Zsíros modellmeló és a kétrészes esődzseki rejtélye

Hétfő délután hívott Tünde, hogy jó modellmeló van kilátásban.

Egyrészt ki kéne írnom néhány jó fotóját a Facebook-ról egy DVD-re, másrészt az én fotóimat is fel kéne tennem egy lemezre, majd el kéne mennem a BIP-hez (Bandung Indah Plasa), mert ők ott találkoznak Erlinnel és egy fotóssal, akik modelleket keresnek egy ruhamárka arculatához. Éppen blogírásba merültem, hát kényelmetlenül érintett, hogy világot kell váltanom, de nem volt mit tenni. Ha most van lehetőség, hát most van lehetőség. Gyorsan lementegettem Tünde fotóit a netről, és csináltam egy Ildikó Kenéz és egy Tünde Szilvási feliratú DVD-t. Utána áttanulmányoztam a térképet, mert rájöttem, hogy otthonról még sosem mentem egyenesen a BIP-hez, majd elindultam.

Lógott az eső lába, utáltam, hogy megint meg fogok ázni, de próbáltam a jót látni a dologban: tök izgalmas, hogy kipróbálhatok egy új útvonalat a BIP-hez és hátha segítek Tündének meggazdagodni. Félúton meg kellett állnom felvenni az esődzsekit. A nadrágrészét nem akartam felölteni, hogy ne veszítsek vele időt, és ne nézzek majd ki úgy, mint aki bepisilt. Az esőnadrágommal ugyanis volt valami gond, és nagyobb eső után mindig úgy szálltam le a motorról, mint aki nem bírta ki a WC-ig. Az eső azonban egyre hatalmasabb cseppekben hullott, hát másodszor is meg kellett állnom, hogy felöltsem a nacit is. Ha Bandungban esik az eső, az nem jelenti mindig azt, hogy lehűl a levegő is. Ha nem száguldasz 50-el a motoron, akkor mire megérkezel a rendeltetési helyedre, szépen bepállasz a műanyag esőszerkóba.

A nadrágból és dzsekiből álló esőszettet még Bali előtt vettem Harold segítségével egy út széli standon 40ezer rúpiáért. Jó erősnek tűnt és piros-fekete színe volt, hát nem sokalltam az árát. Az esőnadrág hasznos a motoron, hiszen a poncho szerű esőkabát alá bever a víz. Ha szemerkél az eső, nagyon jól funkcionál az esőszett. Ha azonban erősebben esik, és erre Bandungban sokszor van példa, mindig beázik a nadrág. Elég sokáig nem értettem, hogy miért ázik be a naci mindig pontosan a két lábam között. Először arra gondoltam, hogy a meleg miatt beleizzadok, de a víz mennyisége arra utalt, hogy az minden alkalommal kívülről jut be és nem az én testemből jut ki. Többször tüzetesen átvizsgáltam az anyagot, hogy nem lyukadt-e ki valahol, de teljesen épnek tűnt. Jóval később, egy skype-olás alkalmával Muci oldotta meg a rejtélyt. Szabónő lévén rögtön szakmai szemmel vizsgálta a problémát.

- Varrva van a nadrág vagy ragasztva? Mert ha varrva, akkor a tű nyomán végig apró lyukak keletkeznek, amelyeken aztán befolyik a víz.

- Hát persze! - kaptam a fejemhez. - Hogy ez eddig nem jutott eszembe!

A skype után kimentem és megnéztem a nadrágot. Sötét volt már, de kifeszítettem az anyagot és a fény felé tartva feltárult a varrás mentén szép rendben sorakozó sok pici lyuk.

Hát erre most megint mit mondjak? A monszun egyik országában képesek az emberek olyan eső elleni ruhadarabot készíteni, eladni (és persze megvenni), ami gyárilag lyukas!

Kellőképpen bepállva, de a "pisifoltot" megúszva érkeztem meg a BIP-hez, ahol megtaláltam a társaságot az egyik kávézó teraszán ülve. Ott volt Dey is, aki Rene managereként funkcionál, illetve Tünde, Erlin és a fotós. Leültem hozzájuk, átadtuk a lemezeket, ők beszélgettek, nevetgéltek, persze indonézül, tehát mi Tündével nem nagyon tudtunk bekapcsolódni. Erlin és Dey megkérdezték, hogy van-e kérdésem a munkával kapcsolatban, mire én elkezdtem sorolni, de Tündén keresztül Rene leállított, hogy ennek még nincs itt a helye és ideje, mert ő nem hallotta, hogy pont Erlin és Dey bátorított a kérdésfeltevésre. Aztán felmentünk a kérdéses márka egyik üzletébe, megnézegettük a ruhákat, és néhány abszolút középszerű bule csaj nagyméretű divatfotóit a falakon, majd Tünde és én elköszöntünk a társaságtól és hazamentünk.

Nem tudom, hogy Renét végül kiválasztották-e a munkára. Ott egyértelmű volt, hogy ő a nyerő, és azt is tudtuk, hogy ő csinálja jól a dolgokat. Lelépés helyett ő elment még velük kávézni, meg spannolni.

Levontuk a tanulságot:

1. Ha az ember modellkedni akar, akkor rengeteg időt kell fordítani a mindenféle emberekkel való jópofizásra, függetlenül attól, hogy ezen emberek érdekesek-e vagy sem, illetve hogy biztosan hoznak-e majd munkát vagy sem.
   
   
2. Indonéziában bárki modellé válhat, ha külföldi és főleg ha csóró egyetemista, mert azokat bőven a hivatásos modellek árai alatt kapják meg a fotósok.
   

De nem akarok okoskodni, mert erről a témáról Tünde tudna igazán sokat írni. Remélem majd fog is! :)

(10-03-08)