A 2009/2010-es tanév első félévében a Pusat Bahasa által szervezett iskolai kirándulás keretében Ciwidey-be látogattunk el, ahol megnéztünk egy kovácsműhelyt, egy krupuk-gyárat és aztán felmentünk a Kawah Putih-hoz. Érdekes és nagyon jól szervezett kirándulás volt, ezért izgatottan vártam, hová visznek minket a második félévben. A szemeszter elején kapott időbeosztásból az derült ki, hogy két napos lesz a Kuliah Kerja Lapangan. A KKL nagyjából "terepgyakorlat"-nak fordítható, olyan osztálykirándulás, amelynek célja a diákok ismereteinek növelése, nem csupán szórakozás és bulizás, hanem a tantervbe beépített kiruccanás, amelyhez kapcsolódóan különböző feladatokat is kapnak a diákok. Nem csak a Pusat Bahasa sajátossága, hanem minden indonéz felsőoktatási intézményé. A helyszín nyilván az adott szakon érdekes intézmény (cég, gyár, bánya, stb.), város vagy természeti képződmény (pl. vulkán). Az általános iskola felső osztályának megfelelő SMP, és a középiskolának megfelelő SMA is szervez ilyen kirándulásokat a diákoknak, de ott "study tour"-nak nevezik. Az általános iskolában ritka, mert sok kisgyerekkel macerás utazni, ha mégis, akkor csak az adott városban szerveznek múzeumlátogatást vagy a nevezetességek megtekintését. Ezen kívül a felsőoktatásban van egy másik fajta szervezett kampuszon kívüli program is, a Kuliah Kerja Nyata (KKN), amelynek keretében a diákok társadalmi munkát végeznek. Például elmennek egy faluba, akár hetekre, és felújítanak, építenek, segítenek.
Mivel a második félévben nagyon jó kis közösség alakult ki a Kelas 2 termében, előre örültem, hogy két napra szabadulunk ki Bandungból, mert Ivával, Avrillal, Saripóval és a többiekkel biztos jól fog telni egy kétnapos iskolai kirándulás. Félreértés ne essék, nem csak a mi osztályunknak szervezték a programot, hanem a Pusat Bahasa (továbbiakban: PB) minden diákjának, de én nyilván a jófej osztálytársaimmal terveztem lógni.
A tervbe vett dátum: 2010. április 23-24. Az úticél közvetlenül a kirándulás hetéig ismeretlen volt. A hét elején mindenkinek szóltak, hogy ha tud jönni, akkor iratkozzon fel a listára, ami a PB előterében van kitéve az asztalra. Erről a papírról derült ki, hogy a tervekkel ellentétben csupán egy napos lesz a program, április 23-án, pénteken. Ez már eleve egy kis csalódással töltött el, de még nagyobb következett, amikor megtudtam, hogy a helyszín: Jakarta.
"Jaj, ne már! Jakarta? A zajos, büdös és meleg Jakarta, ahová mostanában a Project miatt úgyis sűrűn járok?"
Én megint valami vidéki helyet vártam, hegyeket, vagy tavat vagy leginkább tengert, ahol kicsit el lehet felejteni a nagyváros áldatlanságait és élvezni lehet Indonézia csodálatos természeti kincseit! Csalódásomat csak az enyhítette, hogy két olyan hely szerepelt a programban, ahol még nem jártam. A SeaWorld Indonesia, egy nagy tengeri akvárium, és a Taman Mini Indonesia Indah, amit én a "mini" szó miatt úgy képzeltem el, mint a klagenfurti Minimundus-t, ahol Indonézia nevezetességeit láthatjuk lekicsinyített formában. Később kiderült, hogy a Taman Mini tulajdonképpen egy skanzen, ahol az ország különböző területeiről származó hagyományos épületeket tekinthetjük meg életnagyságban.
A jeles napon reggel 6 és 6.30 között volt a találkozó a PB előtt, ahová én már rutinosan 6.25-re érkeztem meg, okulva a tavalyi kirándulásból, amikor elsőként érkezve kb. egy vagy másfél órát vártam az épület előtt és aztán a buszban, mire végre elindultunk. Okoskodásomnak az lett az eredménye, hogy Iva küldött sms-t, hogy hol vagyok már, és mivel az utolsók között érkeztem, már csak M-es egyenpólót kaphattam, mert a kis méretűek addigra elfogytak. Mint már említettem, az indonézek imádják az egyenpólót, minden jeles eseményre készül egy, szóval ha például az egyetemi éveid alatt aktívan részt veszel a hallgatók megmozdulásain, gyakorlatilag nem kell pólóra költened 5 évig. Sőt, ha utána sűrűn vannak évfolyamtalálkozók, akkor szinte egész életedre meg van oldva a pólóellátásod. :) A mostani KKL egyenpólója nagyon jó minőségű anyagból készült, tetszetős delfines-kagylós-hullámos logóval, fekete (!) színben. Egy jakartai kiruccanásra! A fővárosba, ahol pucéran is megdöglesz a melegtől és percenként 1 kilót fogysz az izzadásból eredő folyadékveszteség miatt! Nem értettem, milyen megfontolásból választották a fekete színt. De nem volt mit tenni, felöltöttem a pólót, hogy hivatalosan is a kirándulás résztvevőjévé váljak, majd mindenki elfoglalta helyét a buszban, és csodák csodájára 7 óra felé el is indultunk.
Az utazás, azon kívül, hogy jó indonéz szokás szerint megetettek minket, eseménytelenül telt. Egyszer megálltunk pisi-szünetre és fél 10 körül érkeztünk meg Ancol-ba. Ancol Jakarta észak-keleti, tengerparton húzódó részének az elnevezése, és itt található a "Taman Impian Jaya Ancol" nevű kiterjedt komplexum, ahol vidámpark, vízividámpark, szállodák és éttermek várják a hétvégén kikapcsolódni vágyókat. Itt található a SeaWorld Indonesia is. Délkelet-Ázsia legnagyobb tengeri akváriumát 1992-ben kezdték építeni, és két év múlva adták át a nagyközönségnek. A 4.500 négyzetméteres épületben számos akvárium található, ahol "megismerhetjük és élvezhetjük a tenger világának életét" - állt az út során a buszban kiosztott programunkban. Egy olyan szigetországban, amelynek területe több vízből, mint szárazföldből áll, teljesen logikus egy tengeri állatkert létrehozása, és a külföldi diákok ide cipelése. Egy tengertelen országból jött embernek pláne tagadhatatlanul érdekes volt.
Ne ijedjetek meg, nem fogom felsorolni az összes halfajt, teknőst, kagylót, tengeri moszatot, amit csak láttam, de néhány érdekes lényt mégis kiemelnék.
- Rögtön a belépés után lecövekeltem a Tengeri Szörnyek Akváriumánál. Persze csak én hívom így, a hivatalos neve Aquarapaima. Hatalmas, szörnyszerű halak úszkáltak benne lassan, méltóságteljesen, és én nem tudtam szabadulni attól a képzettől, hogy megelevenedett fosszíliákat látok. Lapos fejük mögött testük furcsa ívben hajlott felfelé, és széles testük nagy farokban végződött. A hatást az akvárium sötétkékes derengése tette teljessé. Mintha egy évmilliókkal ezelőtti tó fenekére tekintenénk le. A feliratokból megtudtam, hogy ezen lények neve: arapaima (arapaima gigas) és az Amazonaszban élő édesvízi halak, amelyek azonban 5-20 percenként a felszínre úsznak, hogy levegőt vegyenek. A nyelvükben pedig csont van, és az öreg példányok nyelvét a helyiek smirglinek használják. A dél-amerikai halak jelenlétéből rögtön kiderült, hogy a SeaWorld nem csak az Indonézia vizeiben élő állatok és növények bemutatására szakosodott, hanem a teljes vízi élővilágra.
Arapaima
- Egy henger alakú akváriumban a mesterséges sziklák mélyedéseiből és járataiból angolnák és murénák kukucskáltak. Nem egy félig kibújt a kis lyukából, és mozdulatlan szoborként teljesen beleolvadt a sziklák és növényzet egyvelegébe. Volt köztük kis vékonyka, de olyan vastag is, mint a combom. Állítólag csak arra várnak, hogy a gyanútlan zsákmány közel ússzon hozzájuk, és akkor lecsapnak, majd jót lakmároznak. Ezt nem volt alkalmunk megtekinteni, mert az etetési idejük délutánra esett.
- Az egyik legnagyobb attrakció az üvegalagút, amelyben végigsétálva a tenger mélyén érezheted magad, mert a halak, teknősök és ráják nem csupán előtted, hanem melletted és felettted is úszkálnak mindenfelé, miközben a hangszórókból a SeaWorld Indonesia házi-indulóját vonyítja egy gyerekkórus végtelenített lejátszásban.
- Nem maradhat el az állatsimogató sem! A nagyterem közepén számos kis medencét helyeztek el, ahol megfogdoshatod a tengeri csillagot, megsimogathatod a teknőst, a bébicápát és a rájákat. A tengeri csillag általában összegömbölyödött állapotban leledzik a sokk miatt. A teknősök nyugisan úszkálnak, és tűrik, hogy mindenki végigsimítsa a páncéljukat. Már megszokták a tortúrát, így nem húzzák be ijedten a fejüket a kezek közeledtére. A kis cápák, akik még fiatalok és ezért veszélytelenek (meg amúgy sem az emberevő cápák kicsinyeit rakják be a simogatóba), általában ügyet sem vetnek a nyúlkáló látogatókra. Nem úgy a ráják! Ők agilisek és lelkesek! Ha meglátják, hogy közeledsz, direkt közel úsznak a medence széléhez és kidugják a szárnyukat a vízből, hogy megsimogathasd őket. Persze mindezt nyilván a kaja reményében teszik. Vagy a rája természeténél fogva kíváncsi és barátságos? Vagy csak dögunalom a szűk kis medence és azzal szórakoznak, hogy a látogatóknak integetnek? Ki tudja?
