(Kukker Ottó)
(Az előző részben a magyar különítmény hosszú éjszakai menetelés után eljutott Sukamade faluba, ahol azonban nem várta őket se jó szállás, se finom étel. Illetve várta, csak az ára miatt ők nem óhajtották igénybe venni a szolgáltatásokat. Utolsó reményük Sukamade Pantai!)
Honfitársaink tehát elindulnak visszafelé az úton, hogy eljussanak a tengerpartra. Most már szorosan együtt kell haladniuk, ugyanis a biciklis bácsi nem tart velük. Mivel a sukamadei kisboltban az elemlámpa sem olcsó mulatság, az egyetlen zseblámpa fénye mellett bukdácsolnak az egyenetlen földúton, csúszkálva a sárban.
Kenéz:
"Visszaértünk hát az útjelző táblához. A tájból sajnos semmit nem látunk, annyit lehet csak érzékelni, hogy az út bal oldalán folyik a nagy folyó, amelyen idefelé átkeltünk. A partig még 2,5 km van hátra. Azt most már fél lábon is kibírjuk! Mindezek után!"
Az optimizmus fontos és jó tulajdonság, sok nehéz helyzeten segíti át az embert. Ezen az utolsó szakaszon sokszor lábszárközépig kell gázolniuk az utat teljesen elborító pocsolyákban, miközben felvernek jó néhány békát. A zseblámpa fényét lelkes szentjánosbogár csapat próbálja kiegészíteni, nem sok sikerrel. Hupsz! Most majdnem rálépnek egy hatalmas békára, amely a pocsolya és így az út közepén terpeszkedik. Pálffy hamarosan meghallja a tenger hangját és ez erőt ad a gyaloglóknak. Már nem lehet messze a part!
Kenéz:
"Amikor végre elértük az épületeket, először azokon a bőrkanapékon akadt meg a szemünk, amelyek a jobb oldali szobasor előtti tornácon állnak. Az egész komplexum kihaltnak tűnt, ezért az volt az első gondolatunk, hogy a kényelmes kanapékon alszunk majd, nem kell nekünk szoba. De aztán fényt és mozgást láttunk a hátsó traktusban, és ott egy pokrócba bugyolálva és a TV előtt fetrengve megtaláltuk a gondnokot. Amikor meglátott minket, intett a feleségének, hogy foglalkozzon velünk. Mint kiderült, kétféle szoba van a hotelben. A bőrkanapés soron állnak a VIP szobák, amelyek 200ezer rúpiába kerülnek egy éjszakára. A velük szembeni épületben vannak az ekonomi szobák, potom 100ezerért. Nagyobb bungalókat képzeljetek el, ahol van egy közös helyiség és abból nyílik négy szoba illetve két fürdő. A VIP szobának gondolom van saját fürdőszobája, nem csak bőrkanapéja. Mi természetesen ezt az ekonomi szobát választottuk, és első dolgunk volt kiteregetni a ruháinkat, amik már megint vizesek lettek. Most, utolsó erőnket felhasználva, lemegyünk a partra, hogy megnézzük a teknősöket. Nagyon ajánlom, hogy tojjon ott néhány!"
Elindulnak hát a part felé, amelyet egy irányjelző tábla és a tenger zúgása jelez. Még mindig a hűséges kis elemlámpa fénye vezeti őket, mert a Hold hatalmas felhők mögé bújt. A gondnoknő elárulta, hogy az oroszok már a partot járják egy ranger társaságában. Ha még időben csatlakoznak hozzájuk, az ellenfél nem előzheti meg őket a teknősnézésben!
Kenéz:
"Amikor elértük a partot, találkoztunk egy emberrel, aki ranger-nek mondta magát. Társa az oroszokkal kóborolt már valahol a parton. Olyan sötét volt, hogy csak a közvetlenül mellettünk álló árnyát láttuk és egy vastag, mozgó és robajló vízszintes fehér sávot jó pár méterre magunk előtt. Az iszonyú erővel és hanggal hullámzó tengert. Előttünk egy nem túl széles, de hosszú homokos partszakasz terült el. Ide szoktak kijönni a teknősök, a penyu-k (ejtsd: pönyu), hogy lerakják a tojásaikat. A parton ilyenkor nem lehet zseblámpával közlekedni, nehogy megzavarjuk a nőstényeket tojásrakás közben. A ranger-t követve végigsétáltunk a parton. Semmit nem láttam, előttünk imbolygott a kis ember árnya, ha nagyon lemaradtunk már alig láttuk. A homokban néha formátlan sötétebb foltok bukkantak fel, borzasztóan félelmetesen. Valószínűleg farönkök, fatörzsek vagy sziklák voltak. Mindehhez a robajló fehér sáv adta a hátteret és az akusztikus aláfestést, ami még inkább növelte a világvégi hangulatot. Én tengerparttól így még nem voltam beszarva, mint ettől! Ráadásul állandóan azon paráztam, hogy belerúgok vagy rálépek egy teknősre. Végül ez a félelmem teljesen alaptalannak bizonyult. Odalent egy fia teknőst nem láttunk, mert a hatalmas hullámzás miatt nem tudtak kijönni a partra. Legalábbis a ranger ezt mondta. Őszintén szólva nem éreztem csalódottságot. Az lepett volna meg, ha valóban látunk penyu-t.
A séta végén újra találkoztunk az oroszokkal. Váltottunk pár udvarias szót, majd véget is ért a barátságunk. Nem ellenségek vagyunk, de ellenfelek. És ha az oroszok már a VIP-ban vannak, jó lesz velük vigyázni!"
A séta végén újra találkoztunk az oroszokkal. Váltottunk pár udvarias szót, majd véget is ért a barátságunk. Nem ellenségek vagyunk, de ellenfelek. És ha az oroszok már a VIP-ban vannak, jó lesz velük vigyázni!"
Visszatérve a szállodához, hőseink felfedezték a teknőckeltető részt. A ranger kinyitotta nekik a rácsos ajtót, így közvetlen közelről megszemlélhették a teknőscsecsemőket.
Kenéz:
"Ez a teknősbölcsi nagyon jópofa hely. Az egyik oldalon vannak a tojások, amelyek még nem keltek ki, itt a másik oldalon a szárazon tárolt pár napos teknőcök, és egy külön épületben helyezték el a medencéket, amelyekben a tengerbe engedés előtt laknak a tekik. A szárazbölcsiben egymás hegyén hátán alszanak kisebb-nagyobb kupacokban. De van néhány lelkes és agilis példány, aki őrült erővel rohangál le-föl. A ranger az előbb a kezembe adott egy kicsit. Olyan, mint valami felhúzható játék. Száraz, érdes és nagyon picike. Mint a tenyerem. És nekem kis kezem van. Zsebre vágnék egy-kettőt szóróajándéknak otthonra, de valószínűleg nem élnék túl a hazautat, és ezzel csak idejekorán rontanám a túlélési statisztikájukat. Sajnos itt van egy halott példány is. Kifolyt a kis bele azon a lyukon, aminek be kell nőnie, mielőtt a vizes tárolóba kerülnek. A ranger azt mondta, hogy "tikus" vagyis egér támadhatta és kóstolhatta meg. Péter teljesen kiborult rajta, nem is bírt odanézni."
Egy halom kisteknős
A teknősnézés után Kenéz élelem után néz. Nasi goreng és mie goreng közül lehet választani. Az előbbi mellett dönt, és hamarosan kap egy tál szójaszósztól halványbarnára színeződött rizst egy tükörtojással. És a zöldség? Nem a gasztronómia csúcsa, de elfogyasztja az egészet, hiszen kell az erő és az energia a holnapi napra, amikor is neki gyalog kell megtennie a Sukamade Pantai-Sarongan távot. Ez kb. 8 km, fele úton hegynek felfelé, hátizsákot cipelve.
De még nem gondolnak bele a holnapba. Egyelőre az eddig elért eredményeket ünneplik:
1. Teljesítették az út felét, és bebizonyították a világnak, hogy Sukamade létezik.
2. Láttak teknőst, ha nem is tojásrakás közben, és nem is a parton ... de hát nem volt előírva, hogy milyen méretű és milyen tevékenységet folytató penyu-t kell megszemlélni.
Egy alapos fürdés után, lábukat a kanapéra és az asztalra feltéve pihentetik, miközben kint megint rákezd az eső és süvít a szél. Bágyadtan és elcsigázottan kommentálják az eseményeket a videónaplóban. Küzdelmes nap áll mögöttük, sok élménnyel és egy nagy erőpróbával.
Én vissza is vonulok, hogy hagyjam a csapatot magában ünnepelni és felkészülni a holnapra. Bár ... miért is rohanok lefeküdni? Én is megérdemlek egy sört és egy cigit a szobám előtti bőrkanapén ...
(10-01-14)
„Őszintén ezen a szakaszon nagyon fostam. Még a szemem előtt lebegett a döglött skorpió a pocsolya mellett. Ezért próbáltam kerülni a bokáig, lábszárközépig, térdig, aztán már majdnem combközépig érő pocsolyákat, vízátfolyásokat. Lassan, nagyon lassan haladtunk, mert voltak olyan helyek, ahol csak egymás mögött tudtunk haladni. Ilyenkor, ha átértem egy szakaszon, megfordultam, és világítottam Kenéz-nek, hogy ő is lássa, hová lép. Szerencsére, a legnagyobb riadalmat csak egy hatalmas (ha Európáról lenne szó, azt mondanám: varangyos) béka okozta…”
VálaszTörlés„A szálláshelyről a partra már boldogan, kézen fogva mentünk le… Táblákon közölték velünk, hogy ne gyújtsunk elemlámpát, mert megzavarjuk a teknősöket. Mit mondjak? Imádom a tengert, de most nagyon ijesztő volt. Csillagok sehol, csak az állandó morajlás. És a ranger mögött bukdácsolva ismét bátornak, félelmet nem ismerőnek mutattam magam a hozzám bújó, szinte menekülő Kenéz-nek…”
„A halott teknőc tényleg teljesen kiborított. Leginkább az, hogy a többiek figyelembe se vették. Bökték, taposták, mintha csak egy kő lenne. Csak akkor nyugodtam meg valamelyest, amikor kiderült, hogy 1.000 tojásból mindössze egy teknős éri meg a felnőttkort…”
„Még Ciprusról hoztam feles tömény italokat. Itt cáfolnék rá bizonyos véleményekre, amelyek antiszociálisnak állítanak be. Ugyanis még arra is figyeltem, hogy Kenéz Bandung-i barátai, akik a töményeket kérték, ne egyfajta itallal kelljen szomjukat oltaniuk. Ezért a whiskykből ittunk meg kettőt, és még maradt belőle egy. Másnak…”
„A szálláson legjobban annak örültem, hogy végre egyszerre fürödhettünk, ugyanis két mandi volt. Csak nekünk… Mert az orosz birodalmiak, természetesen, a VIP szállást vették igénybe. Akárcsak ön, Kukker úr…”
„Köszönöm, kedves… szólíthatlak Ottónak? Mármint, hogy a további eseményeket nem örökítetted meg…”
Kenéz:
VálaszTörlés"Nagyon örülök, hogy Pálffy csak így utólag említi a skorpiót. Így legalább nem stresszeltem magam, és gyanútlanul, bokáig gázoltam a pocsolyákban! :)"