A Pusat Bahasa-ban a második félévben is maradt a "minden nap más tanár tart órát"- rendszer:
- Hari Senin (Hétfő):
Menyimak Wacana Umum (Mindennapi Témák)
Bapak Muhammad Adji
- Hari Selasa (Kedd):
Bercerita (Beszélgetés)
Ibu Yetti
- Hari Rabu (Szerda):
Kosakata Tentang Lingkungan Sekitar (Környezetünk szókincse)
Bapak Wahya
- Hari Kamis (Csütörtök):
Kalimat Sederhana (Mindennapi mondatok)
Ibu Wagiati
- Hari Jumat (Péntek):
Bentuk Kata Sederhana (Mindennapi Szavak Formája)
Bapak Agus
- A hétfők majd mindig énekléssel teltek, illetve Pak Adji néha megpróbált nekünk filmet vetíteni. Ez kevéssé volt sikeres. Amikor a laptopján próbáltuk megnézni a "Laskar Pelangi"-t nem értettünk semmit a szövegből, mert nem lehetett elég hangosra állítani a gép hangszóróit. Egy másik alkalommal rövidfilmeket mutatott, amelyek Indonézia különböző területein élő gyerekek életét mutatják be, és alapvetően egész érdekes lett volna, ha a DVD-lejátszó és a TV nem csak a képet, de a hangot is lejátszotta volna. Mindenesetre megtudtam, hogy nem csak Ausztráliában, de Irian-on (Pápua szigetének Indonéziához tartozó része) is él kenguru! Csak kisebb testű, mint ausztrál rokona.
- Ibu Yetti óráit szerettem, mert az olvasmányok ugyan elég primitívek voltak, de utána mindig jó beszélgetés alakult ki mezőgazdaságról, vallásról, szokásokról. A legemlékezetesebb az volt, amikor szinte szakértőnek éreztem magam, miközben ékes indonéz nyelven elmagyaráztam az Ibunak, hogyan szoktunk a szőlőből minden ősszel bort csinálni Apuval a Balatonnál! :) És azt se felejtem el soha, hogy jó pár perc telt el, mire rájöttem, hogy a haszonállatok táblára felírt listáját miért érzem hiányosnak: a csirke, kacsa, marha, birka és kecske között hiába kerestem a disznót! :)
- A szerdai órákat is szerettem, mert szépen tematikusan végigmentünk a környezetünkben található dolgokon, és féléves indonéziai tartózkodás után hivatalosan is megtudtam, hogy mondják indonézül az olyan alapszavakat, mint: asztal, szék, tábla, kréta, háztető, kerítés, stb. A témák ismerősek voltak az első félévből (iskola, egyetem, könyvtár, hobbi, háziállatok, város, falu, kert, buszterminál, vasútállomás). Gyakorlatilag ismétlésnek minősült ez az óra, de éppen ezért hatékony is volt, mert rendszerezte a szavakat és elmélyítette az ismeretüket. Az olvasmány után Bapak Wahya mindig végigkérdezett minket, hogy milyen a tömegközlekedési rendszer, az iskolarendszer, a könyvkiadás, a könyvtárak, stb. a saját országunkban. Ha csupa európai ül az osztályteremben, biztos mindenki kipurcan az unalomtól, de a sokféle nemzetiség miatt egész érdekes volt az óráknak ez a része. Nem azt mondom, hogy eget verő különbségek lennének, de mindig lehetett valami érdekes és új infót hallani Zimbabwe, Madagaszkár vagy Pápua Új-Guinea életéről. Ezen kívül ezek a témák kihívást is jelentettek, hogy érthetően és választékosan magyarázzam el a magyar és európai viszonyokat.
- Ibu Wagiatival mondattant tanultunk. Ez nem volt nagy kihívás, mert az indonéz mondatok felépítése és szórendje nem túl bonyolult. Az Ibut néha helyettesítő másik Ibu ugyan sokszor mélyebben belemászott a doktoriját érintő témába, mi szerint az alanyon, állítmányon és tárgyon túli mondatrészek mely esetben (hely-, idő-, mód-, eszköz- vagy társ)határozók és mely esetben nevezzük nyelvtanilag bővítménynek, de mindez legalább érdekessé és kihívássá tette az órákat.
- Pénteken az indonéz szavak rejtelmeibe avatott be minket Pak Agus. Képzők, ragok, elő-és utótagok, affix-ek, suffix-ek és circumfix-ek röpködtek a levegőben. Ez is jó volt, mert rendet tett a sok szóvariáció között. Mert nem mindegy, hogy naik, menaikkan vagy menaiki, hogy pinjam, meminjamkan vagy meminjami, hogy cemburu vagy kecemburuan, és így tovább ... A forgatókönyv mindig ugyanaz volt: elmagyarázta, hogy az adott képző vagy rag milyen jelentést kölcsönöz a szavaknak, majd a könyvben felsorolt szavakkal példamondatot kellett írnia mindegyikünknek. Szavanként haladtunk, mindenki kivonult a táblához, felírta a mondatát, majd sorra ellenőriztük. Nem volt túl fantáziadús feladat, de mégis hasznos volt, mert tényleg tisztázta a szóalakok közötti jelentésbeli eltérést. Legalábbis számomra. :)
(10-05-07)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése