Heti Hírmondó

Harold, Ausztrália és a Speedy - Szakdoga a külföldi diákok helyzetéről Indonéziában - Dey videóklipje - Avril motorosleckét vesz - Nemtalálkozás Titivel és a lefújt sörözés

A hétfői megázás és Erlas beli sörözés után, kedden megint nem volt net a kampuszon, így csak az ösztöndíjamat vettem fel. Hazaérve rámcsörgött Harold, hogy épp a közelben jár. Összefutottunk, megebédeltünk és bemutatott a volt barátnője fiának (barátnő negyven feletti, fia 20 év körül van), akiről ennél többet nem tudok mondani, mert nem egy kommunikatív fajta. Múlt héten Harold felhánytorgatta nekem, hogy nem kerestem túl sokszor a Balira tett utazás alatt, illetve már bő egy hete Bandungban voltam, amikor először felhívtam. Azt magyarázta, hogy próbáljam már meg egy kicsit szeretni, és ne csak úgy, mint egy barátot, mert neki annyira szüksége lenne most egy girlfriend-re. Hosszú beszélgetés volt, amely alatt számtalanszor biztosítottam, hogy nagyon kedvelem őt, de hiába szeretné, nem tudok több lenni egy jóbarátnál. Az volt a legrosszabb az egészben, hogy annyira csűrte-csavarta a dolgot, hogy egyre kevésbé értettem. Nekem az első pillanattól tiszta volt a szitu, de a végére sikerült annyira belezavarnia engem is, hogy már nem tudtam, miről is beszélgetünk egyáltalán. Szegény Harold is egy elég elveszett léleknek tűnik. Egyáltalán nem buta, egyetemet végzett, de mégis csak kallódik ide-oda. Néha hírül adja, hogy épp jelentkezett valami munkára, de aztán mindig az a vége, hogy nem veszik fel. Most épp az volt műsoron, hogy leadott egy pályázatot, hogy Ausztráliában antropológiát tanuljon. Nehezen tudtam elképzelni, hogy pont Harold kapná meg a pár hely egyikét, de állítólag megkapta. Később aztán egy csetelés alkalmával rákérdeztem, és akkor már le volt fújva a dolog. Állítólag kiderült, hogy drogozik és ezért elvették tőle a lehetőséget. Hát, igen,  ... lehet, hogy így történt ...

Ezen a kedden azonban még lelkesedtünk Sydney-ért, és utána kifaggattam őt a Telkom Speedy nevű internetlehetőségével kapcsolatban. A hét ugyanis a kampuszra és a warnetbe rohangálás jegyében telt. Nem volt net az STSI-n, így Tünde nem tudta nekem átküldeni a lefordítandó anyagot, és közben nem volt net a házammal szembeni warnetben sem, így el kellett másznom a másikig. És a kampuszra is feleslegesen cipeltem a gépet, mert ott is volt valami gebasz. Nem vagyok egy olyan típus, aki egész nap a neten lóg, de ez a tortúra betett. A Speedy most akciós volt, hát elhatároztam, hogy beszereltetem.

Szerdán az UIN és este a zenekari próba várt, csütörtökön pedig tanítás után interjút készített velem egy lány a szakdogájához. Illetve nem csak velem, hanem egy KNB-s diákkal, egy diákkal, aki nem ösztöndíjjal, hanem önállóan van Indonéziában és velem, mint Darmasiswával. A kérdés arra vonatkozott, hogy az indonéz állam mennyire segíti a külföldi diákokat abban, hogy Indonéziában tudjanak tanulni, illetve hogy mit kéne megváltoztatni a rendszerben, amennyiben az rosszul vagy nehézkesen működik. Én nem voltam túl reprezentatív, hiszen nekünk mindent az Unpad intézett és semmi probléma nem volt a bürokráciával, minden zökkenőmentesen folyt. Csak mások rossz tapasztalatait tudtam felemlegetni, de azok részleteiről nem volt sok információm.

Volt egy megbeszélésem Renével és Dey-el, akik videóklipet akarnak forgatni Dey egyik dalához. Dey egy 36 éves leszbikus festő-énekesnő, aki most próbál befutni a dalaival. Megkért, hogy segítsek a videóklip elkészítésében. Először azt hittem, hogy igazából a kamerám kell neki, de aztán kiderült, hogy profi gépeket tudnak kölcsönkérni az STSI-ről. Dey azt remélte, hogy jó ötletekkel dobom majd fel a dolgot, de csalódnia kellett, vagy legalábbis én csalódtam magamban, mert nem volt túl sok ötletem a kliphez. Ott ültünk késő estig és én nagyon rosszul éreztem magam, hogy a tompa fáradtságtól semmi jópofa és kreatív nem jut az eszembe, de nem mertem őket otthagyni, mert az meg udvariatlanság lett volna.

Pénteken suli után Avrillal elvonultunk a Monumen mögé, hogy motoros leckét adjak neki. Hát, igen, már itt tartunk! Másfél hónapja még alig tudtam egyenesben tartani a motort, most meg már én magyarázom a többieknek a trükköket. Avril vagy egy órát próbálkozott, miközben egyre nagyobb füstfelhő borította a Monumen környékét, és a végén odáig jutott, hogy már vagy 10 métert tudott menni kettesben úgy, hogy közben nem rakta le egyik lábát sem (bár a lábait még kétoldalt és nem a lábtartón tartotta). Közben jó pár motor áthúzott a téren, köztük egy majdnem széteső példány, amelyen három 9 éves forma kissrác ült. Hatalmas kacagásban törtek ki, amikor meglátták Avril próbaköreit, mi meg azon nevettünk, hogy nekik mennyire tetszik a dolog.

Délután találkoztunk volna Titivel az STSI-n, hogy beszéljünk vele a projektünkről (erről bővebben később), de ő elfelejtett szólni, hogy nem jó neki az időpont. Így megnéztük a színházteremben a Saratuspersen koncertjének végét, amelyben aktívan közreműködött BT is, és bevackoltuk magunkat a szökőkút melletti netező helyre, hogy a TCB műsorán dolgozzunk. Titit az Unpad-os International Day-ről ismerjük, és nagyon jó szervezési képességekkel van megáldva, ezért akartuk becserkészni munkatársnak. Este akartam találkozni az osztálytársakkal, hogy elmenjünk egy Iva által propagált jópofa kocsmába, ahol állítólag csomó régi tárgy meg régi autók képezik a dekorációt, de a hatalmas eső miatt végül lefújtuk az akciót.

(10-02-08 / 10-02-14)