A simogató-medencéket világoskék alapon kagyló-, csikóhal- és egyéb tengeri állat-mintás egyenpizsamát viselő SeaWorld alkalmazottak felügyelik, és segítenek a látogatóknak a simogatásban. Szó szerint! Természetesen nagy volt bennem a vágy a vízi lényekkel való testi kontaktusra, de csak a rájákat mertem megérinteni, mert azokat a pesti állatkertben már megsimogattam, és nem féltem tőlük. A teknős is oké volt, az nyugis cucc, ártalmatlan állatka. A tengeri csillagot csak azért mertem megfogni, mert láttam, hogy Nana és Chichi, a két kínai lány is a kezében tart egyet, és az nem csinál semmit. De a cápa már para volt. Oké, hogy gyerek még, de mégis csak cápa. Egyedül semmiképpen sem mertem közelíteni, így amikor láttam, hogy Gabriel és egy pizsamás kissrác az egyik cápasimogatónál van, gyorsan odamentem, hogy kivegyem a részem a mulatságból. A pizsamás megfogta az egyik kis cápát, hogy az ne tudjon elúszni, és félig a vízben tartva a halat, felszólított minket, hogy simogassuk meg. Most. Rendben, mondtuk Gabriellel, és megérintettük az állat hátát. Ennyi volt. Amúgy síkos és hűvös. Olyan, mint egy hal. :) A cápák mellett viszont volt a medencében egy bébirája is. Ő tényleg nagyon pici volt még, mint a két tenyerem. Őt meg lehetett fogni, aminek persze ő kevésbé örült és próbált szabadulni: őrület, hogy a kicsik még rájában is cukik! Imádom a ráját! :)
- Az etetési-show keretében épp a dugong (indonézül duyong, magyarul tengeri tehén, latinul dugong dugon) kapott enni. Nagy tömeg gyűlt össze az akváriuma előtt, és mindenki izgatottan bámulta, ahogy egy búvár tengeri fűvel tömi az állatot. A dugong állítólag idejének 80 %-át azzal tölti, hogy legel, mert fő tápláléka, a tengeri fű, olyan kis tápértékkel bír, hogy gyakorlatilag folyamatosan ennie kell a szerencsétlennek, hogy ne haljon éhen. Hm ... nagy karrier egy életre ...
Dugong
- De a legbizarrabb, legfurcsább, legelképesztőbb izét a SeaWorld múzeumrészében láthatjuk. Őszintén szólva már nem is emlékszem, mit mutatott be a múzeum ezen az izén kívül, mert emellett minden más érdekesség eltörpül. A terem közepén állt egy magas vitrin és benne egy barna színű, fodros szélű, kissé szív alakú, kb. két méter átmérőjű nagy párna, egyik oldalának közepén két lyukkal. El sem tudtam képzelni, hogy mi a nyavalya lehet ez! Leginkább tényleg egy nagy, a használatban már visszataszítóan megbarnult, huzat nélküli párnához hasonlított. Nem túlzok! Olyan undorító és ijesztő volt, hogy csak nagyon lassan mertem a túloldalára kerülni. Ott találtam egy nagyobb lyukat és alatta íves sorban 5-5 sötétbarna dudort.
"Mi a franc ez a hatalmas gyomorforgatóan rémisztő ... izé ... ?"
Megint a kis táblához fordultam segítségért, és megtudtam, hogy ez itt "Parni", egy óriás édesvízi ostoros rája (Himantura sp.). Mármint a maradványa. A preparálás utáni maradványa. Parnit 1999-ben fogták ki Pelabuhan Ratu-ban (Nyugat-Jáva), és miután mérget tartalmazó ostorait levágták, a SeaWorld-be költöztették. Akkoriban kb. 2 méter volt az átmérője. 9 évig élt a SeaWorld nagy akváriumában, és természetesen ő volt a SeaWorld sztárja. 2008-ban halálozott el, akkor már 250 cm volt az átmérője, súlya 230 kg és korát 70 évre becsülték. Végelgyengülésben halt meg. Ezután kipreparálták, és azóta "Parni már csak emlék, de emléke örökké él", mert ebben az ijesztően undorító állapotban továbbra is fogadja a látogatókat.
Parni
(10-04-23)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése