Lombok szigete kétnapos esővel fogadott minket, így a görbe vasárnap este után volt időnk rekreálódni. Már épp kezdtem elkeseredni, hogy itt vagyunk egy csodás szigeten és az időjárás nem engedi, hogy felfedezzük, kuksolhatunk egész nap a házban, amikor az esemény pont a házhoz jött! Valamikor a délután folyamán a kerítésünk melletti fán megjelent A Majom. Ez volt ám a látványosság! Épp csak ki kellett lépnünk az ajtón, és testközelből fotózkodhattunk egy igazi majommal! Ráadásul nem is kis példánnyal!
Megérkezésünk után hamar nyilvánvalóvá vált: Anett egy állatkert közepén lakik! A háza kb. öt perc sétára található a parton húzódó főúttól, kellemesen zöld, kertvárosi környezetben, amely ennek megfelelően tele van macskákkal és kutyákkal. Ez utóbbiak elég kellemetlenek, mert szanaszét hevernek az utcán, és ha elhaladsz mellettük, felugranak, morognak, ugatnak, a legjobb, ha csak elkísérnek egy darabon. Ezenkívül Anett házában egy kismacska fogadott minket. Lakótársa, a japó csaj, valahonnan beszerzett egy macskát nem sokkal azelőtt, hogy jó muszlim (!) lévén hazament két hétre az Idul Fitri idejére. A macska (fura módon kérdezés és megbeszélés nélkül) Anettnél maradt megőrzésre. A japó csaj Alexnek hívta a jószágot, mi meg egyszerűen csak "Kuss!"-nak, mert a nyomorult megállás nélkül nyávogott. Hogy fájt-e valamije, éhes vagy szomjas volt-e vagy csak egyszerűen szeretetre vágyott? Nos, ezt nem sikerült kiderítenünk. Adtunk neki enni és inni, de elmaradt a várt hatás, a csönd. A szerencsétlen pára pechjére kifogott öt csajt, akik közül senki sem volt túl nagy macska-rajongó. Mi lassan beletörődtünk sorsunkba, a macska pedig megkapta a keresztségben az Alex Kuss nevet. Amikor Anett ezen állatkert közepette megemlítette, hogy szokott látni az utcában egy majmot is, hitetlenkedve nevettünk.
Pedig tényleg ott volt, átjött tiszteletét tenni az új lakók előtt. Tünde adott neki egy banánt (majomnak mi mást?), amit elmajszolt a kerítésen ülve, majd hintázott a fa vékony ágain és elcsámcsogott néhány virágot. Amikor a lányok túl közel merészkedtek hozzá a fényképezőgépekkel, nagy lendülettel megindult feléjük. Erre az egész banda sikítva berohant a házba, becsapva az ajtót az állat orra előtt. Erre az odament az oldalsó ablakhoz, és a függönyt félrehúzva bekukucskált. Bentről még hangosabb visítás volt a válasz. Nem tudtam eldönteni, hogy az utcán bámészkodó gyerekeknek mi volt a nagyobb attrakció. A Majom, vagy az öt nevető-sikítozó bule csaj?
Este végigsétáltunk a korzón, és megpróbáltuk kideríteni, mennyibe kerül felmenni a Rinjanira. A Rinjani, 3726 méterével, Indonézia második legmagasabb hegye, és (csodák-csodájára) tisztes foglalkozását tekintve: egy vulkán. Kráterében a Danau Segara Anak (A Tenger Gyermeke), egy félhold alakú tó szikrázik kobaltkéken a napfényben, amelynek vizében egy pár száz éve született új keletű kúp, a Gunung Baru tükröződik. Aki látni szeretné, annak a Google-t ajánlom, mert az én Picasa-oldalamon nem találtok róla képeket. Mi végül nem jutottunk fel. Hogy miért? Mert a minimum két napos túra majdnem egyhavi ösztöndíjunkba került volna. Ha nem megyünk fel a hegycsúcsra, hanem csak a kráter peremére, akkor is ott kellett volna aludni egyet sátorban. A túrák tartalmazzák a transzfert, a Nemzeti Park belépődíját, a túravezetőt, a napi többszöri étkezést és a túrafelszerelést is. A legolcsóbb kétnapos túra is 750ezer rúpia lett volna (félhavi ösztöndíj), így ezt a projektet elhalasztottuk. A döntést egy kis feszültség előzte meg a csapaton belül, de aztán az este további részében ki tengerparti sétával, ki banánturmix-szal és más tervekkel vigasztalódott.
