2010. február 19., péntek

Bajkeverés a d'Groove-ban és Tornádó viszontlátása

Az ekonomin töltött nem túl pihentető éjszaka után jó ötletnek tűnt, hogy elmenjünk a d'Groove-ba, ahol forró zuhany és frissítő szauna vár. Péter különösen örült a meleg víz ígéretének, mert már nagyon esedékes volt számára egy alapos hajmosás. :)
Mindezek ellenére mégis rosszul sikerült a fitness center-be tett kiruccanásunk. Ott találkoztunk Tündével, akinek megbeszélése volt a d'Groove többi tanárával a kinti medence partján. Tünde megkért minket, hogy a megbeszélés idején ne menjünk ki a medencékhez, mert a pancsolás zavarná a meeting-et. Én azt mondtam, hogy persze, persze, semmi gond, addig majd edzünk a gépeken vagy szaunázunk. A büfében ittam egy kávét, és közben azon gondolkodtunk, hogy hol is kezdjük a d'Groove élvezetét. Péter azt javasolta, hogy ússzunk egyet, mert azt lehet együtt csinálni, míg a jacuzzi és a szauna magányos tevékenység, hiszen a férfiak és a nők elkülönített részen élvezhetik az áldásait. Én mondtam, hogy Tünde megkért minket, hogy a megbeszélés alatt ne menjünk az uszodába, de aztán hülyén hagytam magam meggyőzni, hogy nem lesz abból baj. Így bementünk úszni és még csúszdáztunk is, ami nyilvánvalóan a csobbanás zajával járt. Természetesen baj lett belőle, mert Tündénél rákérdeztek arra, hogy kik vagyunk mi és mit is csinálunk a d'Groove-ban. Aztán persze szántam-bántam a dolgot, de hiába ekszkuzáltam magam, már késő volt a bánat. Az úszás és szobabiciklizés után én elmentem szaunázni, Tünde pedig elkapta Pétert a megbeszélés után, és haragját nem titkolva jól elküldte a p...ba. Hosszú utazásunk alatt Péter nem lopta be magát sem Tünde, sem a többiek szívébe, és ezzel az akcióval végképp feltette az i-re pontot. Tünde kerek-perec megmondta neki a véleményét, elbúcsúzott és ezzel befejezettnek tekintett minden további Péterrel való közösséget. A szaunában aztán én is kaptam egy jól megérdemelt fejmosást még a zuhanybeli előtt. Hiába éreztem magam rosszul, hiába volt lelkiismeret furdalásom, be kellett látnom, hogy hülye befolyásolhatóságom kellemetlen helyzetbe hozta Tündét a kollégái előtt, és ezen kevéssé segített bűnbánó tekintetem.
Péter aztán hiába védekezett előttem azzal, hogy rákérdezett és Yuni (Tünde ibu kost-ja, aki beajánlotta őt a Groove-ba és szintén ott tanít) azt mondta, nem volt gond, hogy a megbeszélés alatt az uszodában pancsoltunk. Az indonéz udvarias fajta, szemtől szembe nem fogja neked azt mondani, hogy gondot okoztál, még ha valójában így is van.

Bűntudattal és lelkiismeret furdalással távoztam a Groove-ból és rossz hangulatomon a kínkeserves hazajutás sem javított. A karácsonykor vett motort, Tornádót, a Buah Batu beli kostban hagytuk, és Tünde azzal érkezett a Groove-ba, hogy átadja nekünk. Mi azt terveztük, hogy hazamotorozunk, majd másnap azzal megyünk kirándulni Bandung környékére. A Hondához szokott szervezetem nem érezte jól magát az ismeretlen motor nyergében. Már elfelejtettem, hogy az indítógombja nem működik, és beletelt jó időbe, mire rájöttem, hogy csak lábbal lehet életet lehelni belé. Nagyon furcsa volt, hogy teljesen máshogy gyorsul, máshogy lassul, mint a Honda, és ez nem okozott biztonságérzetet.
A legnagyobb bonyodalmat mégis az okozta, hogy motoros szemmel egyáltalán nem ismertem Bandungot. Toppon voltam az általam használt angkotok útvonalaiban, de ha önállóan kellett eltalálnom A pontból B pontba, csődöt mondtam. Volt ugyan várostérképünk, de azon nem voltak feltüntetve az egyirányú utcák. Ezért hiába mondta Péter, hogy forduljak el jobbra vagy balra, újra és újra "Behajtani tilos" táblákba ütköztünk. A város központi részét egyébként sem ismertem, mert arra még angkottal is ritkán jártam, és akkoriban még a zöld útjelző táblák feliratai sem mondtak sokat. Már több, mint egy hónapja jártam motorral, amikor rájöttem, hogy érdemes követni ezeket a táblákat, amelyek a főbb utcák, terek, főbb épületek, buszpályaudvarok és nagyobb városrészek felé irányítanak. Ha tudod, hogy a Jl. Asia Afrika, a Dago vagy a Gedung Sate iránya jó neked, akkor a táblák szépen végigvezetnek téged az egyirányú utcák útvesztőjén és végül kilyukadsz egy olyan helyen, ahonnan már könnyen célegyenesbe fordulhatsz. De egy új lakónak vagy egy újdonsült motorosnak nem sokat segítenek ezek a feliratok, ezért vért izzadtunk, mire kikeveredtünk a dzsumbujból és végre rátaláltunk a hazafelé vezető útra.

(10-01-20)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése