A tetőterasz

Valamikor márciusban történt, hogy a kost tetején találtam egy TETŐTERASZ-t.

Csak egy falatnyit, de határozottan tetőterasz volt. Tudom, vicces, hogy fél évig nem tudtam róla. Meséltem már a kost felépítéséről? Két szintes épület, amelynek a földszintjén és az emeletén is 4-4 szoba van. Én a földszinten lakom, és csak ritkán megyek fel az emeletre. Jobbára akkor, ha oda menekítem az eső elől a ház mögött száradó ruháimat. Fent négy lány lakik, Felis, Iim, Endang és Della. Nem mintha rosszban lennék velük, de a beszédtémáink az első 1-2 hónap alatt kimerültek. Sosem megyek fel hozzájuk csak azért, hogy dumcsizzunk. Mellesleg pont ezt szeretem a kostban, hogy nyugi van és egyedül lehetek. Az alsó szinten rajtam kívül Jehan és Novi lakik, de ők sem zavarnak sok vizet. Jehan jobbára elvan a szobájában, tanul és zenét hallgat, Novi pedig a felső szekcióval lóg, általában a felső szinten. Béke és nyugalom szigete a szobám és környéke. Habár a fenti, utcára néző szobák kicsit nagyobbak, és egy nagy terasz is nyílik a közös helyiségből, áldom az eget, hogy annak idején ezt a lenti első szobát választottam. Megőrülnék, ha a fenti hangyabolyban kellene laknom. A szobám világos, jól szellőzik és nem csak a szoba, hanem az egész előtér az enyém. Reggelente kiülhetek az előtér kanapéjára reggelizni és kávézni, a hűtőszekrényt csak én használom, és fürdő-ügyben sem zavarjuk egymást Novival. Szintenként 2-2 fürdőszoba van, amelyeken mi értelemszerűen fiúk-lányok elosztásban osztozunk. Csupán egy-két alkalomra emlékszem a hosszú hónapok alatt, amikor be akartam menni a fürdőbe és foglalt volt. Aztán valamikor tavasszal Novi elköltözött, és a kost alsó szintje teljesen olyanná vált, mint egy nagy lakás. Csak nekem.

De visszatérve a tetőteraszra, úgy történt az eset, hogy valamikor márciusban felmentem az emeletre. Vagy kiteregetni a ruháimat, vagy leszedni őket, már nem tudom, de a lényeg, hogy valamilyen oknál fogva végre rendesen körbenéztem. A felső szint elrendezése ugyanolyan, mint az alsóé. A hátsó traktusban kap helyet jobbra a két fürdőszoba, és előtte húzódnak a tető alatt a szárítókötelek. A nagy összevisszaságban feldobált ruhák alatt egy állványon edények száradnak. Figyelmes lettem egy fém wokra, lábasokra és fakanalakra. Ha itt ilyen edények vannak, akkor ezek a csajok valahol főzni is szoktak. És valóban, tovább pásztázva, a seprű-felmosórongy-vödör szekció után megláttam a földön egy gázfőzőt. Később rákérdeztem Ibu Iis-nél, és kiderült, hogy működik, de nem gázzal, hanem olajjal. És épp kifogyott. Gyanús volt nekem a dolog, később sem mertem kipróbálni.

De a lényeg ezután következett. Az üvegajtó melletti falon egy létra állt. Eddig is tudtam, hogy ott van, csak valahogy nem kapcsolta össze az agyam, hogy ha valahol van egy létra, az sok esetben vezet valahová. Ezen a napon azonban kíváncsi hangulatban voltam, hát felnéztem. És ez a létra valóban vezetett valahová. A szabadba. Azzal a lendülettel felmásztam, és kijutottam a TETŐTERASZ-ra! Ott csak három, az indonéz házak tetején szokásos narancssárga víztároló hordó állt. Mellettük csak annyi hely, hogy elférjen két szék, amelyen ücsörögve élvezhetjük a kilátást. Mert az aprócska tetőterasz attrakciója a panoráma volt! Tiszta időben, a kétszintes kis lakóházak tetőtengere felett a horizonton végig ott kéklenek a Bandung medencéjét délről szegélyező hegyek. Nagy hegyek, magas hegyek, érdekes alakú hegyek! Mivel a város maga 700 méteren van a tengerszint felett, ezek a csúcsok mind 1000 méter felettiek. A legmagasabb, a Gunung Papandayan, 2622 méteres. De szerintem ez nem látszik közvetlenül, mert előtte emelkedik a 2321 méteres Gunung Malabar. Talán ez az a nagy hegy, amely a terasz-panoráma jobb szélén látható. De nem vagyok benne biztos. És senki nincs, aki meg tudná mondani. Itt az emberek nem tudják a környező hegyek neveit, kivéve a Tangkuban Perahu-t.

A tetőteraszt senki nem használja élvezeti célokra. Csak a narancssárga hordók árválkodnak itt. Én rögtön elterveztem, hogy majd felhozok egy műanyagszéket és néha itt fogyasztom el a reggeli kávémat! Ebből a tervből aztán nem lett semmi, mert a terasz (reggeli kómás viszonylatban) messze esik a szobámtól és egyébként is veszélyes lenne a létrán egy teli kávésbögrével a bal kezemben felkapaszkodni reggel, félálomban. De a terasz ott van és én már tudok róla, és ha nem is reggelente, de néha felmegyek, hogy kiszellőztessem a fejem, és bámuljam egy kicsit a hegyeket. Láttam már őket kristálytiszta kékségben, szivárvánnyal díszítve, naplementétől vöröslően és esőfelhők szürkeségében is. Mindig más arcukat mutatják, de mindig megkapóan szépek és hívogatóak. Számtalan ösvény, szikla, kráter és vízesés, ami felfedezésre vár. Mármint az általam történő felfedezésre. Remélem már nem sokáig!

http://picasaweb.google.com/tartaruge/AquariusSwimmingClubEsTetoterasz#

(10-05-05)