Ez a vasárnap volt az Idul Fitri egy hetes ünnepének zárónapja. A harminc napos böjt, a Ramadhan végén a muszlimok hazatérnek szülővárosukba a családjukhoz. A következő egy hetet már nem böjtölve, hanem rokontól-rokonig járva, gondolom mindenhol jókat zabálva töltik. Az Idul Fitri a test és a lélek megtisztulásának ünnepe. Ennek végén az indonézek szerte az országban mindenfelé búcsúszerű kirakodóvásárt rendeznek. A tengerparton sátrakat állítanak, a bódékban mindenféle vásárfiát lehet venni, játékokat lehet játszani és persze minden második bódéban valami finomság sül-fő, miközben az emberek énekelnek, táncolnak és örülnek test és lélek tisztaságának. Legalábbis így képzeltem.
A Batu Bolongtól északra felállított tengerparti sátortábor azonban inkább egy nagy szemétdombra hasonlított. Valóban volt rengeteg bódé, ahol ugyanazokat a kacatokat lehetett megvenni, mint általában mindenhol. Valóban volt rengeteg kajálda, amelyek még az átlagos warungoknál is gyanúsabban néztek ki. És valóban lehetett játszani. 2000, 3000 vagy 3500 rúpiáért egyszer, kétszer vagy háromszor megpróbálhattál felállítani egy üveget egy bot végén lógó madzagra kötött műanyagkarika segítségével, vagy egy padra festett vörös kört tökéletesen lefedni három köralakú fémlemez egymás utáni rádobásával. Nem próbáltuk ki. Én egész végig arra koncentráltam, hogy ne menjem tele homokkal a szandálom és ne lépjek bele semmi gyanús dologba.
(09-09-27)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése