Heti Hírmondó

Félig szándékos elalvás - Egy fiatal iszlám csoportosulás - Szervezzük az International Day-t - Tyúkész és hazafias bögrék

E hétfőn, szánom-bánom bűnömet, de egyszerűen elaludtam. Felébredtem én az óra csörgésére, majd rendesen a fél órás visszaalvás után is, de valahogy nem volt erőm kikelni az ágyból, és inkább gyorsan megint visszaaludtam, hogy úgy igazán rendesen elaludjak, és csak 10 körül ébredjek fel végleg, amikor már nem volt értelme elindulni a suliba. Ennek ellenére hasznosan töltöttem a napot, mert vettem egy Indonézia térképet, amely most a szobám falát díszíti és várja, hogy minél több hely legyen rajta bejelölve, mint bejárt koordináta.

Szerdán megvolt a szokásos angolóra az UIN-en. Annyiból nem volt szokványos, hogy Teguh születésnapja volt, aki már jóval előtte felhívta erre a figyelmemet sms-ben, és aznap az első pár kérdése közé becsempészte a "Hoztál nekem ... "-kezdetűt. Persze vittem, hogyne, de azért hülyítettem egy kicsit, hogy aki ilyen erőszakosan követeli az ajándékot, az nem is érdemel semmit. És ebben benne volt az a fura érzésem, hogy én senkinek nem küldenék sms-t, hogy figyi, holnap lesz a szülinapom, szóval ha találkozunk, ehhez tartsd magad. Ő sem ezeket a szavakat használta, de egy ilyen információ-közlés után még én éreztem volna hülyén magam, ha nem viszek neki egy zacskó kekszet (ami egyébként olyan, mint a babapiskóta, csak kerek, és sűrűn fogok venni ezentúl!).

Mivel aznap csak kevesen jöttek a találkozóra és azok is egy órás késéssel, Ista elvitt egy szervezethez, amelynek közösségi háza az UIN mögött kanyargó sikátorok egyikében volt. Ista elég jól beszél angolul, ha eltekintek attól, hogy egy mondatban közvetlenül egymás után használja az 'are' és 'have' igéket kiegészítve egy harmadik ige '-ing'-es alakjával. Nem is ez volt a baj aznap, hanem, hogy kapkodva és össze-vissza beszélt, így amikor a terembe léptem, még egyáltalán nem értettem, mit keresek ott. Na, ez ugyan utána sem derült ki, viszont sikerült megzavarnunk a szervezet új tagjainak toborzását. Azt hiszem Muszlim Egyetemisták Szövetsége a nevük, és a padlón elkülönítve ülő fiúk és lányok a leendő új tagok voltak, akiknek még hosszas kiválasztási folyamaton kel átesniük, mielőtt csatlakozhatnak a csoporthoz. Azt nem sikerült felfognom, hogy mi a szervezet célja, de meghallgattam a himnuszukat, és a lelkes arcok láttán csak arra következtethetek, hogy valami úton-módon jobbá akarják tenni a világot. Remélem sikerül nekik!

Az angolcsoportban a kis létszám miatt hamar végeztünk mindenki kedvenc zenéjével, és elköszöntem tőlük két hétre, mert a jövő csütörtöki International Day miatt a következő szerda délután a főzésé lesz.

Az Unpad 2009. november 5-én International Student Day-t szervez. A Padjadjaran Egyetemen számos külföldi diák tanul, a legtöbben Ázsiából érkeztek és rendes bachelor vagy master képzésben vesznek részt. Ezen kívül a Pusat Bahasában is vannak rajtunk, darmasiswákon kívül külföldiek, mint említettem főleg japánok és koreaiak. November 5-én az egész napos program abból áll majd, hogy minden ország felállít egy standot, ahol bemutatja országa jellegzetességeit, kultúráját, valamely hagyományos ételét, lehetőleg népviseletben pompázva, majd fellép egy kisebb műsorral, ahol ének, zene és tánc az előnyben részesített tevékenység. Nekem egyedül eszembe se jutott volna részt venni ebben, de úgy, hogy Tündével ketten csinálunk hülyét magunkból a színpadon és a standon, úgy már jó kalandnak tűnik. Tünde a kezdetektől fogva nagyon lelkes volt, de még olajat is öntöttem a tűzre azzal, hogy véletlenül kicsúszott a számon: lesz közönségszavazás és a legjobb stand díjat kap. Nos, erre komoly esélyünk van, mert nálunk lesz húsvéti tojás festés, kokárdakészítés, piros, fehér és zöld szalagot fonunk majd a lányok hajába, miközben azok tejberizst zabálhatnak. Hogy ez utóbbi mennyire hagyományos magyar édesség, arról valóban lehet vitatkozni, de mentségünkre szóljon, sokat agyaltunk a menün. Olyan kellett, ami egy gáztűzhely segítségével elkészíthető (mivel Tünde kostjának konyhájában nincs sütő, az én kostomban meg nincs konyha), vannak hozzá alapanyagok, könnyen szállítható és másnap hidegen is jó. A tejberizs egyelőre minden követelménynek megfelel. Ezen kívül énekelni és táncolni is fogunk, Tünde most varrja a népviseletünket (leginkább egy székelyföldi pirosszoknyás, fehérkötényes, pirosmellényes, fehérgombos ruhához fog hasonlítani) és ha minden jól megy, kinyomtatunk egy falnyi kalocsai házbelső plakátot, és a ruhánkat felvéve, az előtt fotózkodhatnak majd az indonéz-magyar leányok és legények! Hehehe ... tuti miénk lesz a díj! :)

Hétfőn az STSI-n találkoztunk Zitával, akit az egyetem utalt ki nekünk, mint helyi segítőt, ezzel is ápolva a nemzetközi kapcsolatokat. Egyelőre sajnos hasznunk nem volt belőle, inkább csak hátráltatott szegénykém. Múlt hét kedden, az első egyetemi megbeszélésen egész talpraesettnek tűnt, még örültem is, hogy egy ilyen értelmes lányt kaptunk, aki jól beszél angolul. Úgy utálok rosszakat mondani róluk, mert tényleg kedvesek, jóindulatúak és segítőkészek, csak éppen vagy semmi gyakorlati érzékük nincs, vagy tyúkeszük van.

Hétfőn felírattunk Zitával egy csomó kérdést, amit fel kellett tennie a szervező bizottságnak, mint pl. pontosan mekkora a stand (ugye, ezt jó tudni a falikép kinyomtatása előtt), középsőt vagy egy szélsőt kapunk-e, lehetünk-e utolsók a fellépők között és így tovább, de igazából semmire nem tudott konkrét választ szerezni.

A legkiborítóbb az volt, hogy csütörtökön négykor találkoztunk az STSI-n, hogy elmenjünk vásárolni a Pasar Baru-ra. Az egyetem egymillió rúpiát adott, hogy tető alá hozzuk a standot és a programokat. Azért találkoztunk ilyen későn, mert Zitának órája volt. Csak éppen azt felejtette el, hogy a Pasar Baru-n 5-től elkezdenek zárni az árusok. Alig találtunk már nyitva lévő boltot, mire odaértünk. Tünde tombolt és jobb híján velem üvöltözött, mert egész nap ráért volna elmenni vásárolni, én meg igazat adtam neki, és magamban próbáltam megfejteni, milyen indíttatásból sikerült Zitának ilyen értelmetlen dolgot összehozni. Végül arra jutottam, hogy jóindulatú, de kicsit tyúkeszű. Ki lettünk neki osztva azzal, hogy segítsen nekünk a vásárlásban és a szervezésben, amit ő úgy értelmezett, hogy jönnie kell velünk mindenhová, és az ő jelenléte előbbre való, minthogy olyan időben menjünk vásárolni, amikor nyitva vannak a boltok. Ha este tízig van órája, akkor este 11-re érünk a Pasar Baru-ra és ott tágra nyílt szemmel csodálkozott volna rá, hogy már zárva van az egész kóceráj. Ráadásul nekem itthonról tök fölösleges volt lemennem a Buah Batu-ra, amikor közvetlen angkot vitt volna a piachoz. Én ezt sejtettem is, de megzavart, hogy Zita teljesen más utcát mondott, mint ahol a piac valójában van, így nem mertem elindulni, nehogy megint eltérítsen valami hülye angkotos, és nem érek oda időben, hátráltatva a projektet azzal, hogy nem találjuk egymást.

Egy szó, mint száz pénteken jaipongan után megint elmentünk a Pasar Baru-ra, és jól bevásároltunk mindent. Szerencsére Zitának órája volt, de megnyugtattuk, hogy mindent el tudunk intézni és egyáltalán nem gond, ha nem ér rá velünk jönni ... csak adja ide a pénzt! :)

A Pasar Baru olyasmi, mint az Ázsia Center csak dugig van, zsúfolt, levegőtlen, ráadásul elfelejtettünk vizet vinni, így a végén már szédelegtünk a szomjúságtól. De azon kívül, hogy megvettük a ruhánkhoz az anyagokat, találtunk csodaszép parókákat és diadémokat, meg sok más hasznos dolgot, amelyeket mindenképpen be kell majd szereznünk hazautazásunk előtt!

A Pasar Baru-tól kissé távolabb, egy kávé és némi folyadék után, tovább folytattuk bevásárló körutunkat a Pasar Kosambi előtt. Itt bukkantunk számos százforintos boltra, ami itt hatezerrúpiás bolt, és elképesztő kincseket rejt. Olcsón lehet rengeteg giccses-vicces cucchoz hozzájutni és a harmadik ojjektumban visítva kapaszkodtunk négy bögrébe, amelyeken egyenként a "Pécs", "Sárvár", "I Love Hungary" és "I Love Balaton" felirat díszelgett a pécsi székesegyházzal, a sárvári várral, egy magyar címerrel és egy balatoni vitorlással egyetemben! Honleányi kötelességünknek éreztük ezeket magunkhoz venni, hogy a standunkon díszelegve állhassanak kicsiny hazánk szolgálatában.

(09-10-26 / 09-11-01)