Kesultanan Kutai Kartanegara - Indonézia legrégibb királysága

De visszatérve a Városháza dísztermébe, amelyről később kiderült, hogy az valójában az új Kraton díszterme, a várakozás pillanatai alatt (és nagyrészt utána is) még sötétben tapogatóztunk azzal kapcsolatban, hogy hol is vagyunk és miért. Pedig Tenggarong és a Kutai Kartanegara Szultánság története sokkal érdekesebb annál, hogy csak úgy átsuhanjunk felette.

Samarinda környékén annó találtak 7 darab ún. Pallawa-betűkkel írt szanszkrit nyelvű felirattal ellátott követ. A feliratok a Kr. u. 5. századból származnak, és azt adják hírül az utókornak, hogy Muara Kaman városával szemben található a Kutai Martadipura Királyság, amelynek királya Mulawarman, Aswawarman király fia és Kudungga maharadzsa unokája. Ezek a kövek ma a jakartai Nemzeti Múzeumban vannak. Mulawarman király birodalmától nem messze, Kutai Lama területén, a 13. század elején egy új királyság jött létre, Kutai Kartanegara néven. Első királya, Aji Batara Agung Dewa Sakti 1300 és 1325 között uralkodott.

A Kutai Martadipura és a Kutai Kartanegara Királyság elhelyezkedése

A térképen láthatjuk, hogy mindkét királyság a Mahakam folyó partján helyezkedett el. Nyilván nem viselték sokáig békében a túlzott közelséget. A 16. század háborúskodásai után a Kutai Kartanegara Királyság győzött, és uralkodója Kutai Kartanegara Ing Martadipura néven egyesítette a két birodalmat. Az iszlám a 17. században érkezett el ide, szép fokozatosan mindenki áttért és a királyi címet is felváltotta a szultán megnevezés. 1732-ben a fővárost átköltöztették Kutai Lama-ból Pemaranganba. Nem sokkal ezután a szultán, Aji Muhammad Idris, aki nem mellesleg elsőként választott muszlim nevet a kutai királyok közül, Wajoba, Dél-Sulawesi-re távozott, hogy a bugis néppel együtt harcoljon a hollandok ellen. Nem volt szerencséje, 1739-ben elesett a csatatéren, és egy kis vita támadt az utódlása körül. A trónörökös ekkor még kisgyermek volt, így Wajoba menekítették és a trónt Aji Kado foglalta el, aki nem tudom kije volt a néhai szultánnak, lehet hogy egy testvére. A jogos trónörökös, Aji Imbut, szépen megvárta Wajoban, amíg felnőtt nem lesz és aztán visszatért Kutai-ba. A bugisok és kutai hívei támogatásával megkoronáztatta magát Mangkujenangban, amely Samarindával szemben helyezkedik el. Ezután elkezdték kicsinálni a jogtalan szultánt, Aji Kado-t. Szoros embargót rendeltek el Pemarangannal szemben, és rájuk uszították a sulu kalózokat. Azok szabad prédának tekintve a várost, kifosztották és lerombolták azt. 1778-ban Aji Kado a hollandokhoz fordult segítségért, de azokat nem érdekelte, hogy a helyi kis királyságok kicsinálják egymást. Sőt, nekik az ilyen belső háborúskodás általában kapóra is jött! 1780-ban Aji Imbut visszafoglalta Pemarangant, és egy újabb, most már hivatalos koronázással szentesítette a dolgot.  Aji Kado-t pedig halálra ítélték és kivégezték. 1782. szeptember 28-án Aji Imbut (most már Aji Muhammad Muslihuddin szultán) átköltöztette a királyság fővárosát a rossz emlékű és amúgy is tönkretett Pemaranganból Tepian Pandan városába. A városnak új nevet adott. Tangga Arung annyit jelent: "a király háza", amely elnevezés szép lassan átalakult a köznyelvben, és ma úgy hívják: Tenggarong.

1844-ben két hajó érkezett a területre angol zászló alatt, James Erskine Murray vezetésével. Murray kérelmezte egy kereskedelmi állomás felállítását Kutaiban és engedélyt arra, hogy két kereskedelmi gőzhajó közlekedhessen a Mahakam folyón. De mivel a szultán csak Samarinda területén engedélyezte a kereskedelmi tevékenység folytatását, Murray ágyútűz alá vette Tenggarongot. A szultán serege kiverte az angolokat a területről, és maga Murray is elesett a harcban.  Az angol csapatok már készültek, hogy megbosszulják a dolgot, de a hollandok közbeléptek és kiverték az angolokat, mert Kutai az ő felosztásuk szerint már Holland Kelet-Indiához tartozott. A holland csapatok t'Hooft vezetésével megtámadták Tenggarongot, a szultán elmenekült, a maroknyi ellenállók csapatát pedig szétverték a gyarmatosítók. Kutai holland fennhatóság alá került.

1888-ban nyitották meg az első szénbányát a szultánság területén Batu Panggalban, és nem sokkal utána az olajkitermelés is megkezdődött. Ez soha nem várt jólétet hozott a szultánságnak, miután a 20. század elején létrejött a Borneo-Sumatra Trade Company. 1936-ban az akkori szultán, Aji Muhammad Parikesit, új palotát építtetett Tenggarongban, amelynek különlegessége és újszerűsége abban rejlett, hogy az épület betonból készült. 1942-ben Kutai is japán megszállás alá került, majd Indonézia függetlenségének kikiáltása (1945) után két évvel Kutai belépett a Kelet-Kalimantan Föderációba, más helyi szultánságokkal együtt, majd 1949-ben az Indonéz Köztársaság része lett. Végül 1960-ban befejeződött a szultánság története azzal, hogy területén létrejött a mai modern Indonézia három közigazgatási egysége: Kabupaten Kutai Kartanegara, amelyet kormányzóságnak lehetne fordítani, illetve Samarinda és Balikpapan városok, mint önálló közigazgatási egységek, előbbi élén egy kormányzóval, utóbbi kettő élén pedig egy-egy polgármesterrel. 

1999-ben Kutai Kartanegara kormányzójának az az ötlete támadt, hogy élesszék fel újra az egykori szultánságot. Nem hatalmi célok vezérelték, hanem a hagyományőrzés, így Indonézia legrégibb királyságának újjáélesztése kulturális és turisztikai megfontolásból került napirendre. Az aktuális trónörökössel karöltve beterjesztették kérésüket a soros elnöknek, aki engedélyezte azt, és 2001. szeptember 22-én újra szultánt koronáztak Tenggarongban. Erre az alkalomra kölcsönkérték a jakartai Nemzeti Múzeumban őrzött eredeti aranykoronát is, hogy az kerüljön  II. H. Aji Muhammad Salehuddin fejére, mint a szultánság legfőbb hatalmi jelképe.

Eddig a szultánság és Indonézia legrégibb királyságának története. Megfigyelhetjük, hogy minden szultánt az "Aji" előnévvel illettek. Az "Aji" cím a Kutai Kartanegara Ing Martadipura Szultánság királyi családjában használatos különleges megnevezés. Használják az illető családtag neve előtt, pl. Aji Muhammad Idris, és használják a különböző méltóságok egyéb megnevezései előtt is. A szultánt családtagjai például "Aji Sultan" néven emlegetik. A szultán felesége "Aji Ratu", amely megnevezésben a "ratu" királynőt jelent. A szultán gyerekei, vagyis a hercegek és hercegnők "Aji Pangeran" (pangeran = herceg) és "Aji Puteri" (puteri = lány) néven futnak, de a lányok egyszerűsített elnevezése senkit ne tévesszen meg, a két cím egyenértékű. A szultán külön döntése alapján az eleinte csak "Aji" címmel rendelkező férfi családtagok szintet léphetnek, és megkaphatják az "Aji Bambang" majd az "Aji Raden" címet, de szigorúan csak ebben a sorrendben.

Az "Aji" cím csak férfiágon örökölhető. A férfi Aji gyermekei, apjuk válasszon bár feleséget a kutai nemesek közül, a közemberek közül vagy akár más törzsből, jogosultak az Aji címre. Ha egy királyi családból származó lánygyermek közemberhez megy feleségül, gyerekeit nem lehet "Aji"-nak szólítani vagy akként emlegetni, kivéve, ha a férje arab származású. Ebben az esetben a gyermekek a következő címeket viselhetik: a fiúk címe "Aji Sayid", a lányoké "Aji Syarifah". Ezek a címek a normál "Aji" címmel egyenértékűek, tehát innen lehet felemelkedni Aji Bambang-nak vagy Aji Raden-nek.

(10-05-14)