Kedd este a Jl. Dago-n, a Dago Teahouse közelében található Café Mediterazzia volt az esti program színhelye. A Teater Cassanova adta elő Rahwana, Sinta és Rama történetét a Ramayana-ból Rene közreműködésével.
A sztori annyi volt, hogy Rahwana, a gonosz figura, elrabolta az erdőből Sintát, Rama feleségét. Rama persze megpróbálta megmenteni, de közben kételkedett az asszony hűségében. A szövegből nem sokat értettem, az előadásmód pedig a már megszokott amatőr-ripacs keverék volt. Rene játszotta Sintát, aki főleg tánccal fejezte ki érzéseit és gondolatait. Hogy is fogalmazzak finoman? Rene színházas órákra járt az STSI-n (már amíg járt) és nem táncra ...
Rahwana (vagy ő volt Rama?) eltúlzott mozdulatokkal és sokszor üvöltéssel tarkított előadásmódját pedig nem bírtuk végig kuncogás nélkül. A csúcspontnál Rama-nak elege lett az egészből, abbahagyta a játékot és közölte, hogy ő bizony nem öli meg Rahwana-t. És távozni készült a teremből, mire egy beépített ember megfogta és megpróbálta jobb belátásra téríteni. Ez azonban nem sikerült, és a végén egy másik beépített ember ment fel a színpadra megölni Rahwana-t. Itt már kínunkban nevettünk, de aztán szerencsére vége lett az egésznek.
Hát ez az este sem bővítette a csodás bandungi színházi élményeim listáját!
Utána átmentünk a Trotoar(t)-ba, amelynek nem tudom, hogy mi a pontos neve. Lehet, hogy nincsen "t" a végén. Ez egy igazi kocsma a Simpang Dago közelében! Ez az a hely, amelyről egyszer Iva mesélt nekem, de aztán a nagy eső miatt lefújtuk a meglátogatását. Egy kis utca rejtekében helyezkedik el, és a belépésnél egy-két roncsnak kinéző oldtimer autó és motor fogad. Az épület sötétben úgy nézett ki, mintha egy romhalmaz lenne, és valószínűleg világosban az is, de a még álló falak közti zugokba szőnyegeket terítettek le és asztalokat, székeket helyeztek el. Mindenfelé fura régi tárgyak hevernek, a téglafalak matricákkal vannak teleragasztva, a vaskos faasztalokon rég leégett gyertyák viaszrétege díszeleg ... egyszóval egy igazi romkocsma a hely! Iva azt is mondta, hogy egy nagy Bintang 18ezerbe kerül, de ez az ár az ő barna bőrének szólhatott, mert a buléknak már 25ezret kellett fizetniük. De nem bántam, mert végre megint otthon éreztem magam egy helyen Bandungban. Amilyen kocsmatöltelék voltam otthon, csodálkozom is, hogy nem hiányzik a beülős feeling, de néha azért jó érzés egy nagy asztalnál sokan ülni, miközben egy söröskorsóban végződik a kezem. Jó hangulatú este volt, amikor felköszöntöttük Dey-t is, aki a múlt héten ünnepelte 36. születésnapját.
(10-02-23)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése