E nap programja úgy alakult ki, ahogy általában minden Indonéziában.
Chloé, a francia darmasiswa srác, Gabriel barátnője, véletlenül találkozott valakivel, aki megemlített neki valakit, aki érdekes lehet a számára. Ez a második valaki Amor volt (igen, mint a szerelem görög istenkéje), aki a Bandungi Idegenforgalmi Főiskolán tanít (Sekolah Tinggi Pariwisata Bandung). A főiskola minden évben szervez diákjai számára egy "Bandung Historical Walk" elnevezésű programot, amelynek keretében egy délelőtt alatt végigjárják a város nevezetességeit. Mivel a diákok angolt és franciát is tanulnak, a szervezők szívesen látnak bárminemű külföldit a rendezvényen.
Így esett, hogy azon a szombat reggelen több mint száz főiskolás társaságában mi is ott gyülekeztünk reggel 7-kor a bandungi "0" kilóméterkőnél. A nagy létszámra való tekintettel 15 fős csoportokba osztottak minket és egy-egy önkéntes idegenvezető kíséretében nyakunkba vettük a várost. Ott volt Elisa, Milena, Chloé, egy belga és egy francia lány, akiket korábban nem ismertem és mi ketten, Tündével. Először teljesen külön akartak rakni minket, hogy ezzel is több lehetőség nyíljon a diákok számára az idegen nyelv gyakorlására, de ez ellen hevesen tiltakoztunk. Így is állandóan a kis indókkal kellett fotózkodni, de legalább készült néhány közös képünk is Tündével. Később Amortól megtudtuk, hogy a diákok fél éves nyelvi kurzuson vesznek részt, ami édes kevés ahhoz, hogy valaki könnyedén elbeszélgessen egy külföldivel, főleg, ha az illető félénk húsz éves indonéz, a két külföldi pedig egy szőke és egy barna, roppant félelmetes bule.
A vakszerencse egy elég kompetens lányt jelölt ki idegenvezetőnknek, így mi, a többiekkel ellentétben, valóban megtudtunk egy-két érdekes információt Bandung épületeiről és a város történetéről.
A bandungi "0" kilóméterkőtől indulva először elsétáltunk a főtérre, az Alun-Alunra, ahol felmentünk a a Nagy Mecset tornyába. Onnan visszasétáltunk a Gedung Merdeka épületéhez, amely az Ázsia-Afrika Konferencia Múzeumának ad otthont. Ezután a Bragán végigvonulva átkeltünk a vasúti síneken, elhaladtunk a Bank Indonesia és a Polgármesteri Hivatal előtt, majd néhány jelenleg katonai célokra használt gyarmatosítás korabeli épület következett.
A végállomás a Gedung Sate volt, Nyugat-Jáva (Jawa Barat) tartomány kormányzói palotája. Itt természetesen megkaptuk a szokásos papírdobozba csomagolt ebédet (mondom, hogy szervezett programon nem lehet éhen halni!), és érzékeny búcsút vettünk az Idegenforgalmi Főiskola hallgatóitól.
Innen Tündével ketten folytattuk magántúránkat, amelynek keretében egy hosszú parkon keresztül lesétáltunk a Monumentig, ahol még órákig videókat és fotókat készítettünk. Azt hiszem kicsit napszúrást kaptunk és hullára lefáradtunk, de megérte! Nézzétek meg a képeket!
(09-11-14)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése