Nem, nem felejtettem el, ...

... hogy a barátom házas.

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy minden nap ezen rágódom, de nyilvánvalóan időről-időre beleütközöm a problémába.

A feleség oldaláról nézve és az én otthoni fogalmaim szerint: egy titkolt szerető vagyok.

Az én indonéz valóságomban érzékelt oldalamról: barátnő egy komoly kapcsolatban.

Nagyon nehéz erről írni, mert minden felmerülő kérdésre és ellenérvre lenne egy "de"-vel kezdődő válaszom. Nyilvánvalóan ösztönösen védem magam, ösztönösen próbálom megmagyarázni magamnak is, hogy miért van létjogosultsága a kapcsolatomnak, hogy az eredendő tisztesség és erkölcs, illetve a belém nevelt társadalmi elvárások ellenére miért vagyok egy házas férfi barátnője.

Nagyon nehéz erről írni, és legszívesebben kihagynám az egészet, de nem lehet, hiszen Ade szerves és kikerülhetetlen része lett az életemnek. Nem tehetek úgy a blogban, mintha nem létezne, vagy mintha csak az egyik haverom lenne a sok közül.

Ugyanakkor nem sorolhatom fel a sok-sok "de" kezdetű mondatot sem, mert azzal a magánéletnek túlságosan mély vizeire sodródnánk. Az érintettek beleegyezése nélkül nem akarom mindezt egy nyilvános blogban közzétenni.

Emellett a "de"-mondatok mellőzésének van még egy oka: nem akarok mentegetőzni és mosakodni senki előtt. Mindenkinek meghallgatom és elfogadom a véleményét. Biztos, hogy nagyon sok mindennel egyet is értek majd. De (és legyen ez az egyetlen ilyen kezdetű mondatom!) nem vagyok hajlandó mosni a kezeimet, mert azok tiszták.

... igen, mondtam, hogy nehéz erről írni, hiszen pont a lényeg marad ki az egészből, már hallom is a sok-sok kérdést:

Mégis miért? És hogyan néznek ki a mindennapjaitok? És a feleség nem sejti már? És hogy veszi be a gyomrod a dolgot? És miért jó másodhegedűsnek lenni? És nem rossz érzés, hogy te csak a szerető vagy? És ezzel szétdúlod egy boldog kis család életét? Hát nem szégyelled magad, hogy elveszel egy apukát a gyerekeitől és egy férjet a feleségétől?
... és még sorolhatnám ...

... nos ezek azok a kérdések, amelyeket itt nem válaszolhatok meg, mert ebből lenne az a hatalmas nyilvános fürdőzés, amit mindenképpen szeretnék elkerülni.

Ez a bejegyzés a blogolvasó tömegek megnyugtatására születik: senki ne higgye, hogy elment a józan eszem, és azt gondolom, hogy az égvilágon semmi baj nincsen az Ade-Ildi párosítással.

Sok baj van, sok nehézség, és csak még több lesz, bármilyen irányban is alakul a dolog. Sok nehéz kérdés és még nehezebb döntések lesznek majd mögöttünk (és most minden érintettről beszélek), amíg tisztázódik a helyzet és végül együtt vagy épp külön-külön mindenki megtalálja a helyét és a boldogságát.

(10-02-13)