E furcsa név főteret jelent, minden nagyobb indonéz városban van egy. A körülötte lévő épületek elhelyezésének hagyományos rendje a következő: a tér nyugati oldalán a Masjid Agung (Nagy Mecset) emelkedik, vele szemben a keleti oldalon a Pasar (Piac) kap helyet. Északon helyezkedik el a börtön épülete, míg a déli oldalon a Pendopo áll, amely fogadótermet jelent és egyfajta nyilvános találkozóhely volt (valami olyasmi, mint a görögöknél az agora és a rómaiaknál a forum).
Útban az Alun-alun felé átkeltünk a Cikapundung folyón, amely leginkább egy széles és mocskos csatornához hasonlít és mellékfolyóival össze-vissza kavirnyászik a városban. Bármerre jársz, elő-előbukkan szemétgátakkal teli, habzó rondaság formájában. A belvárosban szélesebb folyamként bújik át a Jl. Asia Afrika alatt, ezért a bandungiak viccesen azt mondják, a Cikapundung a világ leghosszabb folyója, hisz átszeli Ázsia Afrikát.
Az Alun-alunon a Nagy Mecset elméletileg megtekinthető belülről, de mi csak az egyik toronyba mentünk fel. Természetesen lifttel, hisz az indonézek nem a sétálási és lépcsőmászási szenvedélyükről híresek.
Odafentről végigtekinthettük a városon. Az egy-, kétszintes épületek tengeréből csak itt-ott emelkedik ki egy-egy toronyház, köztük a Pasar Baru (Új Piac) erődítményhez hasonló tömbje. Még innen a távolból is ijesztően nagynak tűnt, nem csoda, hogy elveszettnek éreztük magunkat benne, amikor anyagot kerestünk a magyar népviseletükhöz. Idegenvezetőnk megmutatta a mecset mögött megbújó kis temetőt, ahol Bandung alapító atyja, II. Bupati Wiranatakusumah nyugszik. Ő építtette az Alun-alunt és köré az első főbb épületeket. Ahogy fejlődött a város, a főtértől északra alakult ki a holland negyed, nyugaton terült el a kínaiak városrésze és délen kaptak helyet a prianganok.
És hogy kik is azok a prianganok? A Priangan vagy Parahyangan néven ismert terület lakói, amely Nyugat-Jáva szundák lakta területének egy része. Prianganhoz tartoznak a következő közigazgatási egységek: Bandung, Cianjur, Ciamis, Cimahi, Garut, Sumedang és Tasikmalaya, amelyek együttesen Jáva majd egyhatod részét foglalják el. A terület neve a "hyang" szóból ered, amely istent jelent. Parahyangan nem más, mint "az istenek lakhelye".
Miközben a várost csodáltuk és megpróbáltuk megsejteni a reggeli páratakaró mögötti hegyeket, indonéz turizmó-társaink lassan közelítve becserkésztek minket, hogy a következő pillanatban letámadjanak a szokásos kérdéssel: "Photo with me?"
Megadóan bólogattunk, és már fel is öltöttük a szokásos vigyort.
Itt kell töredelmesen bevallanom szégyenteljes árulásomat. Amikor már lefelé indultunk, körbenéztem a toronyban Tündét keresve, és amikor megláttam, hogy többedmagával ott vigyorog egy fényképezőgép előtt, én ahelyett, hogy megmentettem volna, fülem-farkam behúzva iszkoltam a lift felé. Azóta sem vagyok büszke bajtársiatlan viselkedésemre.
(09-11-14)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése