tag:blogger.com,1999:blog-2920701676634480485.post291296037392476392..comments2012-05-25T18:47:52.803+07:00Comments on 80 év alatt a Föld körül - Bandung: Vadvíz és dagonya - a Gunung Agung és a Danau Batur környékéntartarugehttp://www.blogger.com/profile/05373542162655028437noreply@blogger.comBlogger1125tag:blogger.com,1999:blog-2920701676634480485.post-70378374810281250752010-03-27T17:40:58.928+07:002010-03-27T17:40:58.928+07:00A raftingolás ledumálásában nekem az volt a legjob...A raftingolás ledumálásában nekem az volt a legjobb, hogy mindez az én telefonomról zajlott, mivel éppen mindenkinek lefogyott a „pulsa”-ja, vagyis nem volt több pénzük a kártyájukon :-) Félreértés ne essék: jó szívvel tettem. Egy korábbi kis nézeteltérés miatt érdekes a dolog: Ildi azt állította, amikor feltöltöttem a SIM-kártyámat, hogy fölösleges annyi pénzt rakni rá, úgysem fogom lebeszélni. Mit ne mondjak, nekem többször nem kellett „pulsa”-t venni, míg a többieknek öt nap, egy hét után, pont akkor, amikor nem volt hol vásárolni, akkor fogyott le a kártyájuk :-)<br />És egy kicsit, remélem, én is hozzájárultam ahhoz, hogy Ildi egyre jobban és többet beszéljen indonézül. Mert engem érdekeltek az emberek, a szokásos kérdéseket (honnan jöttél, mit csinálsz itt, házas vagy, stb.) gyorsan lerendeztem, aztán elkezdtem én kérdezni. Mert, ugye tudjuk, mindenki inkább saját magáról akar kommunikálni, az összes többi csak udvariasság, senkit nem érdekel igazán, hogy mi van veled, az a lényeg, hogy ő elmondhassa gondját-baját. Mivel nem tudtak angolul, Ildi kénytelen volt oda-vissza fordítani. És ez hatalmas sikerélményt nyújt, bátrabb lesz tőle az ember, sőt még az asszony is :-)<br />Péter egy fotót akart, ahogy a helyi hotspring zuhanyrózsája alatt kéjeleg :-) A visszaút vicces volt. Szokás szerint, a hármas társaság nem bírta kivárni, amíg mi is felöltözünk. Ennek aztán meg is itták a levét. Mert amikor kimentünk a „strandról”, többször is elmondták nekünk, hogy mindvégig a fal mellett menjünk, bármi is történik. Mobiltelefonommal világítottuk az utat, gyökereken, építkezési törmeléken, s ki tudja, még mi mindenen gázoltunk át. Ildi többször hisztizett, de végül oda lyukadtunk ki, ahová szerettünk volna. Míg a többiek átkozták a helyieket, hogy nem tudják rendesen elmagyarázni, merre kell menni. Pedig csak egyszerűen nem hitték el, hogy tényleg arra kell menni, amerre mondták…<br />Persze, ennek az lett a következménye, hogy megint mi vártunk. Viszont sikerült az egyetlen csomag kék Pall Mall-t felkutatni és megvenni, amely egyáltalán fellelhető volt a kis településen. Még szállást is próbáltunk mást, olcsóbbat felkutatni, de nem találtunk. Egy kis jázmin tea, aztán jól beburkolózva a hálózsákba, mert azért eléggé hűvös volt csaknem 1000 méterrel a tengerszint fölött, álomba zuhantunk. Jóleső izgalommal várva a másnapi csúcshódítást…Unknownhttps://www.blogger.com/profile/06099643641730503193noreply@blogger.com