Harold imádja a társadalmi megmozdulásokat. Engem is állandóan hív mindenhová. Mint például a "Food Not Bombs" rendezvényére, amelynek keretében néhány lelkes fiatal minden vasárnap összegyűlik az egyikük házában, főznek rizst és zöldségeket, majd a gőzölgő tálakkal kivonulnak a közterekre és az ételt szétosztják a hajléktalanok és egyéb megjelentek között. Ezt már évek óta csinálják, így a tápláltak régi ismerőseik, barátaik.
Vasárnap volt, és végre sokáig aludhattam, így a főzést kihagyva közvetlenül az ételosztásra mentem a Taman Cikapayang-hoz. A motorral próbáltam megtalálni a helyet, természetesen esőben, és végül fel kellett hívnom Haroldot, mert nem volt világos, pontosan hol találkozunk. Végül kiderült, hogy ők a Jl. Dago és a Surapati nagy felüljáró kereszteződésében kialakított kis parkocskát hívják Taman Cikapayang-nak (vagyis Cikapayang Parknak). Ezt a helyet könnyű felismerni, mert négy hatalmas betű áll a padok és fák között, amelyek mintája és színe néha változik (kezdetben színes pöttyös volt, most pedig élénkvörös), de a
D A G O
felirat örök.
Az ételosztásra a felüljáró védelmében került sor, mert még mindig csöpögött az eső. Sokféle ember gyűlt össze, az utcazenész kisgyerekektől az öreg csavargóig mindenki. Abban azonban megegyeztek, hogy ők is előszeretettel pózoltak a kamerának, így nem volt gondom a fényképezéssel.
Harold és barátai szétosztották az ételt és a vizet, majd kicsit beszélgettünk még a felüljáró alatt, aztán szépen lassan mindenki szétszéledt.
(10-02-14)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése