Suami-k, istri-k és pacar-ok

Első pillantásra úgy tűnik, hogy az indonéz családmodell megegyezik a magyarral:

férj (suami), feleség (istri) és gyerekek (anak-anak).

Szembetűnő különbség a gyerekek számában van, nevezetesen, hogy egy családban, főleg a szegényebb családokban, nagyon nagy a számuk. Mivel az ország nagy része muszlim, hivatalosan engedélyezett a többnejűség, de egy férfinak maximum csak 4 felesége lehet, az új feleséghez kell a régiek beleegyezése és természetesen a férfinak jó anyagi helyzetben kell lennie, hogy teljen az ilyen luxusra. A többnejűség azonban nem túl elterjedt, én nem is ismerek senkit, akinek több felesége lenne. Itt is inkább az dívik, mint nálunk: a férfiak a feleség mellett egy pacar-t vagyis szeretőt tartanak. A "pacar" szó valójában párkapcsolati értelemben vett barátnőt vagy barátot jelent, de ha nős vagy férjes illető pacar-járól van szó, akkor találóbb a szerető kifejezés. (A "szerető" kifejezés sokrétű jelentéstartalmára itt nem kívánok kitérni, mert az egy külön tanulmány lehetne.)

Eddig szinte minden olyan sztori, ahol egy külföldi lány megismerkedett egy indonéz pasival, és kialakulóban volt valami, vagy össze is jöttek, nos, majd minden románc azzal végződött, hogy a pasiról előbb vagy utóbb kiderült, hogy házas. Ezt persze buzgón titkolják, nem vagy csak nagy sokára árulják el. Huszon-harmincéves európai nőként nehéz olyan indonéz férfit találni, aki korban és gondolkodásban (és értelmi színvonalban) megfelelő. Ha 25 éves vagy, akkor olyan 30-nál kezdődnek azok a férfiak, akiket hosszabb távon el tudsz viselni magad mellett, és van esély rá, hogy nem anyai ösztönöket (vagy rosszabb esetben egy elmegyógyintézeti gondozó hozzáállását), hanem női érzelmeket keltenek benned. A fiatalabbakat felejtsd el! És mivel itt elég korán házasodnak az emberek, szinte lehetetlen szingli harmincast találni. Ha mégis találkozol eggyel, ne higgy neki! Előbb-utóbb róla is kiderül majd, hogy családos!

Persze a leosztásnak sok variációja van. Ismerek olyan házas indonéz nőt is, akinek a férj mellett van barátja, és az indonéz férfiak nem csak a külföldi nőket tekintik potenciális szeretőnek.

Ja, és akkor még nem beszéltem arról, amikor valaki még nem házas, de egyszerre több barátnője van! Ez egy teljesen különálló téma, mert itt sokszor nincs különbség az ellentétes nemű jóbarát és a barát/barátnő között. Sokan szigorúan veszik és betartják a házasság előtti szex tilalmát. Ezekben az esetekben a nőnemű jóbarátot illetve a barátnőt az különbözteti meg egymástól, hogy előbbit a "teman" (friend) szóval, míg utóbbit a "pacar" (boyfriend/girlfriend) elnevezéssel illetik, és utóbbival jó eséllyel szexuális kapcsolatot létesítenek majd, de szigorúan csak a házasság után. Ez főleg a fiatalabb, huszonéves korosztály esetében jellemző, akik még házasság előtt állnak.

A legfurcsább felállás az, amikor egy házas nő vagy férfi pacar-t tart, akit mi a szerető szóval definiálnánk, de mégsem az, hiszen úgy viselkednek, mint a nagyon szoros barátok. Eljárnak ide-oda, mindenki tudja, hogy ők együtt vannak, de nem szexelnek egymással.

Mindez természetesen nem egyedülálló a világon, hisz a férfi-nő kapcsolatok mindenfelé ilyen kuszán alakulnak, ahová csak ember beteszi a lábát. Az egészben az a különös, hogy itt mindez nyíltan folyik, és úgy tűnik, hogy általában a házastárs az egyetlen személy, aki ki van zárva az információáramlásból. Barátok, kollégák, néha még a tágabb rokonság is tud egy-egy félrelépésről vagy házasságon kívüli kapcsolatról. Mindenki úgy tesz, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy valakit egyszer a feleségével látnak, egyszer meg a szeretőjével, egyszer az egyik barátnőjével, egyszer meg a másikkal ...

Nekem az az érzésem, mintha itt a muszlim vallás miatt egy kicsit tudathasadásos állapot alakult volna ki. Hivatalosan és a vallási erkölcs szerint nem tilos és nem bűnös dolog, ha egy férfinak több felesége van, vagyis egyszerre több nővel van kapcsolata. Ezt azonban csak részlegesen viszik át a gyakorlatba. Adott férfinak ugyan több nővel van egyszerre kapcsolata, csak kihagyják a házasság és ezáltal a teljes (beleértve a feleség előtti) nyilvánosság lépését. Persze a nők itt is féltik a férjeiket, sokszor még akkor is, ha már teljesen megromlott a házasság és senki sem boldog a kapcsolatban. A válás ma már általános dolog, de sokan még félnek tőle, családi szégyennek tartják, ugyanúgy, mint a véletlenül becsúszott gyereket. Ha a fiú felcsinálja a lányt, el kell vennie, hogy mentse a csaj és a saját családja becsületét is. Ha nem jössz ki a férjeddel, nem szexeltek és már nem is beszéltek egymással, akkor is fenn kell tartani a látszatot.

Ehhez jön hozzá a házasság előtti szex tilalma, amely aztán felteszi a koronát az egészre. Mondjuk, hogy jó muszlim vagy, abszolút nem kíváncsi és lázadó típus, hát évekig eljársz moziba és plázába a pacar-oddal, várva az esküvő napját. Nevezett nap eljön, anyu, apu örül, te is boldog vagy, értelmet kapott az életed. Aztán eljön a nászéjszaka és kiderül, hogy ez az egész szex dolog egy nagy kalap kaka. Fáj, meg undi, meg nem jó az első alkalom. Aztán a második sem, és a harmadik sem. És végül kimerül annyiban a szexuális életed, hogy csináltok egy-két gyereket. A kedvenc sztorim az, amikor egy huszonéves srác és lány 6 évig jártak, anélkül, hogy lefeküdtek volna egymással. Végül a srác anyja belekényszerítette őket a házasságba, és jééé, csodák-csodája, abszolút nem illettek össze szexuálisan és pár év után fel is hagytak a kísérletezéssel. Nem nehéz kitalálni, hogy vajon volt-e azóta pacar-ja a férjnek ... Nem végeztem tudományos felmérést, csak meghallgattam néhány történetet, de azok alapján is ki merem jelenteni, hogy a házasság előtti szex tilalma a világ egyik legnagyobb baromsága, mert "öl, butít és nyomorba dönt". Nyilván nem csak ez az oka, de a szexuális tudatlanság és tapasztalatlanság csak egy csomó boldogtalan és lelki nyomorék embert eredményez. Hát, kinek kell az?

(10-01-25)