A tengerparti fáklyafényes szürcsölés után Riával és Rebeccával hazafelé tartottam, s a házhoz érve abszurd jelenet fogadott. Tünde az erkélyről, Anett pedig a ház előtt egy söprűvel a kezében tanácstalanul bámulta, ahogy Alex Kuss egyik percben nyugodtan ülve, majd domború hátán a szőrt felborzolva tűri, ahogy A Majom különös szenvedéllyel köpködi. Na jó, a tanácstalanság túlzás! Mire mi megérkeztünk, a lányok már túl voltak egy sikertelen banán-hadműveleten. Tünde a teraszról ledobott egy banánt A Majomnak, hogy az eltávolodjon a bejárattól, és Anett be tudjon menni. Az állat azonban felkapta a banán, és már ment is vissza a macska mellé, ezután már banánosat köpve rá, s megint elállva a bejárati ajtóhoz vezető utat.
A későbbi beszámolóból kiderült, hogy amikor a lányok hazaértek, két macskát találtak a kertben. Egy kisebbet és egy nagyobbat. Tünde még viccelődött is, hogy a nagyobb nem is macska, hanem A Majom. Már elfordították a zárban a kulcsot és nyitották volna az ajtót, amikor észrevették, hogy a nagyobbik macska valóban A Majom! Nem akarták kinyitni az ajtót, nehogy Alex Kuss, nyomában újdonsült barátjával, berohanjon a házba. Szépen kisétáltak a kertkapun, miközben a biztonság kedvéért magukhoz vették a seprűt. Ezután Tünde a kerítés majomtalan végén átmászott a seprűvel, bement a házba és az erkélyről ledobta a banánt A Majomnak, a seprűt pedig Anettnek. Érkezésünkkor Anett épp az egyik indonéz ismerősét próbálta elérni telefonon, hogy megtudakolja, mivel lehet elijeszteni egy majmot.
Amikor köpködő és köpködött kicsit távolabb kerültek, én befutottam a házba. Eközben A Majom nagy hévvel elindult a kint maradottak felé, és én már csak a teli vizesflakon csattanását hallottam, amit Tünde hajított a Macsmajom után, hogy megvédje a lentieket.
Amikor köpködő és köpködött kicsit távolabb kerültek, én befutottam a házba. Eközben A Majom nagy hévvel elindult a kint maradottak felé, és én már csak a teli vizesflakon csattanását hallottam, amit Tünde hajított a Macsmajom után, hogy megvédje a lentieket.
Jó dokumentumfilmesként, nekem első dolgom volt beüzemelni a kamerát, hisz még biztosan várhattunk három hazafutást! Kicsivel később Rebeccának is alkalma nyílt a bejutásra. Hősiesen felkapta a már agyonköpködött Alex Kuss-t, és berohant a házba. Miközben ő samponnal és tusfürdővel fertőtlenítette a macsekot, mi újságpapírkötegeket gyújtottunk meg az erkélyen, hogy ledobva elűzzük a közellenséget. Ha mástól nem, hát a tűztől biztosan megijed A Majom! Egy idő után, hogy nem találta köpővágyának tárgyát, az állat elkezdett távolodni, így Ria és végül Anett is be tudott jönni a házba.
Ezen az estén dőlt el az úton ketrecekben árult majmocskák sorsa. Egyik sem lesz olyan szerencsés, hogy Tünde személyében találjon szerető gazdára!
A majomkaland egyetlen pozitívuma az volt, hogy Alex Kuss a köpet- és zuhanysokktól egy időre csendben maradt.
(09-09-21)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése