Indonéz fürdőélmény avagy a kamar mandi használata

Ubudi szállásunk sziklabarlangnak kialakított fürdőszobája arra ösztönzött, hogy végre megcsináljam a kamar mandi használatának szemléltető-videóját. Hogy hiteles legyen, fürdőruha nélkül álltam be a vízgyűjtő kád elé, természetesen háttal a kamerának, hogy csak a hátam látszódjon, és akkurátusan elmagyaráztam, illetve bemutattam, milyen nehézségekbe ütközik a zuhanyrózsához szokott európai, ha Indonéziában próbál tisztálkodni.

Az indonéz fürdőszoba tartozékai a következők:

1 db. kívül-belül kicsempézett vízgyűjtő medence vagy kád

(igazából nem is tudom, minek nevezzem, mert nincs kád formája és nem is a földbe mélyesztik, hanem kb. csípőmagasságig ér, és sokszor alkalmaznak nagy műanyag hordót is)

1 db. falból kiálló csap a kád felett

1 db. WC-kagyló

(ami általában a guggolós fajta, de ma már egyre több helyen találkozhatunk angol WC-vel is)

1 db. műanyag edény

(ez lehet nyeles vagy vödör formájú, kerek, ovális, szögletes vagy szív alakú)

1 db. lefolyó a padlón

Emlékszem, amikor Bumi Pasundanban először akartam megfürdeni, elég tanácstalanul álltam a vízzel teli medence előtt. Indonéziában töltött első 5 napom alatt egy nyugati kényelemmel felszerelt négy csillagos szállodában laktam Jakartában, ahol meleg vizes zuhany és angol WC volt. Első igazi indonéz fürdőmre készültem hát, és azon tanakodtam, hogy vajon valóban azzal a műanyag edénnyel kell-e a vizet magamra öntenem, miközben a kád mellett állok. Ugyanis alapos vizsgálat után kiderítettem, hogy a csempézett medencén nincsen lefolyó. Ha tehát beleállok és megmosakszom a tusfürdővel, akkor a víz koszos lesz, és rámegy a fél életem, mire kimerem az egészet és újratöltöm tiszta vízzel. A biztonság kedvéért tehát megkérdeztem Elisát, hogy mi is a pontos eljárás. Ő aztán megerősítette elméletemet. A medence csupán a tiszta víz tárolására szolgál, nem szabad belemosni semmilyen testrészünket. Ha nagyon lefogy a víz, csak meg kell engedni a csapot, hogy újratöltsük. A műanyag edénnyel meg szépen magunkra locsoljuk a (természetesen hideg) vizet, aztán beszappanozzuk magunkat és újra a locsolás következik. A vizet össze-vissza szét lehet fröcskölni, mert a padló úgy van kialakítva, hogy a víz mind a lefolyó felé csorog.

A módszer egyszerű, csak akkor támadnak nehézségek, amikor az ember a felső karjáról próbálja lemosni a szappant. Ilyenkor érdemes azzal a kézzel önteni a vizet, amelyik vállunkat mosni akarjuk, mert így a másik kezünk szabadon képes dörzsölni a tisztítandó felkart.

Nyilván kényelmesebb, ha az embernek két keze van, pl. hajmosáskor, de hamar megszokható és elsajátítható az új mozdulatsor.

 A kamar mandi-ban

A vízgyűjtő medencét eredetileg azért alkalmazhatták, hogy a folyóról felhordott vagy a kútból kimert vizet összegyűjtsék, és aztán tisztálkodásra vagy bármi másra használják. Azóta Indonéziában a letöbb helyen elkészült a csatornázás, a kamar mandi-k kőkádjai felett csapból folyik a víz, de a vízgyűjtés maradt, a zuhanyrózsa vagy a nálunk használatos ülő - vagy fekvőkád csak a városok módosabb lakóinak körében terjedt el. Fürdőkádat eddig csak szállodai szobában láttam, és ha egy magánházba már be is szerelték a zuhanyt, a kőkád ott van ... kirobbanthatatlanul.

Az ubudi kamar mandi különlegessége az volt, hogy az ajtó mögötti részen a fal sziklás barlangot mintázott. A sziklák tetején igazi növények tenyésztek, és egy nyíláson át a kék ég pislogott be a fürdőbe. Ez különösen akkor volt mókás, amikor éppen kékséget feledve, iszonyatos felhők sorakoztak az égen, és hatalmas eső zúdult a városra. Ekkor nem voltunk híján a zuhanynak, a sziklafalról lezúduló kis vízesés teljes mértékben ellátta a zuhanyrózsa feladatát.

Már túl voltunk a műanyagedény használatának szemléltetésén, rám már felkerült a törölköző és éppen azt magyaráztam a kedves nézőknek, hogy a vízesést milyen jól lehet zuhanynak használni, amikor hirtelen nagy adag víz zúdult be a tető nyílásán. Először azt hittük, hogy valaki kiöntött egy vödör vizet, ami véletlenül becsapott a nyílásba, így zavartalanul folytattuk a felvételt. De a második, majd harmadik zuhany után már nem lehetett véletlennek tartani a dolgot. Péter egy hangos "What is your problem?" kiáltással próbálta kideríteni, ki szórakozik velünk, miközben a háta mögé rejtette a kamerát, hogy az ne kapjon több vizet. Fentről nem érkezett válasz, csak egy újabb adag víz. A kiáltozásra Tünde is átjött a másik szobából, hogy megtudja, mi történt. Elmondtuk neki, hogy valami hülye állat locsolja be a vizet a fürdőbe, mi meg ott álltunk a kamerával, még jó, hogy nem azt kapta telibe a vízsugár.

"Hmm, hát, hogy milyen emberek vannak!" - csóválta fejét rosszallóan Tünde, mire átfutott rajtam a sejtelem, hogy a szidalmak jelen esetben talán pont a címzetthez jutottak el.

Az akció alapjában véve valóban vicces lett volna, ha nem épp a kamerát veszélyezteti, és ha nem lettünk volna feszültek és ingerültek az elmúlt napok minden nézeteltérése és feszültsége miatt. Úgy emlékszem, még egy halvány mosoly sem hagyta el az ajkamat.

(10-01-06)