Az európai és a KFC-s hamburger különös találkozása egy indonéz buszban

A SeaWorld élményei és ijedelmei után visszasétáltunk a buszhoz a szuvenírárusok sorfalával szegélyezett úton és mielőtt elindultunk volna a Taman Mini felé, Pak Udin kiosztotta az ebédes dobozokat. Meglepve láttam, hogy a doboz tetején a KFC felirat felett az ismerős joviális fehér szakállas úriember mosolyog rám.

"Eredeti KFC-s ebédes doboz! Húhú! Akkor biztos eredeti KFC-s kaját rejt!"

Nem csalódtam. Kinyitva a dobozt egy bundás csirkecomb, egy zacskó ketchup és egy papírba csomagolt hamburger kacsintott rám.

"Hupszi-hupszi! Végre valami más! Nem a standard indonéz kaja! Királyság!"

Alaposabb vizsgálat után kiderült, hogy a ketchup igazából sambal (chiliszósz), és ennek a ténynek fel kellett volna keltenie a gyanakvásomat, de nem akartam tudomást venni a fenyegető jelről. Boldog voltam a sült csirkével (ropogós bundás!) és a hamburgerrel. Az ilyen McDonald's-féle gyorskaja nem tartozik a kedvenceim közé, de ha már nyolc hónapja sült csirkén, rizsen és smack-en élsz, akkor egy meki-hamburger (legyen az KFC-s) mennyei lakoma.

(Itt kérek elnézést azoktól, akik valamilyen oknál fogva elkötelezett hívei egyik vagy másik ilyen gyorsétteremnek, és esetleg úgy vélik, hogy sértés egy KFC-s hamburgert mekisnek titulálni, vagy azt mondani, hogy a Burger King és a Wendy's ugyanolyan, de számomra ezek egykutya, a mekis hambi mindig is mekis hambi marad, származzon bármelyik vendéglátóipari egységből.)

Nyilván a hamburger érdekelt a legjobban. Szépen kiemeltem a dobozból és éreztem, hogy még langyos és puha. Megszagoltam. Tagadhatatlanul hamburger szaga volt. Most már tudom, hogy csak a sült csirke sült-illata űzött velem csúnya tréfát, de akkor ez eszembe se jutott. Agyamat elborította az illat és a kéjes gondolat, hogy hamarosan egy zamatos hamburgerbe fogok beleharapni.

Kicsit még élvezkedtem. Szaglásztam, nyomogattam, hogy érezzem, milyen puha, milyen fincsi lesz! Aztán lassan elkezdtem lefejteni róla a csomagolást. Kihajtottam a papír egyik csücskét, majd a másikat, aztán a harmadikat és a negyediket is, és ... ajkamról lehervadt a kéjes mosoly.

Valószínűleg hitetlenkedő csalódásnak adta át a helyét, de ezt csak a szemtanúk mondhatnák meg. Kezemben ugyanis, a vágyott szendvics helyett, egy hamburger alakú és hamburger szagú rizskupacot tartottam.

(10-04-23)