
A szójaszósz indonéz elnevezése.

Kecap manis:
(Ejtsd: kecsáp mánisz)
Indonéz, jelentése: édes ketchup
Ez valójában szójaszósz, csak az indonézek a szójaszószt "kecap"-nak hívják. A kecap manis egy sűrű, fekete színű, édes, ragadós szósz. Az állaga a ragasztóéhoz hasonló. Az egyik legalapvetőbb fűszerük. Ha nincs közvetlenül belefőzve az ételbe (lásd: nasi goreng, mie goreng), akkor mindenki magának tesz leginkább a rizsre.

Kopi susu (ejtsd: kopi szuszu) = tejeskávé (amely itt általában azt a fajta instant kávét jelenti, amelyben tejpor van, ellentétben az instant fekete kávéval)


Krupuk (kerupuk):
Ez az indonéz rágcsálnivaló tulajdonképpen azonos az otthoni kínai büfékből ismert rákszirommal. A legelterjedtebb fajtát úgy készítik, hogy a rákot vagy halat összekeverik tápióka liszttel és vízzel. Így kapják a tésztát, amelyből aztán sokféle színű, formájú és nagyságú krupuk készül, miután olajban vagy hamuban kisütik. Használata a snack és a kenyér funkcióit vegyíti. Bővebben lásd: Ciwidey-KKL

Manggis:
Egy trópusi örökzöld fa (Garcinia mangostana) gyümölcse. Akkora, mint egy kisebb alma, vastag héja kívül sötétlila színű, felül van egy kis szára és 3-4 levélke gallérnak. A héja kb. egy centi vastag, de belemélyesztve az ujjunkat szétpattan, és feltárul a gyümölcs hófehér húsa. Puha, lédús, kellemesen savanykás-édes gyümi, néhány nagyobb maggal.

Mie (mi) = a smack-tészta elnevezése

Mie goreng:
Sült (smack) tészta. Általában zöldségekkel, tojással, húscafatokkal összekeverve wokban sütik ki. Fűszerek többek között: só, sambal, kecap manis, MSG

Mie rebus:
Ez tulajdonképpen a smack itteni elnevezése, amikor a zacskós instant tésztát csak megfőzik (merebus) és hozzákeverik a mellékelt fűszerkeveréket

MSG (Monosodium Glutamate):
Egész Ázsiában használt ízfokozó az ételekhez. Városi legendák szerint ártalmas az egészségre, meg elhülyíti az embert. A Lonely Planet és egyéb útikönyvek kifejezetten nem tanácsolják a fogyasztását, ami nehezen kivitelezhető, hiszen itt mindenbe tesznek ilyet. Kémikus ismerőstől viszont azt hallottam, hogy nincs benne semmi ártalmas anyag., nyugodtan ehetjük az ezzel készített ételeket, max. valaki allergiás lehet rá.

Nasi campur:
Indonéz fogás, amely általában főtt rizsből, sült csirkecombból, különböző fűszerekkel ízesített párolt zöldségből és sambal-ból áll.

Nasi goreng:
Sült rizs. Általában zöldségekkel, tojással, húscafatokkal összekeverve wokban sütik ki. Fűszerek többek között: só, sambal, kecap manis, MSG

Rambutan:
Délkelet-Ázsiában honos gyümölcs (Nephelium lappaceum), amely a licsi (Litchi chinensis) rokona, de pont ott terem meg, ahol a licsi nem. Habár gyümölcse nagyobb, héjából kibontva és megízlelve megtévesztésig hasonlít rokonára. De míg a licsi héja csak enyhén érdes, addig a rambutannak hosszú, puha, pirosas tüskéi vannak, ami által úgy néz ki, mintha szőrös lenne. Innen ered a neve is: rambut = haj, szőr

Rendang:
Ez egy padang étel, a padang pedig egy népcsoport Nyugat-Szumátrán. Általában marhahúsból készül. Mármint az étel. Nem a népcsoport. A húst lassú tűzön sokáig főzik kókusztejben (sokszor a kókusz száraz húsával együtt), különböző fűszerekkel (gyömbér, kurkuma levél, citromfű, és rengeteg chili!). Addig fő, amíg a leve teljesen elpárolog és a húsba ezáltal jól beivódnak a fűszerek. Hati-Hati! Tűzokádás-veszély!
Manapság országszerte találunk „Rumah Makan Padang” vagy „Masakan Padang” feliratú vendéglátóipari egységeket, ahol padang ételeket lehet enni. Ezek nem tartoznak a legolcsóbb kajáldák közé, általában szűkös a zöldségkínálat és minden, de minden! nagyon csípős!

Sambal (sambel):
Paradicsomból, hagymából és erőspaprikából (chili, indonéz neve cabe, cabai) készülő szósz, amelyhez a "terasi" nevű helyi fűszerkeveréket is hozzáadják. Ez utóbbi krémszerű, egyik összetevője a rák, és vízben feloldva kell az előzetesen kisebb darabokra vágott és wokban megpirított zöldségekhez hozzákeverni. A sambal nagyon finom a főtt rizs-sült csirke (vagy hal)-pár darab friss zöldség-tahu (vagy tempe) összeállításhoz, de gyakorlatilag bármilyen ételfajtához eszik. Hati-hati! Sokszor ehetetlenül csípős!
Bővebben lásd: Erős Pista, az indonéz sambal és az intisari

Sate:
A sate nem más, mint rövid nyársra feltűzött apró húsdarabok, amelyet aztán parázs feletti rácson megsütnek. Az ilyen útszéli barbecue helyeket már messziről meg lehet ismerni a körülöttük terjengő hatalmas füstről. Egy adagban általában 10 pálcikányi hús van, és különféle szószokat, rizst és zöldséget adnak hozzá. A pálcikákon sokszor egyharmad-kétharmad vagy rosszabb esetben fele-fele arányban találunk húst és bőrt. A szósz ízesítése területenként eltérő. Ha például "sate padang" feliratot látsz, akkor biztos lehetsz benne, hogy tüzet fogsz okádni, olyan csípős. A hús általában csirke vagy marha, de Bandungtól északra, Lembang felé nyúl satét is lehet kapni, Kelet-Jáván pedig ettem satét biawakból, ami egy varánuszféle.

Singkong:
A manióka (Manihot esculenta) indonéz neve. Eredetileg Dél-Amerikából származik, a gyökere olyasmi, mint a krumpli, barna héjú, de hosszúkás formájú, tele szénhidráttal. Levelét zöldségnek használják, párolva vagy levesbe főve szervírozzák. Nyersen nem lehet megenni sem a gyökerét, sem a levelét, mert toxikus anyagokat tartalmaz. Indonéziában előszeretettel erjesztik meg a gyökeret, hogy peuyeum legyen belőle. A cassava az angol neve, yuca a spanyol elnevezése. A tápióka a manióka gyökeréből kivont szárított keményítőliszt, amely a pudingok alapanyaga. Ezt volt alkalmam tapasztalni, amikor tápiókaliszttel akartam berántani és behabarni a spenótot. Spenótzselé lett belőle. Az íze jó volt, de az állaga olyan undorító, hogy ki kellett dobni az egészet. :)

Soto:
Indonéz ételfajta. Gyakorlatilag húsleves csirkéből vagy marhából, amelybe a tálaláskor külön dobálják bele a zöldségeket (főtt krumpli, nyers paradicsom, valami salátaféle) és a húscafatokat (sokszor főleg mócsingot és bőrkét, brrr ...). Az egészet meghintik pirított hagymával és rászórnak egy adag krupukot. Természetesen nagyon sok fajtája van a különböző vidékeknek megfelelően. Van, ahol tésztát is raknak bele, máshol marhalábat, bélt, pacalt, meg még Isten tudja mi minden félét! De az biztos, hogy mindenhol egy adag főtt rizzsel szervírozzák.

Soto ayam = csirkehús leves

Tahu:
Ez az indonéz elnevezése a nálunk a kínai büfékben tofu néven ismert ételnek. A tahu (vagyis tofu) kínai eredetű, de ma már egész Kelet- és Délkelet-Ázsiában elterjedt. Tulajdonképpen nem más, mint szójababból készült túró, illetve egészen pontosan a szójatejnek nevezett folyadék alvasztásával létrejövő túrószerű anyag. A szójatej tulajdonképpen nem tej, hanem az áztatással megpuhított és összemorzsolt szójabab és víz keveréke. Ez a lötyi aztán megalszik, valahogy úgy mint a tej, és a hátramaradt trutyit kockaformára összepasszírozzák és már kész is a tahu. Indonéziában a legelterjedtebb elkészítési módja, a tempéhez hasonlóan, az olajban való kisütés, de nagyon finom a „tahu pepes” is, amikor hagymával, fokhagymával, chilivel, egyéb fűszerekkel és valami zöld levéllel keverik össze és aztán banánlevélbe burkolva jó sokáig párolják.

Teh Botol:
A "Sosro" cég által gyártott édes, üveges jázmintea fantázianeve, jobban mondva márkaneve, mert a névválasztás  pont, hogy nem utal túl nagy fantáziára: teh = tea, botol = üveg

Tempe:
Tipikus indonéz étel, amely szójababból készül. A szójababot beáztatják, és aztán kicsit főzik, hogy megpuhuljon. Hozzáadnak valami light-os ecetet és egy erjesztőanyagot. Ezután szétterítik és kb. 30 fokban hagyják állni 24-36 óráig. Ezalatt az idő alatt egy olyan fehér penészréteg képződik a szójababok körül és között, mint a camambert sajton (mármint úgy néz ki, de az biztosan valami másféle penész), és ez szépen összeragasztja a babokat. Ezután a tömböt feldarabolják és így kerül a boltokba. Meg lehet főzni, de a legelterjedtebb, legegyszerűbb és legfinomabb elkészítési módja, ha kisütjük olajban. Ettől szép barna lesz, és ízlés szerint puha vagy ropogós. Van egy jellegzetes íze, amelyet azonban az egyéb ételek csípőssége miatt általában kevéssé érzünk. Leggyakrabban köretnek eszik. Sótlan rizs, sült csirke vagy sült hal, néhány gerezd és levél friss uborka, káposzta és saláta, paradicsomos chilis szósz és olajban sült tempe – ez egy tipikus fogás az indonéz útszéli warungokban. Nyami!