Heti Hírmondó

Kecskeinvázió - Látogatók Yogyából - Idul Adha

Hétfő reggel álmosan másztam a kis sikátorokban a főút felé, hogy felszálljak az angkotra. Mikor kiléptem az íves kőkapun, meglepetten tapasztaltam, hogy a suhanó motorosokon és autókon túl, az út másik oldalán egy kisebb kecskenyáj tartózkodik. Az állatok egy-egy karóhoz kötve békésen legelésztek vagy heverésztek. Azt már megszoktam, hogy az út szélén lehet venni bukósisakot, sátrat vagy gyümölcsöt teherautóról, de hogy kecskét karóról ... ez valami új volt!
Az iskola felé haladva konstatáltam, hogy az egész város tele van kecskével. Vajon mi történhetett? Miért hajtják be az emberek az esős évszakban a kecskéiket a városba?
Indrától aztán megtudtam, hogy pénteken Idul Adha lesz, amikor a muszlimok azt ünneplik, hogy Ábrahám jól feláldozta volna Izsákot, ha az utolsó pillanatban Allah nem szól neki, hogy csak próbára akarta tenni. Az alternatív áldozat egy kecske lett, ezért ilyenkor a muszlimok kecskét vágnak és abból készítik az ebédet.

Így pénteken nem kellett iskolába menni (Hurrá!), mégis hajnali négykor keltem, hogy hatra kiérjek a vasútállomásra Ria és Rebecca elé. E korai órán Bandung egy teljesen új arcát mutatta. Ünnepnap volt és az angkot akadálytalanul suhant a néptelen utakon. A sofőrnek semmilyen ürügye nem volt lassítani vagy megállni, hisz nem akadt várakozó vagy ténfergő potenciális utas.
Amíg a vonat érkezése után többször körberohantam az állomást a lányokat keresve, kifelé menet mindig letámadtak a különböző fuvarosok:

"Taksi Misiss, taksi, taksi, ojek, becak, taksi, Misiss!"

Végül kiderült, hogy Yogyából 6 körül több vonat is érkezik, és Riáék persze a másodikkal jöttek. Hazafelé tartva rögtön megszerették ezt a nem-is-Bandung Bandungot.

"Szép házak, széles utak, zöldellő fák, sehol egy ember, nyugalom és béke! Csodás város!"
Másnap aztán, a Tangkuban Prahu-tól visszafelé, megismerték az igazi arcát!

Vendégeim első bandungi napjuk további részét alvással és evéssel töltötték. A kost-ban az alsó szinten, a két fürdővel szemben lévő szoba üres. Elkértem a kulcsát a házinénitől, így Riáéknak volt külön szobájuk, nem kellett senkinek a padlón aludnia. Mint kiderült, ez a szoba eddig sem volt zárva, így nem értettem, hogy pl. Jehan barátai miért alszanak mindig a földön, mikor a mellettük lévő szobában egy matrac és egy ágy is van. (Azóta a házibácsi sajnos orvul bezárta az ajtót, tehát már nincs kérdés.)

Estére Hajidah házába voltunk hivatalosak az Idul Adha megünneplésére. Az ünneplésből mi csak annyit láttunk, hogy a muszlim vendégek felmentek az emeletre imádkozni, miután megtekintették az STSI-n délelőtt elkövetett kecskeölésről készült fényképeket.

A menü a szokásos dobozban rendelt készétel volt, de Hajidah főzött brunei rendang-ot is. Ez tulajdonképpen egy pörkölt. Apróra vágott hús úszik valami barna szószban krumplidarabokkal. Azért emelem ki, hogy brunei rendang volt, mert van indonéz rendang is, de az Padang városából származik (Szumátra) és nagyon csípős. Hajidah főztje nem volt csípős, ellenben isteni finom! Omlós hús, csodás szósz, és krumpli!!! ... Értitek? ... BURGONYA!!!

Igaz, hogy az egészhez egy sárga színű zöldséges rizs volt a köret, de ez nem kisebbítette az oly régen ízlelt gumós növény feletti örömömet!

(09-11-23 / 09-11-30)