2010. február 24., szerda

Suami-k, istri-k és pacar-ok

Első pillantásra úgy tűnik, hogy az indonéz családmodell megegyezik a magyarral:
férj (suami), feleség (istri) és gyerekek (anak-anak).
Szembetűnő különbség a gyerekek számában van, nevezetesen, hogy egy családban, főleg a szegényebb családokban, nagyon nagy a számuk. Mivel az ország nagy része muszlim, hivatalosan engedélyezett a többnejűség, de egy férfinak maximum csak 4 felesége lehet, az új feleséghez kell a régiek beleegyezése és természetesen a férfinak jó anyagi helyzetben kell lennie, hogy teljen az ilyen luxusra. A többnejűség azonban nem túl elterjedt, én nem is ismerek senkit, akinek több felesége lenne. Itt is inkább az dívik, mint nálunk: a férfiak a feleség mellett egy pacar-t vagyis szeretőt tartanak. A "pacar" szó valójában párkapcsolati értelemben vett barátnőt vagy barátot jelent, de ha nős vagy férjes illető pacar-járól van szó, akkor találóbb a szerető kifejezés. (A "szerető" kifejezés sokrétű jelentéstartalmára itt nem kívánok kitérni, mert az egy külön tanulmány lehetne.)

Eddig szinte minden olyan sztori, ahol egy külföldi lány megismerkedett egy indonéz pasival, és kialakulóban volt valami, vagy össze is jöttek, nos, majd minden románc azzal végződött, hogy a pasiról előbb vagy utóbb kiderült, hogy házas. Ezt persze buzgón titkolják, nem vagy csak nagy sokára árulják el. Huszon-harmincéves európai nőként nehéz olyan indonéz férfit találni, aki korban és gondolkodásban (és értelmi színvonalban) megfelelő. Ha 25 éves vagy, akkor olyan 30-nál kezdődnek azok a férfiak, akiket hosszabb távon el tudsz viselni magad mellett, és van esély rá, hogy nem anyai ösztönöket (vagy rosszabb esetben egy elmegyógyintézeti gondozó hozzáállását), hanem női érzelmeket keltenek benned. A fiatalabbakat felejtsd el! És mivel itt elég korán házasodnak az emberek, szinte lehetetlen szingli harmincast találni. Ha mégis találkozol eggyel, ne higgy neki! Előbb-utóbb róla is kiderül majd, hogy családos!

Persze a leosztásnak sok variációja van. Ismerek olyan házas indonéz nőt is, akinek a férj mellett van barátja, és az indonéz férfiak nem csak a külföldi nőket tekintik potenciális szeretőnek.
Ja, és akkor még nem beszéltem arról, amikor valaki még nem házas, de egyszerre több barátnője van! Ez egy teljesen különálló téma, mert itt sokszor nincs különbség az ellentétes nemű jóbarát és a barát/barátnő között. Sokan szigorúan veszik és betartják a házasság előtti szex tilalmát. Ezekben az esetekben a nőnemű jóbarátot illetve a barátnőt az különbözteti meg egymástól, hogy előbbit a "teman" (friend) szóval, míg utóbbit a "pacar" (boyfriend/girlfriend) elnevezéssel illetik, és utóbbival jó eséllyel szexuális kapcsolatot létesítenek majd, de szigorúan csak a házasság után. Ez főleg a fiatalabb, huszonéves korosztály esetében jellemző, akik még házasság előtt állnak.
A legfurcsább felállás az, amikor egy házas nő vagy férfi pacar-t tart, akit mi a szerető szóval definiálnánk, de mégsem az, hiszen úgy viselkednek, mint a nagyon szoros barátok. Eljárnak ide-oda, mindenki tudja, hogy ők együtt vannak, de nem szexelnek egymással.

Mindez természetesen nem egyedülálló a világon, hisz a férfi-nő kapcsolatok mindenfelé ilyen kuszán alakulnak, ahová csak ember beteszi a lábát. Az egészben az a különös, hogy itt mindez nyíltan folyik, és úgy tűnik, hogy általában a házastárs az egyetlen személy, aki ki van zárva az információáramlásból. Barátok, kollégák, néha még a tágabb rokonság is tud egy-egy félrelépésről vagy házasságon kívüli kapcsolatról. Mindenki úgy tesz, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy valakit egyszer a feleségével látnak, egyszer meg a szeretőjével, egyszer az egyik barátnőjével, egyszer meg a másikkal ...

Nekem az az érzésem, mintha itt a muszlim vallás miatt egy kicsit tudathasadásos állapot alakult volna ki. Hivatalosan és a vallási erkölcs szerint nem tilos és nem bűnös dolog, ha egy férfinak több felesége van, vagyis egyszerre több nővel van kapcsolata. Ezt azonban csak részlegesen viszik át a gyakorlatba. Adott férfinak ugyan több nővel van egyszerre kapcsolata, csak kihagyják a házasság és ezáltal a teljes (beleértve a feleség előtti) nyilvánosság lépését. Persze a nők itt is féltik a férjeiket, sokszor még akkor is, ha már teljesen megromlott a házasság és senki sem boldog a kapcsolatban. A válás ma már általános dolog, de sokan még félnek tőle, családi szégyennek tartják, ugyanúgy, mint a véletlenül becsúszott gyereket. Ha a fiú felcsinálja a lányt, el kell vennie, hogy mentse a csaj és a saját családja becsületét is. Ha nem jössz ki a férjeddel, nem szexeltek és már nem is beszéltek egymással, akkor is fenn kell tartani a látszatot.

Ehhez jön hozzá a házasság előtti szex tilalma, amely aztán felteszi a koronát az egészre. Mondjuk, hogy jó muszlim vagy, abszolút nem kíváncsi és lázadó típus, hát évekig eljársz moziba és plázába a pacar-oddal, várva az esküvő napját. Nevezett nap eljön, anyu, apu örül, te is boldog vagy, értelmet kapott az életed. Aztán eljön a nászéjszaka és kiderül, hogy ez az egész szex dolog egy nagy kalap kaka. Fáj, meg undi, meg nem jó az első alkalom. Aztán a második sem, és a harmadik sem. És végül kimerül annyiban a szexuális életed, hogy csináltok egy-két gyereket. A kedvenc sztorim az, amikor egy huszonéves srác és lány 6 évig jártak, anélkül, hogy lefeküdtek volna egymással. Végül a srác anyja belekényszerítette őket a házasságba, és jééé, csodák-csodája, abszolút nem illettek össze szexuálisan és pár év után fel is hagytak a kísérletezéssel. Nem nehéz kitalálni, hogy vajon volt-e azóta pacar-ja a férjnek ... Nem végeztem tudományos felmérést, csak meghallgattam néhány történetet, de azok alapján is ki merem jelenteni, hogy a házasság előtti szex tilalma a világ egyik legnagyobb baromsága, mert "öl, butít és nyomorba dönt". Nyilván nem csak ez az oka, de a szexuális tudatlanság és tapasztalatlanság csak egy csomó boldogtalan és lelki nyomorék embert eredményez. Hát, kinek kell az?

(10-01-25)


14 megjegyzés:

  1. Made a kivétel, aki erősíti a szabályt! :)
    32 éves, és soha nem volt még nős, láttam a papírjait. ;)

    VálaszTörlés
  2. Hahahaha, az jó, kell, aki erősíti a szabályt! Őszintén szólva ismerek egy másikat is, aki szintén 30 körül van és még agglegény. De szerintem egy kezünkön meg tudjuk számolni, hogy egész Indonéziában hányan vannak! :)

    VálaszTörlés
  3. Illetve ismerek még egyet én is, ő Balin él és 37 éves. És soha nem volt még nős!!!! :)
    Pedig nem fogyatékos, nem ocsmány, nem linkóci, vagy mittomén. Azt mondta, h még nem találta meg az igazit! :)
    De tény, 1 kezünkön össze tudnánk számolni a szingli harmincas indo pasikat. Most járunk 3-nál. :D

    VálaszTörlés
  4. Nem venném a szívemre, ha megríkatnálak, éppen ezért egyáltalán nem önigazolásnak és "mosakodásnak" szántam a fenti bejegyzést. Egyszerűen csak egy hevenyészett gyűjteménye az itt eltöltött egy évben megismert viszonyoknak és élethelyzeteknek. Szándékosan nevek nélkül! Amikor majd a saját kapcsolatomról fogok írni, az egyértelmű lesz.
    A véleményedet ismerem, elfogadom, sőt azt is elfogadom, hogy te képtelen vagy tolerálni az én álláspontomat.
    Írni fogok az Adéval való kapcsolatomról, és habár nehéz lesz, megpróbálok majd úgy fogalmazni, hogy ne tűnjön önigazolásnak. Mert egyáltalán nem áll szándékomban "mosni a kezeimet", igazolni magam bárki előtt is, mentegetőzni, takarózni!
    Ezért kérlek ne írj a továbbiakban a fentihez hasonló megjegyzéseket, amelyek pont arra kényszerítenének, hogy ezt tegyem!
    Vedd úgy, hogy minden ilyen megnyilvánulásodra ez a megjegyzés a válaszom.
    Ha nem tudod (rossz)indulat nélkül olvasni a blogomat, akkor kérlek hagyj fel vele!

    VálaszTörlés
  5. A blogon kívül csak alapinformációim vannak Péterről. Ettől függetlenül hozzászólása gusztustalan.
    Péter: szerintem féltékeny vagy, csak magadnak sem ismered be. Felejtsd már el Ildit, annyi jó nő van még a világon!
    Ildi: álláspontomat Jakartában már vázoltam.
    Magamról annyit, hogy komoly bonyodalmak miatt előbb haza kellett jöjjek. (Kurta életbe, repülővel...) Indo azonban nem hiányzik, csak a kihagyott országok. A térségbe még mindenképpen visszatérek 1x.

    VálaszTörlés
  6. Tünde írja:

    1. ismersz többnejűt:) a yuni férje. Kiegészítés: itt a többnejűséget a legtöbben valamilyen szociális intézményként kezelik, a második feleségek általában vagy elváltak vagy özvegyek akiknek sokszor gyerekeik miatt szükségük van a támogatásra főleg anyagi szempontból. De mondjuk a harmadik feleségekkel már nem tom mi a helyzet...:)

    2. hmhm ha 25 vagy 35-nél kezdődik vagy lehet már esélyed sincs......ugyanis már nincs az a kor ahol beérhetnek:)))

    3. Ismerünk mégegyet, de mondjuk ő csak 29 és ha 30 lesz akkor mindenképp nősülni is akar

    4. azért itt a válás teljesen máshogy van kezelve mint európában, mert egy nő egy válást követően nem tud gyerekeket eltartani anyagilag mert itt a nők nem dolgoznak vagy nem olyan pozícióban hogy az a kereset jelentős lenne, így kell a férfi a házhoz, mert aztán meg a válás után ki tudja hova tűnik...és itt jön be a képbe a második feleségek szociális intézménye:)....mármint ha válás után eltűnne:)

    5.sajnos nem csak a szexről nem tanulnak meg semmit de a az emberi kapcsolatokról sem, hisz a nevelés kimerül abban hogy a gyerekek megtanulnak enni és cipőfűzőt kötni, és hogyan is tanulhatná meg ezeket a dolgokat valaki aki maga sem ismeri... és ez nem is fog változni amíg maga a család funkciója nem tölt be j szerepeket, mert itt még kb 18.sz-i (de ezen bőven vekengetm én is a blogomon:) és tök nagy szerencs........

    6.....hogy vannak akik mégis megtanulják azt hogy mi a figyelem, a "megtanulok adni akkor fogok tudni kapni" játékot és még ezer dolgot, mert vannak olyanok aki tök sok szívás, kultúrális különbség árán is képesek ezzel megszenvedni, és ki tudja valóban olyan szörnyű lesz-e annak a gyereknek, akinek a szülei ugyan elváltak de mondjuk így mégis kap végre egy olyan apukát aki képes vele foglalkozni és normális viszonyt kialakítani a gyerekével és esetleg tanítani, nevelni és szeretni is, azért mert ezt ugyan későn de megtanította neki egy őrült de elég kitartó teszem azt magyar nő:))) hát egy boldogtalan használhatatlan apa, akinek köze nincs a gyerekeihez de nem vált mennyivel lenne jobb....szuper hogy vannak akik kapnak esélyt a váltotatásra. Sose voltam semmilyen párti, hiszek a házasságban is (sőt), de hiszem azt is hogy ha valami nem működik azon lehet és kell is változtatni és sosem késő. És nagyon becsülöm azokat az embereket akik ezt képesek végig is csinálni ha úgyadódik, mert cseppet sem könnyű. És szomorú hogy vannak akik nem. Azok azok, akik kétségbeesetten fröcsögnek mások blogjain és vesztik el azt a lehetőséget amivel mondjuk egy kedves indonéz családapa élni tud. De drukkoljunk az ilyen embereknek hiszen sosem késő! És talán egyszer rájönnek hogy pont a változtatás hiánya az amiért utálják az egész világot, amiért mindenki hülye már, csak ők maradtak egyedül normális emberi lények, amiért elszaladnak az évek és ott állnak magányosan és az egyettlen fórum ahol helyet adhatnak még ekkor is nagyon határozott és markáns véleményüknek úgy hogy esetleg még el is olvassa valaki az exbarátnő blogja! Drukkoljunk ez ilyen embereknek és addig is segítsük őket, íme az én ajándékom Péternek hogy legyen egy hely ahol szabadon háboroghat, sírhat, fröcsöghet, kinyilatkoztathat, odamondhat, megoszthat, leírhat, ami csak az övé, amit majd esetleg csak miatta olvasnak:
    http://ittvegreszidhatoksirhatokfrocsoghetek.blogspot.com

