A délutánt fura ájultságban töltve próbáltam kipihenni a hegymászás fáradalmait, majd, szombat este lévén, elindultunk, hogy magunkba szívjunk egy kis beach-party feelinget.
Senggigi beli bulizásainknak három helyszíne volt.
Berry bárja, ahol egy sörrel és egy billiárdjátszmával nyitott az ember, miközben elviccelődött a tulajdonossal, aki magyar felesége révén tudott néhány szót az anyanyelvünkön.
Utána a "Happy Café"-ba vezetett utunk, ahol minden este élőzene szólt, sokszor Anett egyik szomszédjával a mikrofonnál. A banda lelkesen eljátszott minden kért számot, már ha ismerték. Aznap este itt csatlakozott hozzánk három fiatalember. Egy ausztrál, egy szőke raszta belga és Mr. Selandia Baru, akiben nagy fantáziát láttam egy kellemes nyári flörtre. Miután bemelegítettük izmainkat a Happy-ben egy kis tánccal, a végállomás a "Marina" volt. Itt először ránk akartak verni egy 40ezer rúpiás belépőt, de indo diákigazolványunk megtette a hatását. A fiúk azért is jól jöttek, mert védelmükben könnyebb volt elkerülni, hogy a nagy tömegben az összes indonéz szisztematikusan hozzánk dörgölődzzön.
A Brent-ügyben esélyem sem volt. Mármint úgy értem, ellenállni. Egy srác, aki két hónapja egy motorral és két szörfdeszkával járja Bali, Lombok és Sumbawa öbleit, emberekkel találkozik és emberektől búcsúzik, merve minden pillanatban a véletlenre bízni magát ... az abszolút szabadság perszonifikációja ... hmmm, a gyengém! A buli után muszáj volt őt lecipelnem a partra csillagokat nézni! :)
Másnap délután a lányok akkurátusan felöltöztettek a "randira", és testben-lélekben felkészülve egy kis délutáni fürdőzésre, elindultam a tengerparti út felé. Az utcasarkon belefutottam Brentbe, aki kendővel a fején és frissen borotválva még szívdöglesztőbben nézett ki, mint előző nap. Lehet, hogy már csak a kaland izgalmának íze szépíti meg őt az emlékezetemben, de ... lányok! ... mégis azt mondom, hogy én ilyen tízplusszos top-kategóriás pasival már régen találkoztam! És még agya is volt!
Aucklandban állítólag filmforgatásokon dolgozik, mint assistant director, bár az valószínűleg csak kamu volt, hogy részt vett "Az utolsó szamuráj" forgatásásn, mert az imdb-ben nem találtam ilyen nevűt. Mindenesetre egy nagyon kedves ismerősömre gondolva, puszta önzetlenségből, csupán a diplomáciai kapcsolatok ápolása érdekében, hajlandó voltam elmenni vele az egyik szépséges öbölbe északra. Ott fürdőztünk a lemenő nap fényében, aztán ültem a törölközőn és néztem, ahogy egy magas, villogó zöld szemű, napbarnított új-zélandi szörfös beszél nekem valamit a szájával a kulturális különbségekről ... és csak csorgott a nyálam!
Visszafelé a távolban Bali szent hegye, a Gunung Agung, a vöröslő napkoronggal az oldalán olyan látvány volt, amely megérttette velem, miért hiszik a helyiek, hogy a hegy tetején istenek laknak. Aznap délután mind cinkosan kacsintottak felém! :)
Utána a "Happy Café"-ba vezetett utunk, ahol minden este élőzene szólt, sokszor Anett egyik szomszédjával a mikrofonnál. A banda lelkesen eljátszott minden kért számot, már ha ismerték. Aznap este itt csatlakozott hozzánk három fiatalember. Egy ausztrál, egy szőke raszta belga és Mr. Selandia Baru, akiben nagy fantáziát láttam egy kellemes nyári flörtre. Miután bemelegítettük izmainkat a Happy-ben egy kis tánccal, a végállomás a "Marina" volt. Itt először ránk akartak verni egy 40ezer rúpiás belépőt, de indo diákigazolványunk megtette a hatását. A fiúk azért is jól jöttek, mert védelmükben könnyebb volt elkerülni, hogy a nagy tömegben az összes indonéz szisztematikusan hozzánk dörgölődzzön.
A Brent-ügyben esélyem sem volt. Mármint úgy értem, ellenállni. Egy srác, aki két hónapja egy motorral és két szörfdeszkával járja Bali, Lombok és Sumbawa öbleit, emberekkel találkozik és emberektől búcsúzik, merve minden pillanatban a véletlenre bízni magát ... az abszolút szabadság perszonifikációja ... hmmm, a gyengém! A buli után muszáj volt őt lecipelnem a partra csillagokat nézni! :)
Másnap délután a lányok akkurátusan felöltöztettek a "randira", és testben-lélekben felkészülve egy kis délutáni fürdőzésre, elindultam a tengerparti út felé. Az utcasarkon belefutottam Brentbe, aki kendővel a fején és frissen borotválva még szívdöglesztőbben nézett ki, mint előző nap. Lehet, hogy már csak a kaland izgalmának íze szépíti meg őt az emlékezetemben, de ... lányok! ... mégis azt mondom, hogy én ilyen tízplusszos top-kategóriás pasival már régen találkoztam! És még agya is volt!
Aucklandban állítólag filmforgatásokon dolgozik, mint assistant director, bár az valószínűleg csak kamu volt, hogy részt vett "Az utolsó szamuráj" forgatásásn, mert az imdb-ben nem találtam ilyen nevűt. Mindenesetre egy nagyon kedves ismerősömre gondolva, puszta önzetlenségből, csupán a diplomáciai kapcsolatok ápolása érdekében, hajlandó voltam elmenni vele az egyik szépséges öbölbe északra. Ott fürdőztünk a lemenő nap fényében, aztán ültem a törölközőn és néztem, ahogy egy magas, villogó zöld szemű, napbarnított új-zélandi szörfös beszél nekem valamit a szájával a kulturális különbségekről ... és csak csorgott a nyálam!
Visszafelé a távolban Bali szent hegye, a Gunung Agung, a vöröslő napkoronggal az oldalán olyan látvány volt, amely megérttette velem, miért hiszik a helyiek, hogy a hegy tetején istenek laknak. Aznap délután mind cinkosan kacsintottak felém! :)
(09-09-26 / 09-09-27)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése