A Queen of the South-t elhagyva legurultunk a hegyről, és miután a szállásunkon motort cseréltünk, mert a szürke Hondában már fogyóban volt a benzin, visszatértünk Depok-ba, hogy ígéretünkhöz híven ott fogyasszuk el vacsoránkat. A piacon választottunk egy közepes méretű halat és két tarisznyarákot, amit aztán átadtunk a délelőtt megismert srácnak, hogy készítse el nekünk a warungjában. A halat parázson sütve, a rákokat főzve kértük és a menüt rizs, friss zöldség (ami Indonéziában szinte kizárólagosan pár salátalevélből, pár karika uborkából és egy nagy csomó friss bazsalikomból áll) és kangkung egészítette ki.
A kangkung egy puhaszárú, zöld növény, amit wokban szoktak kevés olajon ropogósra párolni, majd paradicsomot, hagymát, fokhagymát és csilipaprikát kevernek hozzá. Enyhén csípős, ízes köret minden fogáshoz. Az egyik kedvencem.
A tarisznyarák azonban egy nagy átverés, mert marha sok meló van vele, mire kibontod a burkából, és ahhoz képest kevés benne a hús. Ezért is jobb a lobster, mert annak egy nagy üreg az egész teste, és szín hússal van tele.
Miután a szemben levő kisboltban behűttettünk egy üveg Bintangot, sörrel öblítettük le a finom halvacsorát.
Visszatérve a szállásunkra akartunk venni még egy üveg sört. A közeli boltban nagy örömünkre találtunk is Bali Hai-t, ami azonban a kekszek és egyéb édességek között várt vevőre, vagyis tök meleg volt. Megkérdeztük, hogy van-e hozzá jég. A jég éppen elfogyott és miközben az új adagra vártunk, Péter szeme megakadt a helyiség közepén álló méretes hűtőszekrényen. Felcsillant a szemünk, és lelkesen kezdtük magyarázni az Ibunak, hogy nem is kell a jég, csak rakja be a sört a hűtőbe, és mi egy óra múlva érte jövünk. Nem elsőre, de végül felfogták, hogy mit akarunk, odalépett a hűtőhöz, kinyitotta és elhelyezte benne a sört. Ez nem okozott különösebb problémát, ugyanis a hűtő teljesen üres volt!
Nyilvánvaló, hogy ebben az országban semmi kultúrája nincsen a sörnek, de az furcsa, hogy még a turistahelyeken sem fordítanak gondot a sör behűtésére. Nem tartanak sok sört, mert nincs aki megvegye, és mert ők nem isznak, nem tudják, hogy milyen szar a meleg sör, ezért nem hűtik be, és ezért az emberek inkább nem is vesznek sört, hiszen aki akarna, az tudja, milyen szar a meleg sör, ezért nincs a sörre kereslet, ezért nem tartanak sok sört ... és a sör ... pardon ... kör bezárult.
A Jáván tett utazásunk alatt megértettük, Balin bizonyos éttermek miért hirdetik magukat ékes "Icecold Beer" feliratokkal! Indonéziában a jéghideg sör ugyanúgy versenyképessé tesz egy vendéglátóipari egységet, mint a melegvizes zuhany egy szálláshelyet.
(10-01-18)
Azért a finnyásoknak nem ajánlom a halpiacot. A képeken láthatjátok, hogy gyakorlatilag az egész kínálatot belepték a legyek. Amit néha egy-egy tál vízzel öblítettek le. Ja, és hajnalban fogják őket (vagy éjszaka), és egész nap kint ülnek az asztalokon. Lehet, hogy ezért is égette szénfeketére a bácsi? De meglepett, hogy igazából csak a külső része lett fekete, belül ízletes, jól átsült halhúst találtunk. És nagyon túlzabáltuk magunkat…
VálaszTörlésMég tettünk egy utat egy nagyobb boltig, hiányzott a sör, meg még valami a kellemes estéhez, az utolsóhoz, amit viszonylag a civilizációtól távol töltöttünk. Sört, ugye csak a szállásunkhoz közel találtunk végül. Kissé nosztalgikus állapotba kerültem. Közeledett, vészesen, a hazautazásom időpontja. Talán itt sikerült utolérni magunkat bejegyzésileg, mármint Ildi egy kis füzetbe írogatta a történéseket, hogy aztán ebben a blogban közzétegye. De a sok kaland, és az utána ránk törő fáradtság gyakran megakadályozta, hogy a napi történéseket naponta vezessük.
Érzésem szerint a tökéletes harmóniában eltelt 24 órán voltunk túl. Legjobb napom volt Indonéziában. Tudnék így élni. Talán még az is megfordult a fejünkben, maradunk még egy napot, de aztán mégsem. Most már sajnálom :-)