    írtam üdvözlő bejegyzést is:) csak hogy lásd vannak akik foglalkoznak veled és sose add fel, mert „létezik egy hely, ami szebb és jobb a mi földünknél” (mindenki szabadon asszociálhat:)

    És Ildivel végigcsinálva mondhatom nem ő az a csaj akinek a saját blogján kéne mosakodnia:)))))
    És minden szar ellenére tök drukkolunk mindannyian és én személy szerint tökre büszke vagyok rád persze itt eme hozzászólásban már sokkal sokkal többről van szó!!!!!!

    VálaszTörlés
  7. Na, jó! Azt hiszem ezt most jól összekuszáltuk a le- és feltevésekkel. Most mindenki elolvashatja a kérdéses megjegyzésre vonatkozó reakciókat, de a megjegyzést magát már nem, mert (végre) sikerült végérvényesen eltávolítanom. Tehát ezek után szeretném megkérni Pétert, hogy tegye fel újra, különben nehezen érthetőek az utána következő sokkal pozitívabb és barátságosabb megjegyzéseknek! :))))

    VálaszTörlés
  8. :)))))) ez nagyon vicces:)))))ezek után nem mossuk le hogy a nők olyan kuszák és bizonytalankodók, kommentelj, nekommentelj:)))) fene se érti ezeket a nőket:))))

    VálaszTörlés
  9. Ne, ne fáradj! Előkerítettem a szöveget:

    "Péter írta:
    majdnem elsírom magam... ezzel igazolni, hogy miért is kötöttél ki egy kétgyermekes családapa karjai között, enyhén szólva szánalmas...
    de a véleményemet már néhány hónapja ismered... és továbbra sem a féltékenység beszél belőlem. egyszerűen hülye vagy, és kész. mint mindig is voltál."

    Sajnos már nem tudom berakni az időrendileg megfelelő helyre, de azért így is össze lehet majd rakni a történetet.

    Távol állna a valóságtól, ha azt állítanám, hogy nem örülök SzabMarci és Tünde megjegyzésének. A helyzet nehézségén és visszásságain ez nyilván nem változtat, de azért megynyugodtam, hogy nem fog az egész világ megkövezni, ha legközelebb kilépek a kosan ajtaján.

    Én ezzel lezártnak tekintem az egész történetet, és a továbbiakban a "Nem venném a szívemre ..." kezdetű bejegyzésem van érvényben.

    Köszönettel:
    Kenéz Ildikó Emese

    VálaszTörlés
  10. ... amely szintén eltűnt, tehát felteszem mégegyszer, és írok egy panaszlevelet a blogspot illetékeseinek. Nem vagyok elégedett a szolgáltatással, hiszen a megjegyzések randomszerű fel- és lekerülésével ellehetetlenítik a blogon folytatott veszekedést és utálkozást! Felháborító!!!

    "tartaruge írta ...
    Nem venném a szívemre, ha megríkatnálak, éppen ezért egyáltalán nem önigazolásnak és "mosakodásnak" szántam a fenti bejegyzést. Egyszerűen csak egy hevenyészett gyűjteménye az itt eltöltött egy évben megismert viszonyoknak és élethelyzeteknek. Szándékosan nevek nélkül! Amikor majd a saját kapcsolatomról fogok írni, az egyértelmű lesz.
    A véleményedet ismerem, elfogadom, sőt azt is elfogadom, hogy te képtelen vagy tolerálni az én álláspontomat.
    Írni fogok az Adéval való kapcsolatomról, és habár nehéz lesz, megpróbálok majd úgy fogalmazni, hogy ne tűnjön önigazolásnak. Mert egyáltalán nem áll szándékomban "mosni a kezeimet", igazolni magam bárki előtt is, mentegetőzni, takarózni!
    Ezért kérlek ne írj a továbbiakban a fentihez hasonló megjegyzéseket, amelyek pont arra kényszerítenének, hogy ezt tegyem!
    Vedd úgy, hogy minden ilyen megnyilvánulásodra ez a megjegyzés a válaszom.
    Ha nem tudod (rossz)indulat nélkül olvasni a blogomat, akkor kérlek hagyj fel vele!"

    VálaszTörlés
  11. Jajj, hirtelen azt hittem Ildi,h nekem szántad az üzenetet, rögtön a beírásom alatt, nem is értettem hirtelen, h mivel bántottalak meg.
    De végigolvasva már rájöttem, h nem én vagyok a feketebárány. :)

    VálaszTörlés
  12. "Péter írta:
    majdnem elsírom magam... ezzel igazolni, hogy miért is kötöttél ki egy kétgyermekes családapa karjai között, enyhén szólva szánalmas...
    de a véleményemet már néhány hónapja ismered... és továbbra sem a féltékenység beszél belőlem. egyszerűen hülye vagy, és kész. mint mindig is voltál."

    Kedves SzabMarci!
    majd nézz utána az értelmező szótárban a gusztustalan címszónak. feljebb olvashatod ismét a megjegyzésemet. ez minden, csak nem gusztustalan. egyébként nyilván fogalmad sincs arról, hogy mi történt közöttünk Ildivel az elmúlt négy és fél évben. jómagam nem vettem volna a bátorságot, hogy félinformációkkal felszerelkezve bárkiről is ítéletet mondjak. persze, ez téged minősít... még néhány dolog: ha egyszer azt írom, hogy nem vagyok féltékeny, akkor az valóban úgy van. ha mindenáron kategóriázni kell, akkor egy önérzetében nagyon megbántott ember vagyok. és valóban, még rengeteg jó nő van. egész pontosan, csak jobb nők léteznek Ildinél. nem ecsetelem, miért, mert őt nem szeretném újra megbántani. (pontosítok: van egy rosszabb, Szilvási Judit Tünde)

    Kedves Tünde!
    te is utána nézhetnél, mit is jelentenek azok a szavak, amelyeket az én megjegyzésemre vonatkozóan használtál. köszönöm jótanácsodat, nem fogok élni vele. mint ahogy nagysikerű hozzájárulásodat is ahhoz, hogy a kettőnk dolga így alakult. külön köszönöm a rosszindulatú sms-edet ("hiánycikk érintésed"), nyilván nem tehettél mást. veszélyben volt az Ildivel kialakult baráti viszonyod, mert megpróbáltam felnyitni a szemét, hogy te valójában nagyon kihasználod őt.

    Kedves Ildi!
    igen, ez a legjobb megoldás, ami létezik. te nem vesztesz vele sokat, én viszont sokkal nyugodtabb leszek. ha nem olvasom többé a blogodat. annak ellenére, hogy továbbra is azt gondolom, hogy nagyon jól írsz. az értékrended nem az igazi. de nem nekem kell megfelelned. egyébként a legnehezebb az lesz, hogy töröljem az "együtt" töltött időt, de nem lehetetlen. ahogy sikerült életem első 18 évének emlékét törölni teljesen, ez a négy év és néhány hónap talán csak nem lesz annyira nehéz. még ha nehéz szívvel is teszem meg.

    VálaszTörlés
  13. Kedves Péter!

    Ismersz. Én sosem hazudok, legfeljebb nem mondom el az igazat, és ezen kívül van még egy fontos jellemzőm: nem vagyok haragtartó típus. Hülyeségnek és időfecsérlésnek tartom. Éppen ezért velem messzire el lehet menni. És neked sikerült eljutnod pontosan a határig! Nem Tünde volt az, aki elmart engem mellőled, hanem te magad. Mert minden szép közös emlék ellenére nehéz úgy bármilyen emberi kapcsolatot jó szívvel fenntartani, ha a másik elítél és nem képes elfogadni a döntésedet. Töröl, mint barátot az iwiw-ről és a facebook-ról, de azért még elküld egy-két levelet, hátha tud még rontani a helyzeten és hátha kárt és rossz érzést tud okozni azoknak is, akik aztán soha egy pillanatig nem ártottak neki, mert nem is ismeri őket.
    Igen, kérlek ne olvasd a blogomat, mert akkor úgyis kommentelnél, én meg törölném a megjegyzéseket, mert ezt többet nem csinálom, ami ennél a bejegyzésnél folyik!
    Én nem fogom kitörölni az emlékeimből az elmúlt éveket, nem, semmiképpen nem szeretném elfelejteni, mert én arra akarok emlékezni, hogy lobstert ettünk Krétán, rakit meg mítoszt ittunk Miamou-ban, meg amikor összenéztünk és leugrottunk a buszról Párizsban, mert megláttuk azt a kis teret a Montmartre-on ... még ha illúzió is, még ha nem is az az igazi éned, én ezekre akarok emlékezni, és nem arra, amilyen most vagy.
    És ezzel végeztem.

    VálaszTörlés
  14. Péter sérült, hogy el kellett felejtenie életének első 18 évét? Elég gáz, sajnálom!

    VálaszTörlés