Susu Lembangban, a leszakadt lánc és az éjszakai Bandung panorámája

Így aztán szombaton lementem a motorral a Buah Batu-ra, hogy Tünde azzal mehessen a Groove-ba tanítani, hiszen engem Ade várt a kocsival, hogy együtt töltsük a délutánt.

Felmentünk Lembangba, amely Bandungtól északra helyezkedik el, és ahol lehet susu-t vagyis tejet inni. A tejivás itt külön programnak számít, főleg nekem, akinek a másfél millás havi ösztöndíjából nem telik minden nap tejre, és nem is tudnám jól felhasználni. Egy liter tej itt 10-12ezer rúpiába kerül (és ez a legolcsóbb fajta). Ez egy embernek nyilván több napig elég, de a hideg tej magában kevéssé érdekel, és nincs konyhám vagy mikróm, ahol meg tudnám melegíteni. És ugye a meleg tej is csak azért kéne, hogy a kávémat beletöltsem, de mivel nincs konyhám, nincs kávéfőzőm sem (amúgy a főzni való kávé aztán tényleg aranyárban van). Ha a 3 in 1 instant kávéport akarnám tejben feloldani, újra visszaérkeznék a "nincs konyhám, ezért nem tudok tejet melegíteni"-problémához. Ezzel a tejkérdés bezárult. Szerencsére nem hiányzik túlzottan, de mivel ritkán iszom tejet mostanság, a tejivó gondolata jópofának tűnt.

A főútról egy hatalmas táblán fekete foltos tehén jelezte, hogy megérkeztünk a célállomásra. Az épület egy nagy zöld park közepén helyezkedett el, stílusosan pajtaszerűre kialakítva, fapadokkal és vaskos faasztalokkal. Ade azt mondta, hogy régebben még tehenek is legelésztek a füvön, de aznap este nem láttunk egyet sem. Lassan lement a nap és egész csípős lett a levegő, így jól esett a csoki és karamell ízesítésű meleg tejecske. Éppen ifjúságunk bohó kalandjait fejtettük fel, amikor megszólalt a telefonom ...

Tünde hívott, hogy baj van a motorral! Éppen a Soekarno-Hattán ment hazafelé, amikor a gép furcsa hangot adott ki, majd szépen lelassulva megállt, most pedig nem indul, hiába adja rá a gyújtást és indítja be a motort. Mondhatom, nagyon örültem a dolognak, főleg, hogy nem volt túl sok ötletem, mi lehet a baj és mit lehetne kezdeni a motorral. A megzavart randiról nem is beszélve! Először azt javasoltam neki, hogy kérjen meg egy warungot a közelben és hagyja ott a járművet. Holnap majd érte megyek és elviszem a Sanjaya Motor szervízébe, hiszen ott ingyen megjavítják nekem. Aztán rájöttem, hogy ez hülyeség, hiszen ha nem indul be, akkor holnap se tudom majd elmozdítani onnan. Közben Ade felvetette, hogy talán a lánc szakadt el, de akkor még nem tudtuk biztosan. Megbeszéltem végül Tündével, hogy tolja el a legelső bengkelig, nézzék meg, hogy mi a baja, mi meg addig odamegyünk. Egyrészt aggódtam a gép miatt, másrészt nem lehetett tudni, mennyibe kerül majd a javítás, és Tündénél nem volt túl sok pénz.

Lembangból lejutni a Soekarno-Hattára nem egy gyors akció még szombat este sem. Át kell szelni az egész várost észak-déli irányban és örülhetünk, ha közben nem botlunk egy macet-be sem. Már félúton jártunk, amikor Tünde hívott, hogy valóban a lánc szakadt el, majd nem sokkal később közölte, hogy az egész javíttatás 20ezer rúpiába került, és ezért a pénzért még a menetéből állandóan kitekeredő jobb oldali visszapillantó tükrömet is rögzítették. Királyság! Imádom az úton-útfélen heverő miniszervízeket!

Így már nem volt értelme lemennünk a Soekarno-Hattára, de közel voltunk a Green Café-hoz, hát beugrottunk egy kávéra és meghallgattuk azt a bandát, akikkel Ade is szokott néha játszani. Ezután lementünk a motorért a Buah Batu-ra, és miután hazaszállítottam, vettünk egy üveg sört és elindultunk újra északra, de ezúttal a Dago felé. Határozottan éreztem, hogy panorámára vágyom, így egyre feljebb és feljebb jutottunk, egészen egy lakópark szerű komplexum bejáratáig. Az őrök készséggel nyitották fel autónk előtt a sorompót, és hamarosan éppen olyan pálmákkal szegélyezett, széles, osztott pályás úton haladtunk, mint amilyen Balin Dreamland öble felé vezetett. Az út gyakorlatilag egy hegygerincen haladt, és mindkét oldalát ritkásan álló, szép, nagy házak szegélyezték, amelyeken túl a szemben lévő, kivilágított házikókkal borított domboldalak látszottak. Az úton csak a házak kocsifeljáróin lehetett megállni, de végül találtunk egy vendéglőt, amely mellett egy teraszosan kialakított kert terült el. Itt le tudtunk ülni, kibontottuk egy szem sörünket, és vacogva bár, de elégedetten bámultuk az éjszakai város ezer fényét és a felettünk ragyogó csillagokat.

(10-02-13)