Először a "Világ száz csodája" című képes albumban pillantottam meg. Fogalmam sem volt akkor még Buddháról, meg sztúpákról, csak azt tudtam, hogy egyszer a saját szememmel szeretném látni. A fotók mindig csak részleteket mutattak belőle, soha nem is realizáltam, hogy néz ki valójában az egész építmény. Hosszú évekre azt is elfelejtettem, hogy Borobudur Jáván van, Jáva pedig Indonéziában. De a harang alakú sztúpák és nyugalmat sugárzó buddha-arcok mindig is gyerekkorom romantikus kalandvágyát idézték fel.
Borobudur ... érthetetlen, rejtélyes, fura építmény ... távoli tájak, távoli kalandok jelképe ... kalandoké, amiket egy kislány élt át 15 éves kapitányként, Jokkóval a Jadran fedélzetén vagy Thor Heyerdahl-lal Fatu Hiva szigetén. És most itt volt. Egy karnyújtásnyira.
Illetve egy elég rögös buszútnyira. Amikor megérkeztünk az északi buszpályaudvarra, az utasvadászok kérdezés nélkül a Borobudurba induló busz felé tereltek minket, a két turizmó-bulét. Szerintem akkor is Borobudurig vittek volna, ha közöljük, hogy csak a következő falu nevezetességeit szeretnénk megtekinteni. A LP-ben Anna 15ezer rúpiában jelölte meg a méltányos árat, és mi ehhez ragaszkodtunk, habár a buszos húszezret akart kérni. Nem tágítottunk és fel sem szálltunk a buszra, amíg a "jegyszedő" be nem adta a derekát, és a leghátsó ülésre mutatva el nem fogadta a 15ezres árat.
Hát, lehet, hogy megért volna még ötezret, ha nem kell bő fél órát halálfélelemben töltenem.
A leghátsó ülés olyan keskeny volt, hogy a rögös úton száguldozó buszban alig bírtam fennmaradni az ülésen. Ráadásul balra tőlem rögtön a nyitott ajtó helyezkedett el, kapaszkodni legfeljebb az ajtóban dohányzó jegyszedő hajába tudtam volna, de ő meg le-föl ugrált a teljesen soha meg nem álló buszról, és gyűjtötte be az embereket. Jegyszedőt írok, mert nem találok jobb szót (talán utasfogó) azokra az emberekre, akik a helyi érdekű buszok ajtajában lógva szedik fel az utasokat és csomagjaikat, beszedik a jegy árát, valamint a fém kapaszkodón egy pénzérmével kopogva jelzik a sofőrnek, ha valaki le akar szállni. Próbáltam élvezni a táj látványát, már amennyire ki tudtam nyitni a szememet a huzattól, és nem megrugdosni a le- és felszállókat, akik majdhogynem engem használtak kapaszkodónak.
A végállomáson lesben álló biciklis, motoros és lovas taxisok már kissé agresszív hangulatban találtak, amikor elállták az utunkat a busz ajtajában. Végül az egyik csak kierőszakolta, hogy elvigyen kettőnket ötezerért Borobudur bejáratához, ami "nagyon" messze volt.
Egy finom ebéd és friss kókuszlé után már lelkesebben indultunk a jegypénztárhoz.
Borobudur építtetőjéről és építésének idejéről nincsenek írásos források, a ma elfogadott elmélet szerint a buddhista Sailendra-dinasztia uralkodói építtették kb. Kr. u. 760 és 830 között, még mielőtt a hindu Sanjaya-dinasztia átvette volna a hatalmat Közép- Jáván. (Más vélekedések szerint a Sailendrák ebben az időben már erősen a Sanjayák befolyása alatt álltak, de utóbbiak uralkodója, Rakai Panangkaran engedélyezte a buddhistáknak, hogy szentélyeket építsenek a környéken.) Az ezredforduló környékén Borobudurt is elhagyták, vulkáni hamu és a dzsungel növényzete alatt pihent hosszú ideig, míg 1814-ben Thomas Stamford Raffles, Jáva akkori brit kormányzója, el nem küldte egyik emberét, hogy derítse ki, igaz-e, amit a helyiek beszélnek, hogy valahol a dzsungel mélyén egy hatalmas buddhista emlékmű alussza évszázados csipkerózsika-álmát. Hát igaz volt, ott volt, angol és holland csókok keltették újra életre, hogy ma az UNESCO védelme alatt zarándokok áhítatára és turisták gyönyörűségére szolgáljon.
Borobudur tulajdonképpen nem más, mint egyetlen hatalmas sztúpa (buddhista szentély, ereklyetartó). Madártávlatból óriási tantrikus mandalát formál, amely a buddhista kozmológiát ábrázolja. A zarándokok a lépcsős piramishoz hasonló felépítésű építményen körkörösen végigsétálva végigjárhatják a buddhista univerzum három szintjét, a vágyak világától a Nirvanáig. A piramis 6 négyszögletű és három kör alakú szintből áll. A legalsó két szint a Kamadhatu, az embereken uralkodó vágyak világa. A középső négy szint a Rupadhatu, a formák világa, ahol az ember már képes irányítani vágyait és szenvedélyeit. A legfelül található három köralakú szint a központi sztúpával az Arupadhatu, a formák nélküli világ, a Nirvana.
A Kamadhatu és Rupadhatu szintjén számtalan (na jó, megszámolták, összesen 1.460) relief ábrázolja a karmikus törvény működését, és meséli el Buddha illetve más legendás személyek megvilágosodásért vívott küzdelmeit. Az Arupadhatun, a formák nélküli világ szintjén, nevéhez méltón nem találunk ábrázolásokat vagy díszítéseket. A 72 harang alakú sztúpában Buddha-szobrok ülnek, s a zarándokok körbe-körbe, kezdet és vég nélkül sétálhatnak egyiktől a másikig.
A látogatók is ezt tették, be-belesve minden sztúpába, vajon ott ül-e még a Buddha. Később Riától megtudtuk, hogy nem a vallásos áhítat vezette őket, hanem a babona, amely szerint teljesül egy kívánságod, ha meg tudod érinteni a sztúpában ülő szobor kezét. Nem könnyű feladat. Először kell találnod egy szobrot, aminek még megvan a keze. Egyesek már a fejüket is elvesztették. Ha megvan a kiszemelt egyed, próbálkozhatsz. Majmok előnyben!
Mi mentesültünk a babona nyűge alól, boldog tudatlanságban adóztunk fotós-filmes szenvedélyünknek főleg a szenvedélyek nélküli világ szintjén. A szentély egy természetes dombon épült, tetejéről párás kilátás nyílt a környező hegyekre és a hatalmas fákkal borított régészeti parkra.
Gyerekkorom egyik álma valóra vált, ott álltam Borobudur sztúpái között és lassan eggyé váltam velük, ahogy a helyi látogatók legalább olyan lelkesedéssel fotóztak minket, mint a műemléket. A bátrabbak közös fotót kértek, a félénkebbek a sztúpák jótékony takarásából, stikában kattintgatták mobiljukat. :)
Még alkonyat előtt sikerült elhagynunk az objektumot (nem úgy, mint előző nap Prambanant) és siettünk haza, mert megígértük, hogy este mi főzünk valami magyaros kaját a háziaknak. Ez a tervünk meghiúsult, mert Ibu elkészítette a vacsorát, így egy saját összeállítású ajándékcsomaggal leptük meg hálánk jeléül. A csomag rengeteg édességet, egy Budapest CD-Romot és egy rubikkockát tartalmazott. :)
(09-09-17)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése