Tornádó immáron teljesen az enyém - Újra Dey videóklipje - JazzBreak - Dalszövegek születése - Mit tehetünk, ha nehéz a dal ... - TCB Photo Session - Avril szülinapja
Szerdán kifizettem Tornádó árának utolsó részletét, a maradék 1.500.000 rúpiát. Hivatalosan február 27-ig kellett volna kifizetnem, de akkor nem tudtam elmenni, azért késtem pár napot. Nem izgatott a dolog, mert a múltkori részletet is pár nap késéssel fizettem be. Ez alkalommal azonban szigorúbban vették, és a pénztárosnő 75ezer rúpia késedelmi díjat akart kérni. Mi tagadás, meglepődtem, és meg is ijedtem, hiszen volt más helye annak a pénznek. Kinyitottam a pénztárcámat, és megnyugodva láttam, hogy nincs nálam annyi pénz. Ez szerencsés fordulat volt, mert ugyan felajánlottam, hogy behozom holnap a maradékot, de erre csak legyintettek, és nem kellett büntetést fizetnem. :D Ilyenkor kedvelem ezt az országot!
A teljes vételár kifizetésével átadtak egy barna könyvecskét is, amelyen a következő aranyszínű felirat díszelgett:
"Buku Pemilik Kendaraan Bermotor - Polda Jawa Barat"
Hm, nem is tudom, mi ennek a neve magyarul! Ez a motor tulajdonosi könyvecskéje. Benne vannak a motor adatai és a tulaj adatai is. Ez utóbbinak jó sok oldal van, feltételezve, hogy sokat fog változni. 1995 után azonban csak egyszer, 2006-ban változott Tornádó tulajdonosa, legalábbis úgy, hogy be lett vezetve a könyvecskébe. Sajnos az én nevem sem került bele, mert nem éri meg átíratni. Sokba kerül, és én csak kb. fél évig fogom használni, aztán úgyis eladom. Ennyi időre pláne nem éri meg az átíratás. Ha nálad van a könyv és a forgalmi, azzal tudod igazolni, hogy te vagy a motor jogos tulajdonosa.
Nagyon büszke voltam! Ő életem első saját tulajdonú járműve! Olyan izgi! Még sosem volt járművem! ... És persze ezért nem tudtam, milyen járulékos költségekkel jár a járműbirtoklás. Mint például a forgalmi meghosszabbítása, a folyamatos szervizelés, vagy egyszerűen csak a tisztítás ...
A könyvecskével a táskámban boldogan átrobogtam az STSI-re, és miután megmutogattam mindenkinek, elkezdődött Dey videóklipjének egy következő megbeszélése. Dey dala, az "Out From The Closet" a másságról szól, olyan emberekről és olyan embereknek, akiknek önhibájukon kívül vagy éppen abból kifolyólag vannak problémáik a társadalomba való beilleszkedéssel. A klip alapötlete az volt, hogy különböző szituációkban lévő embereket látunk (pl. drogos, öngyilkos lány, elhanyagolt kisgyerek, leszbikus pár, nagyon fiatal pár és a lány terhes, stb.), mint egy panoptikumban, és Dey közöttük sétál és énekel. Aztán a végén megint látjuk ugyanazokat az embereket, de már egy megváltozott szituban, amely során egyes történeteknek boldog, másoknak szomorú vége lesz (a drogos meghal, az öngyilkos végül nem ugrik, stb.). A pontos dramaturgia állandóan változott, de az folyamatosan jellemző volt, hogy túlbonyolítottuk a sztorit. Nagyon sok jelenet és nagyon sok szereplő kellett az egészhez, amit tapasztalat híján, véres verejtékkel, végül nem tudtunk volna megcsinálni. Ez alkalommal Tünde is becsatlakozott, és miután elmentünk a Bragára, hogy terepszemlét tartsunk, és kávézás közben a sokadik bonyolult variációnál tartottunk, finoman felhívta a figyelmünket, hogy ezt így nagyon nehéz lesz megcsinálni, és egyszerűsíteni kéne a történeten. Ez végül nem történt meg, vagy legalábbis nem az én közreműködésemmel, mert ez volt az utolsó videóklippes megbeszélés, amin részt vettem. Aztán elsikkadt a dolog, vagy csak engem nem hívtak többé, nem tudom. De az tény, hogy még nem láttam a kész klipet. Talán majd egy másik alkalommal, egy másik életben megcsinálják?
Este mindannyian újra találkoztunk a Bumi Sangkuriangban. Nem, ne izguljatok, még nem a mi fellépésünk volt! Az másnap lett volna esedékes. Szerda este a JazzBreak keretében az ImanBrata Trió lépett fel, amely Adét, Abangot és Gabrielt foglalta magába, Harti mint énekes közreműködésével. Több előadó volt előttük, és engem nem izgat fel a jazz, tehát halálra untam magam. Kivéve, amikor egy 10-12 gyerekből álló csoport lépett fel, mindegyik kezében egy-egy hegedűvel! Na, az frenetikus volt! Ahogy a sok hegedű egyszerre, majd külön-külön, egy és sok szólamban játszott valami iszonyú vidám és ritmusos zenét! Jó, bocsánat, nem tudom érzékletesen leírni, mert hülye vagyok a zenéhez, de az ott megborzongatta a testemet és éreztem, ahogy minden egyes szőrszál feláll a hátamon és együtt mozog a zene ritmusára!
A TCB meghallgatása másnap lett volna a homeband szünetében, de nem álltunk túl jól a felkészüléssel. Aznap este még lelkesen bólogattunk, hogy igen-igen, másnap jövünk hétre, de csütörtökön aztán felhívtam Pak Deddy-t, hogy mindenki lebetegedett és inkább jövő héten mennénk. Nem rázta meg túlságosan a dolog, így kaptunk még egy hetet felkészülni. Ez kellett is, mert múlt szombaton ugyan megírtuk a két dal indonéz szövegét, de a "Kawin Saja Lagi" összekötő részeit még mindig nem írtuk át teljesen készre. Megint azzal a problémával küzdöttünk, hogy nem volt idő a memorizálásra. És ez egy meghallgatás volt, ezt nem lehetett félvállról venni! :)
A "Vámpír" és az "Élj vele boldogan" indonéz szövege egyébként nagyon jó lett! Ugyan kiadtuk a fiúknak, hogy fordítsák le (mi már elkészítettük és átküldtük nekik az összes TCB-nek kiválasztott dal angol fordítását), de persze nem tudták megcsinálni.
A "Vámpír" és az "Élj vele boldogan" indonéz szövege egyébként nagyon jó lett! Ugyan kiadtuk a fiúknak, hogy fordítsák le (mi már elkészítettük és átküldtük nekik az összes TCB-nek kiválasztott dal angol fordítását), de persze nem tudták megcsinálni.
"Nem találom az emailt, letöltöttem, de már nincs meg, nye-nye-nye-nye ... " - kerestek nyafogva mindenféle kifogást. Nem volt más választásunk, mint együtt nekiülni és lefordítani a két dalt. Ezt végül nem bántuk meg, mert végtelenül szórakoztató volt indonéz szavakat keresni, amiknek volt a dalban értelmük és még rímeltek is és viccesek is voltak. Én halálosan élveztem és a végeredményre egyértelműen büszke vagyok!
Ezen kívül akartunk még egy harmadik számot is. Bródy János "Mit tehetnék érted" című dalára esett a választásunk. Ezzel a dallal azonban több probléma is volt. Egyrészt nagyon nehéz volt lefordítani a szövegét. Végül nem is ment, hiába próbálkoztunk, és az idő is fogyott vészesen. Így elhatároztuk, hogy most még magyarul énekeljük és a legközelebbi alkalomra meglesz indonézül is. Így alakult ki az a koncepció, hogy minden koncerten lesz egy új dal, ami még magyarul szól, és ha a közönség kíváncsi arra, mit jelent a szöveg, el kell jönnie a következő koncertre, hogy meghallgathassa indonézül is. A másik probléma az volt a "Mit tehetnék érted"-del, hogy nem tudtuk elénekelni két szólamban. Egészen pontosan én nem tudtam elénekelni úgy, hogy Tünde egy másik szólamot énekel közben. Ja, ez nekem sose ment! A kánon még valahogy csak-csak, de a két szólam ... esélytelen. Tündének megvan ez a dal olyan verzióban, ahol a a tesója, Csuti és neki egy barátnője éneklik a nótát két szólamban. Tünde ezt akarta reprodukálni, de bennem nem talált használható partnerre. Így Abang lett befogva. Ő fogja énekelni az alsó szólamot. Természetesen magyarul, hiszen még nincs indonéz szöveg. Igen, ez volt a harmadik nehézség a dallal. Abang nagyon cukin próbálta formálni a nem könnyű magyar szavakat, és a végén egész jól megtanulta a szöveget.
Amint látjátok, volt munka a fellépés előtt, hát jogos volt a plussz egy hét. Lázasan gyakoroltunk, sűrűn találkoztunk a Salendro beli kis stúdióban, és a próba szüneteiben kávéval és fotózással frissítettük fel magunkat. Ez utóbbi eredménye megtekinthető a Picasa-n. Vasárnap a család pembantu-ja (cseléd) kihasználva a napsütést, a háztető stúdió melletti részére teregette ki száradni a kimosott ruhákat. Ideális fotóterep! Rögtön lecsaptunk rá!
Hogy aztán mégis elég szörnyű lett a meghallgatás, azt már nem az elégtelen gyakorlásra, hanem a stresszre fogtuk! :)
Szombat este kicsit lazítottunk a Mediterazziában Avril szülinapja alkalmából. Ahol múltkor Rama duzzogott, hogy nem akarja leölni Rahwanát, ott most lufik és lampionok lógtak, a világ minden tájáról összegyűlt emberek ücsörögtek beszélgetve és iddogálva, majd Avril megkapta a tortáját, forma1-es stílusban lelocsolták egy kis sörrel, majd jó hangulatú táncos buliba fordult az este. Együtt ropta Zimbabwe, Indonézia, Magyarország, Madagaszkár, Mali, Finnország, Hollandia és még ki tudja hány sziget és tartomány! Persze nem túl későig, mert a hely éjfélkor bezárt, és mint tudjuk, én már öreg vagyok a hajnalig tartó bulizáshoz, tehát nem követtem a tömeget minimalista stílusú méregdrága szórakozóhelyekre, hanem szépen hazadöcögtem öreg Tornádóm hátán.
(10-03-01 / 10-03-07)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése