A 19. század közepén Bandung környékén kinint, teát és kávét kezdtek termeszteni, 1880-ban pedig befejezték a Bandungot Jakartával összekötő vasútvonalat. Ezek a fejlesztések fellendítették a város kereskedelmi és társadalmi életét egyaránt. A már említett Concordia Society bálterme (a mostani Gedung Merdeka) minden hétvégén a városba vonzotta a környékbeli fehéreket.
A látogatók a Hotel Savoy Homann és a Grand Preanger kényelmes szobáiban tölthették az éjszakát.
Akkoriban virágzott fel a Braga is, és vált a belváros előkelő sétálóutcájává kávézókkal, éttermekkel és drága európai üzletekkel. Hajdani fénye mára már megkopott. A csillogó boltok helyét giccses festményeket áruló galériák és egy-két pékség foglalta el. Az épületek nincsenek karbantartva, mállik róluk a vakolat, a házfalak repedéseiben tenyészik a dudva. Mégis van valami bája ennek a valaha jobb napokat élt promenádnak. Ha séta közben felfelé is néz az ember (és nem kell nagyon magasra, mert itt sincsenek 1-2 emeletesnél magasabb épületek) szép részleteken akadhat meg a szeme.
A Bragát elhagyva átkeltünk a vasúti síneken, elhaladtunk az egykori olívaolaj-gyár és a Bank Indonesia épülete között, majd elérkeztünk a Walikota Bandung parkjának bejáratához. E parkban áll Bandung polgármesteri hivatala. Amikor első vársonézésem alkalmával összefutottam Gustival, a hivatalos tourguide-al, ő elhozott ebbe a parkba. Akkor minden gond nélkül bemehettünk, de mint megtudtam, nagyobb létszámú csoportoknak nem engedélyezik a belépést. Pedig bent van a Fehér Orrszarvú szobra, amelyről anno készítettem képeket, de szerettem volna egy közöset is. Az orrszarvú története csak annyi, hogy régen ezen a területen sok fehér orrszarvú élt, aztán jól kipusztultak innen és a parkban álló "példány" az utolsó.
A Walikota után jó néhány szép épület mellett vitt az utunk, amelyek mind katonai célokat szolgálnak, ezért a környékükön nem szabad fényképezni. A hadsereg főparancsnokságát 1920 körül költöztették át Batavia-ból Bandungba, és a város azóta fontos katonai központ. Az a helyzet, hogy Bandungban a szép épületek, amelyek a gyarmatosítás korából származnak és rendben vannak tartva, mind kormányzati vagy katonai célokat szolgálnak, ezért csak sutyiban lehet őket fotózni. Azért néha sikerült. Mint például a Jaarbeurs esetében. Ez egy kiállítócsarnok volt, ahol évente egyszer nagy gazdasági kiállítást tartottak. Az épület neve hollandul ezt jelenti: "egyszer egy évben". E kiállítások nyomán kezdték el Bandungot "Jáva Párizsának" hívni.
(09-11-14)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése