A fürcsitől felfrissülve aztán nekivágtunk a hegynek, hogy megkeressük a következő nevezetességet, a Parangritis környéki barlangokat. A Gua Cerme és a Gua Langse meditációs célt szolgál a Lonely Planet szerint, és valahol fenn vannak a hegyekben, de ennél többet nem tudok róluk mondani, mert nem találtuk meg őket. Nagyon sokáig és elég durva hegymenetben küzdötte felfelé magát a Honda, szép zöld erdőn át vezetett az út és egy-egy pontról csodás panoráma nyílt a mélyben húzódó tengerpartra. A barlangokat azonban nem jelezte egyetlen tábla sem, a helyiek útbaigazítása pedig nem volt túl pontos. Egy idő után már nem akartunk tovább felfelé menni, bár egy fiatal lány azt ígérte, hogy ott megtaláljuk az egyik barlangot. Visszafordultunk inkább, mert a másik barlangot meg már állítólag elhagytuk. De visszafelé sem utalt semmi arra, hogy bármelyik "gua" errefelé lenne, így új célt tűztünk ki: megtalálni a Dél Királynőjét!
A "Queen of the South" egy hagyományos építészeti stílusban kialakított, bungalókból álló resort, amely a 2007-ben kiadott Lonely-ban még fénykorát élte és kellemes oázisként van megemlítve. Azóta azonban tönkrement, vendégek hiányában a holland tulajdonos nem tudta fenntartani az üzletet. A komplexum az öböl keleti végében áll a kiugró sziklákon.
Töredezett és meredek úton kellett leereszkedni, és először a földrengésben megsemmisült lobby és recepció területére értünk. Itt leraktuk a motort és hamarosan elénk sietett egy bácsi. Mint kiderült, ő a hotelben dolgozott, de mióta az bezárt, már csak önszorgalomból és az idetévedő látogatók által adott borravaló reményében látja el a gondnoki teendőket. Neki köszönhető, hogy a szálloda és parkja ma is majdnem úgy néz ki, mint fénykorában. Apróságok hiányoznak csak: az asztalok és székek a négy oldalán nyitott, pavilonszerű étteremrészből, a szélben hullámzó víz a medencékből, a sürgő-forgó személyzet és a park idilljét vagy a panorámát élvező vendégek. A bungalók teraszán szépen faragott padok állnak üresen, sehol egy lélek, de a fű tiszta és rendezett, a bukszusok metszve, sehol egy eldobott szemét, és csövesek vagy rablók sem tudták lepusztítani a terepet, mert a bácsi mindig ott van és vigyáz a kis birodalomra. A hely még így elhagyatottan is őrzi varázsát. Gyönyörű környezetben, természetes anyagokból épített épületrészek, medencék és hagyományos illetve modern szobrok, a főépület külső falán faragott maszkok, és nem utolsó sorban a sziklaszirt alatt húzódó homokos-sziklás tengerpart. Igazi vad, trópusi paradicsom ötcsillagos luxussal. Csak éppen senkinek sem kell.
Akkor schmutzig hangulatomban csak egy ötezrest adtam a bácsinak, de így visszagondolva sokkal többet is megérdemelt volna, mert tényleg nagyon szép állapotban volt a már két éve nem használt szálloda.
Az elhagyott szállodák jelenségével nem itt találkozunk először. Ha még emlékeztek, Gili Meno déli partján is hasonló, jobb-rosszabb állapotban lévő, üres bungaló-komplexumokat találtunk. A terrorizmus és a természeti katasztrófák Indonézia idegenforgalmára gyakorolt hatásának szomorú tanúi ...
A Dél Királynőjétől búcsúzva azt kívántuk, fedezzék fel újra a turizmók méltóságteljes, de barátságos báját!
(10-01-18)
A hajdanvolt szállodakomplexumot sem volt egyszerű megtalálni. Akárcsak a barlangokat, a „Queen of the South”-ot sem jelezték táblák. Szegény Hondát sajnáltam egy kicsit: melegedett, meg akadozott, de végül csak elbírta kettőnk azért tetemesnek nem mondható súlyát :-)
VálaszTörlésA pusztulást sosem jó látni. Főleg abban a viszonylatban, hogy Bali-n, ugye, a hasonló kategóriájú szálloda bírt működni. Innen ráadásul nevezetes helyekre is könnyen, gyorsan el lehet jutni, például Borobudur-ba. De Yogja is közel, ahol szintén van látnivaló, forgatag, minden, ami kell egy turizmónak…
Vagy egy halvacsora a tengerparton :-)