- az ITB kampusza, a Taman Ganesha és Bandung egyetlen metrómegállója -
Ha Bandungban eljön az este, és te nem akarsz a kostban rohadni, a következő lehetőségek kötül választhatsz:
- Elmész egy mall-ba, vagyis plázába, és nézegeted a kirakatokat, játszol a jetski- , forma1- , repülőgép- és kosármeccs-szimulátorokkal vagy beülsz a moziba.
- Elmész egy kávézóba, ahol sokszor élőzene van és ugyanazok a kaják és italok, mint az utcán, csak kétszeres áron, vagy még drágábban.
- Elmész egy zenés-táncos szórakozóhelyre, klubba vagy diszkóba, ahol 75.000 rúpiánál kezdődik a belépő, és 30.000 rúpia egy pohár sör. Ha nem a bárpultnál akarsz ücsörögni, hanem a kényelmes fotelekben, akkor egy baráti társaságnak vagy a párnak egy millát kell leperkálnia a helyért.
- Elmész egy karaoke-klubba, ahol kibérelsz egy szobát és egy-két óráig kedvedre dalolgatsz, már ha ismered a dalokat (na jó, azért vannak angol nyelvű számok is, nem csak indonéz szerelmes dalok).
- Felmész a város északi részére, a hegyekbe, ahol szép éttermekből vagy bambuszból tákolt warungokból gyönyörködhetsz a kilátásban.
- Elmész egy barátod kostjába, és ott rohadtok kettesben, ha hívtok még több embert, akkor csoportosan.
- Nem a kostban, hanem a Circle K előtt rohadtok (ez egy éjjel-nappali bolthálózat, kisbolthoz méltó árakkal).
Az 1-4. pont a mi pénztárcánknak, érts ez alatt Adét és engem, túl drága. Az 5. megoldás elég jó, mert 2-3.000 rúpiáért tudsz inni egy kávét a bambuszwarungban, és a város és hegyek látványa tényleg csodaszép naplementekor vagy éjszaka. A 6. pont uncsi, mert amúgy is mindig a kostban vagy az STSI-n dolgozunk Tündével. A CK-megoldás pedig olyan, mint a kávézó, igaz, hogy kicsit olcsóbb, de cserébe a bolt előtt kell ülnöd a földön. Igaz, hogy vannak olyan CK-k vagy Yomart-ok, ahol a bolt előtt van egy-két műanyag asztal és szék, vagy pad, de ezek is koszlottak és lepusztultak.
Esténként sokszor jutottunk el arra a pontra, hogy kifelé, ki kell szabadulni a kostból vagy az STSI színházterme melletti padlóról, állandó irodánkból, és el kell menni valami szép helyre, ami változatosságot jelent. Az északi dombok is unalmasak lettek egy idő után, és nekem állandóan azon kattogott az agyam, hogy hová lehetne még menni, ami nem kerül pénzbe, és kellemes hely.
- Megvan! Hát persze! Menjünk el egy parkba sétálni! - jött világmegváltó ötletem.
- Szuper! Menjünk! - csillant fel Ade szeme is, majd egy pillanatnyi csönd után hozzátette:
De hol van Bandungban park?
Senkit ne tévesszen meg! Bandungban vannak parkok. A térképen is sok helyen megtaláljuk a "taman = kert, park" szót. Nagyon szép például a Gedung Sate kertje, vagy a manapság katonai célokra használt gyarmatosítás korabeli épületek parkjai, vagy a Balai Kota (Városháza) előtti tér, ahol hatalmas, ősrégi fák árnyékában áll a Fehér Orrszarvú szobra. De ezek mind kormányzati vagy katonai létesítmények, a pórnép elől gondosan elzárva.
Senkit ne tévesszen meg! Bandungban vannak parkok. A térképen is sok helyen megtaláljuk a "taman = kert, park" szót. Nagyon szép például a Gedung Sate kertje, vagy a manapság katonai célokra használt gyarmatosítás korabeli épületek parkjai, vagy a Balai Kota (Városháza) előtti tér, ahol hatalmas, ősrégi fák árnyékában áll a Fehér Orrszarvú szobra. De ezek mind kormányzati vagy katonai létesítmények, a pórnép elől gondosan elzárva.
A Buah Batu-hoz közel egy obeliszken lángoló fáklya szobra emlékeztet arra, amikor Bandungot felgyújtották fiai, hogy a város ne kerüljön újra a gyarmatosítók kezére (Monumen Bandung Lautan Api), és ez az emlékmű a Taman Tegallega nevű parkban áll, amely azonban állandóan be van zárva, hogy a koldusok és egyéb kétes elemek ne verjenek ott tanyát. A Taman Maluku, amely Bandung központjában, a factory outletekkel teletűzdelt Jalan Riau mellett van, a banci-k vagyis transzvesztita prostituáltak felségterülete. Ilyen választék mellett nem csoda, hogy eddig mindig északnak vettük az irányt.
Ezen az estén azonban megtört a jég, mert az előző szombati ITB-s International Day alkalmával láttam, hogy az ITB kampusza szép tágas, tele fákkal és szép épületekkel. Ez adta az ötletet, hogy nézzük meg tüzetesebben. Sajnos már sötét volt, amikor megérkeztünk, de a hely teljesen beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Végigsétáltunk a kampuszon, és az északi végén találtunk egy érdekes képződményt. Széles lépcsőn lehetett lesétálni egy a földbe bemélyesztett területre. Olyan volt, mint egy nagy medence, amelynek alján warungok és kis klubszobák nyíltak. Előttük diákok beszélgettek, zenéltek, énekeltek a langyos estében. Innen nyílt egy aluljáró, amely átvezetett az ITB sportpályájára. A focipályát a szokásos salakos futópálya szegélyezte és azon kívül egy padokkal felszerelt lugas futott körbe. Egy kis területen a fák körül kavicsos utacskákat építettek, és a a sűrűbben elhelyezett apró, majd egyre ritkább és egyre nagyobb kavicsokon sétálva keleti talpmasszásban részesítettük megfáradt végtagjainkat. Az aluljárót teljesen kicsempézték és ettől határozottan egy metrómegálló hatását keltette. A jó akusztika miatt éppen egy kis kórus tartott itt próbát. A kampusz főbejáratánál jópofa cserjék vékony, kanyargós ágai fonódtak a kapuzat oszlopai köré és közé. Kiváló hely volt a fotózásra! :)
És ezután következett a meglepetés! A kampusz előtt, a Jalan Ganesha túloldalán kis park húzta meg magát szerényen. Egy igazi park! Fákkal, lugasok alatt álló padokkal, halastóval! Igaz, a tó nagyon büdös volt, ki tudja, mióta poshadt benne a víz, amelynek szagát a gyakori esőzések sem tudták elfedni, de mégis csak egy parkocska volt. Leültünk egy padhoz, és elégedetten nyugtáztuk, hogy megtettük a lehetetlennek tűnőt, megtaláltuk Bandung egyetlen igazi parkját! A kőpad mellett kis kőasztal is állt, oldalában konnektorral. Csak nem?! Még wifi is van a parkban? Hisz mi másért telepítenének konnektorokat, ha nem sok online laptop kedvéért? Ade pont magával hozta a gépét hát kipróbáltuk. Nem volt benne áram, de sejtésünk beigazolódott. Egykor valóban lehetett itt áram és wifi is, mert amikor jobban szemügyre vettük a park közepén álló oszlopot, láttuk, hogy annak tetején korunk bálványa kapott örök emléket szobor formájában: egy kinyitott laptop.
Ezen az estén azonban megtört a jég, mert az előző szombati ITB-s International Day alkalmával láttam, hogy az ITB kampusza szép tágas, tele fákkal és szép épületekkel. Ez adta az ötletet, hogy nézzük meg tüzetesebben. Sajnos már sötét volt, amikor megérkeztünk, de a hely teljesen beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Végigsétáltunk a kampuszon, és az északi végén találtunk egy érdekes képződményt. Széles lépcsőn lehetett lesétálni egy a földbe bemélyesztett területre. Olyan volt, mint egy nagy medence, amelynek alján warungok és kis klubszobák nyíltak. Előttük diákok beszélgettek, zenéltek, énekeltek a langyos estében. Innen nyílt egy aluljáró, amely átvezetett az ITB sportpályájára. A focipályát a szokásos salakos futópálya szegélyezte és azon kívül egy padokkal felszerelt lugas futott körbe. Egy kis területen a fák körül kavicsos utacskákat építettek, és a a sűrűbben elhelyezett apró, majd egyre ritkább és egyre nagyobb kavicsokon sétálva keleti talpmasszásban részesítettük megfáradt végtagjainkat. Az aluljárót teljesen kicsempézték és ettől határozottan egy metrómegálló hatását keltette. A jó akusztika miatt éppen egy kis kórus tartott itt próbát. A kampusz főbejáratánál jópofa cserjék vékony, kanyargós ágai fonódtak a kapuzat oszlopai köré és közé. Kiváló hely volt a fotózásra! :)
És ezután következett a meglepetés! A kampusz előtt, a Jalan Ganesha túloldalán kis park húzta meg magát szerényen. Egy igazi park! Fákkal, lugasok alatt álló padokkal, halastóval! Igaz, a tó nagyon büdös volt, ki tudja, mióta poshadt benne a víz, amelynek szagát a gyakori esőzések sem tudták elfedni, de mégis csak egy parkocska volt. Leültünk egy padhoz, és elégedetten nyugtáztuk, hogy megtettük a lehetetlennek tűnőt, megtaláltuk Bandung egyetlen igazi parkját! A kőpad mellett kis kőasztal is állt, oldalában konnektorral. Csak nem?! Még wifi is van a parkban? Hisz mi másért telepítenének konnektorokat, ha nem sok online laptop kedvéért? Ade pont magával hozta a gépét hát kipróbáltuk. Nem volt benne áram, de sejtésünk beigazolódott. Egykor valóban lehetett itt áram és wifi is, mert amikor jobban szemügyre vettük a park közepén álló oszlopot, láttuk, hogy annak tetején korunk bálványa kapott örök emléket szobor formájában: egy kinyitott laptop.
(10-04-20)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése