Hárman maradtunk tehát: Péter, a szürke Honda és én. Este 9-kor indult az ekonomi vonatunk Bandungba, így ezt a napot városnézésre szántuk. Csomagjainkat a Dunia Santai irodájában hagytuk és első utunk a yogyai Kratonhoz vezetett. Miután leparkoltunk és megvettük a belépőt, a bejáratnál rögtön lecsapott ránk egy idegenvezető. A yogyai Kraton, vagyis szultáni palota, ma is az aktuális szultán székhelye. Bizonyos részei múzeumnak vannak berendezve és a tiszteletre méltó idős palotaszolgák ma idegenvezetői feladatokat látnak el. Szolgálataikért nem kell külön fizetni, és lelkiismeretesen végigkísérnek a palotán, elmondják a történeteket és készségesen veszik kézbe a fényképezőgépet, hogy a kedves turizmók mind együtt lehessenek a fotókon.
A jávaiak szemében a szultáni palota a világ és egyben az univerzum közepét szimbolizálja. A yogyakartai Kratont Pangeran Mangkubumi építtette 1755 és 1756 között, és ő volt a palota első lakója Sri Sultan Hamengku Buwono (HB I) néven. Őt követve minden yogyai szultán Hamengku Buwono-nak hívta magát, így röviden csak HB római egy, HB római kettő, HB római három, stb. kóddal jelölik őket. A szultáni paloták általános neve, a kraton, a "ke-ratu-an" szóból ered, amely annyit jelent: a hely, ahol a király/királynő lakik.
A yogyai Kraton egy fallal körülvett kis "városka" közepén helyezkedik el. Ez a terület azonban nem csupán egy elkülönített rész, amolyan város a városban, hanem egy egész világkép földi leképeződése. Elhelyezkedésének, útjainak és épületeinek szimbolikus jelentősége van a jávai életfilozófiában, a Sangkan Paraning Dumadi-ban.
Az észak-déli irányú képzeletbeli tengely kettős jelentéssel bír. Az északról délre haladó irány az ember születését jelképezi, amely során a lélek az égből lekerül a romlandó világba. Az ellenkező irány, délről északra, az emberi lények Dumadi-hoz, a jávai hit istenéhez való visszatérését szimbolizálja. A Kraton a fizikai test jelképe és a benne lakó szultán a testet életre keltő lélek.
A palotától északi irányban fekvő Tugu Emlékműhöz vezető út a kísértésektől terhes emberi életutat és egyben az ember és teremtője közötti szoros kapcsolatot jelképezi. Ezen belül a Beringharjo piac az asszonyi kísértés, míg a Kepatihan épület a hatalom kísértése.
A Tugu Monument egyben a lingga (férfi nemi szerv) jelképe, míg a délen fekvő Krapyak maga a yoni (női nemi szerv) és a közöttük álló Kraton a kettő fizikai keveréke.
Mindez elég kuszán hangzik, és sokkal több idő kellene, hogy az általánosságokon túl beleláthassunk a jávai világlép sokrétű és bonyolult rendszerébe. Itt most legyen elég csak ez a kis ízelítő. Ezt viszont fontosnak tartottam leírni, mert egyébként az európai építészeten nevelkedett szem számára a yogyai Kraton elég unalmas alkotás, de hogy megadjam a tiszteletet inkább letisztultnak és nemesen egyszerűnek nevezem. Kiemelkedik a központi pavilon szépen faragott mennyezete és oszlopai, illetve az oromzatokon található ornamentális díszítőelemek és sárkányfejek. Ha mindezt a jávai filozófia misztikus gondolati rendszerével fűszerezzük, és átérezzük az idegenvezető palotaszolga lelkét átitató, a hely iránt érzett mélységes tiszteletet, máris sokkal izgalmasabb a hely, megkapóbb a hangulata.
Az épület súlyosan megsérült az 1867-es nagy földrengésben, de renoválták és HB VII alatt kapta mai formáját 1889-ben. A Kraton szíve a fogadóterem, a Bangsal Kencana (Arany Pavilon), amelyhez széles lépcső vezet fel. A Bangsal Kencana egy négy oldalán nyitott, tágas pavilon, amelynek fából készült tetőszerkezetét zöld-arany díszítéssel ellátott oszlopok tartják és a mennyezet középső része díszesen faragott. Ez a szultán trónjának helye, és pontosan a Tugu Emlékművel egy vonalban helyezkedik el, így a szultán, trónján ülve mindig láthatja alattvalóit. A Bangsal Kencana mellett helyezkedik el a Bangsal Prabayeksa, a megszentelt fegyverek terme, ahol a palotaszolgák egy örökmécsest táplálnak folyamatosan. A palota területén kilenc különböző épület áll, és hogy ezeket elérjük, kilenc különböző kapun kell áthaladni, mert a jávai filozófiában a kilences szám a legmagasabb méltóság jelölésére szolgál.
A szultán, Yogyakarta Különleges Körzet kormányzója, évente háromszor keresi fel a Kratont, három nevezetes ünnep idején, illetve koronázás alkalmával.
A Kraton múzeumnak berendezett termeiben gamelán hangszereket, hagyományos jávai viseleteket és a korábbi szultánok fényképeit láthatjuk.
Túlzás lenne azt állítani, hogy a yogyai Kraton bonyolult szimbolikája a bácsi magyarázatából vált világossá. Mesélt ő mindenfélét és magyarázott és mutogatott, de én személy szerint nehezen tudtam követni, pedig angolul adta elő a dolgokat. A Bangsal Kencana előtt álló előpavilon alatt büszkén kurjongatott és tapsolt, hogy megmutassa nekünk ahogy a tetőzet felerősíti és visszhangozza a hangokat. Mindenhol lelkesített minket, hogy készítsünk fotót, és felírta mindkettőnk nevét a homokba jávai betűkkel. Harmadiknak odabiggyesztette a sajátját is, hogy könnyebben megjegyezzük. :)
A palotabeli séta után ragaszkodott hozzá, hogy elvigyen minket a közelben található kicsiny batikkészítő üzembe. Péter vonakodott követni őt a sikátorok útvesztőjében, mert a LP felhívta minden turizmó figyelmét, hogy óvakodjon a sikátorban megbúvó batikműhelyektől. Az idegenvezetők ugyanis odavezetik a látogatót, és az árusokkal összefogva addig nem engedik el, amíg nem vett valamit.
"Ugyan már! Megnézzük, hogy mit mutogatnak, aztán megköszönjük és eljövünk. Semmit nem tudnak velünk csinálni! Csak nem fognak lefogni, kivenni a pénzt a zsebünkből, és a testünkhöz kötözni egy festményt ellenszolgáltatásul!" - nyugtattam Pétert, miközben újabb szűk utcába fordultunk.
A batikműhely úgy nézett ki, mint egy képgaléria. A mesterek ugyanis festményekre specializálódtak, és nagyméretű vásznakat értékesítettek. A képek annyira színesek és burjánzóak voltak, hogy csak egy nagy egyvelegre emlékszem, de nem tudnék megemlíteni egyetlen ábrázolást sem. Illetve mégis! A barokk képgaléria elrendezési elvét követő, a falak teljes felületét beborító képhalomból a yogyakartai szultánok szigorú portrésora határozottan magára vonta az ember figyelmét. Körbesétáltunk, hümmögtünk, hogy nagyon szép minden, majd az udvaron megmutatták az eszközöket is, amelyekkel a batikot készítik. Péter utálta az egészet, de én azért odatuszkoltam a keretre terített vászon elé, hogy a hosszú csőrű edénykével viaszt merítve fessen valami szépet emlékül az anyagra. A yogyai batik ugyanis viaszos technikával készül. A mintát folyékony viasszal rajzolják az anyagra, majd befestik azt, a viaszt lekaparják és annak helyén megmarad a minta. Péter szignózta az anyagot saját maga és az én nevemben is, majd a középen látható férfiarc bajszán gondosan kidolgozta a szőrszálakat.
A közepes batikképeket pár százezerért adták, de persze megint hiba volt rákérdezni az árára, mert utána nagyon nehéz volt levakarni az ürgét. Főleg Yogya környékén, de minden turizmó által már megfertőzött helyen aranyszabály, hogy ha nem akarsz vásárolni, akkor csak nézelődj csendben, bólogass mosolyogva, de véletlenül se szaladjon ki a szádon, hogy "Berapa harga?". Mert akkor véged van! Akkor rád tapadnak, és követnek, és dugják az orrod alá a cuccot, és kérdezgetik, hogy mennyit adsz érte. És hiába mondasz valami nevetségesen alacsony összeget, nem adják fel, és jönnek, és mutogatják és dugják, és a rosszabbak még rángatnak is. Te pedig menekülsz, miközben elismered magadban a régiek bölcsességét: "Ne szólj szám, nem fáj fejem."
A yogyai batikműhelyben én is a fent említett módszert alkalmaztam: miután óvatlanul rákérdeztem az árra, nem maradt más hátra, mint kedvesen mosolyogni, bólogatni és fokozatosan távolodni. Sűrű terima kasih-k közepette igyekeztünk eltűnni az árusok elől a sikátorok útvesztőjében. Idegenvezetőnk, Harsono, végül visszakísért minket a parkolóhoz, megköszöntük a kedvességét és gyorsan motorra pattantunk Borobudur felé.
(10-01-19)
Ebben a napban számomra az igazán érthetetlen, hogy hogyan fért bele ennyi minden: Parangritis-ről indultunk, kávé és csomagolás után, leadtuk az egyik Hondát, kör-és bejártuk a Kraton-t, majd elmotoroztunk Borobudur-ba, felmentünk a kilenc szinten körbe-körbe. Majd vissza Yogjába, leadni a másik motort, Transyogjával az állomás közelébe (?), gyalog az állomásig, és még sörözni is lett volna időnk (vagy volt is?), mielőtt felszálltunk volna a rossz vonatra…
VálaszTörlésBár a motorozás már kissé olajozottabban működött, mert a hátul ülő ember volt a mitfahrer, térképpel, vagy Lonely Planet-tel a kezében :-)
A Kraton-hoz és a batik butikokhoz nem nagyon tudok mit hozzátenni… A megvásárolható batikok, bár szépek voltak, nem vonzottak. Azt hiszem, nem vagyok igazi turista. De talán ez nem is baj :-)