Indonéz, jelentése: "Törött is, füstöl is, de az enyém!" (Szó szerint: "Rossz, rossz ez, de az én motorom!")
Ezt a mondatot Ade tanította nekem Tornádó hármas számú tükörtörési stádiumában. Mint már említettem, Tornádóval nagy szerencsém volt, nem kellett állandóan szervízbe rohangálnom vele, de ha mentem, akkor biztosan volt mit javítani, jobban mondva kicserélni valamelyik visszapillantó tükrén.
Március végéig három tükörtörésen voltunk túl:
Március végéig három tükörtörésen voltunk túl:
1. A legelső valószínűleg akkor történt, amikor karácsony másnapján, egy bank parkolójából kikanyarodva, elcsúsztunk a motorral a Jl. Asia Afrika egyik útszéli csatornarácsán. A jobb visszapillantó tükör fejének meglazulását azonban csak akkor vettem észre, amikor Baliról visszatérve elkezdtem rendszeresen használni Tornádót. Hiába állítottam be gondosan a tükröt indulás előtt vagy menet közben, az egyenetlen útviszonyok miatt folyamatosan másik pozícióba rázkódott. A motorvétel elég hirtelen elhatározásból és gyorsan történt, így nem vagyok benne biztos, hogy az említett eséstől ment tönkre a tükör, de a lényeg az, hogy tönkrement, és a Sanjaya Motor kicserélte nekem az első nagy szervíz alkalmával.
2. Ezután boldogan robogtam Tornádó nyergében, naponta jó pár kilómétert megtéve Bandung utcáin, keletről északra, majd északról délre és vissza keletre. A jobb visszapillantó tükör szilárdan tartotta magát, tökéletes hátrapillantást biztosítva. Most azonban a bal visszapillantó tükröm kezdte elhagyni magát, illetve a beállított pozícióját. Itt azonban nem csupán a tükör feje rázódott más irányba, hanem az egész karja egyre lejjebb és lejjebb ereszkedett. Én mindig akkurátusan visszaállítottam, de ő újra és újra lefelé tartott. Aztán egy szép márciusi napon, miután újfent feljebb állítottam a tükröt, meglepve láttam, hogy meg se várja, amíg rázós útra érünk, hanem ott helyben, álló pozícióban süllyedni kezd. Nem hagytam magam, újra feljebb toltam a fejét, mire ő megint süllyedni kezdett. Megint feljebb toltam, majd lejjebb, feljebb, és megint lejjebb, és épp kezdtem csodálkozni, hogy milyen furán könnyen mozog, amikor is feladta a harcot és a kezemben maradt.
Tornádó műszerfalát egy műanyag borítás védi, amelyen kétoldalt a kormány fogója mellett egy-egy kerek lyuk található. A lyukon belesve egy fémnyelvet látunk, amelybe egy menet segítségével lehet beletekerni a visszapillantó tükör szárának végét. Ehhez a szárat a műanyag borítás eltávolítása nélkül, felülről kell bedugni a lyukba. Bekémleltem hát a bal oldali nyíláson, és megállapítottam, hogy ez a bizonyos fémnyelv tiszta rozsda, már az utolsókat rúgta, és ahogy le-föl rángattam, megadtam neki a kegyelemdöfést, és nemes egyszerűséggel eltört. Így viszont nem lehetett leválasztani a motorról a tükröt, mert a vége még mindig bele volt csavarva a rozsdás nyelvbe, amely nem fért ki a lyukon, az ujjaim pedig nem fértek be a lyukon, hogy megfoghassam a lapocskát és megpróbáljam lecsavarni a szár végéről. A műanyag borítást csak csavarhúzóval lehetett leszedni a motorról, így nem tehettem mást, szépen elhelyeztem a letört visszapillantót úgy, hogy a lehető legkevésbé zavarjon menet közben. Ott lógott ezután a bal kezemnél, határozottan egy kajla fülű nyúl képét kölcsönözve Tornádónak. Alapvetően nem zavart, csak néha arrébb kellett löknöm, hogy ne csípjem be az ujjaimat.
3. Történt aztán, hogy lassan elfogyott az olaj Tornádó bendőjéből. Nem tudom, hogy mi erre a szakkifejezés, de Tornádóban nem cserélni kell az olajat, hanem újratölteni. Az ülés alatt található benzintartály mellett van egy gumikupakos másik tartály "OIL" felirattal. Március közepe felé már sűrűn dugdostam bele mindenféle spárgákat és vékony papírcsíkokat, hogy időben észrevegyem, ha már majdnem elfogyott az olaj. A vízgépem melletti doboz-asztalkán kallódott egy papírfecni, amelyre felírtam a motorolaj nevét: "Evalube 2T". (Utóbbi azt jelzi, hogy kétütemű motoroknak való: 2 tax. Ezt akkor állapítottam meg, amikor láttam, hogy az útszéli kis bengkelben nem elég az ismerős zöld flakont keresni, hanem figyelni kell arra is, hogy ne 4T legyen ráírva.) Első alkalommal a Sanjaya műhelyében feltöltötték az olajtartályt, ez ugye ingyen volt, és azt az információt kaptam, hogy 25.000 rúpiába kerül egy flakon olaj. Nem volt kedvem egy olajfeltöltés miatt elmenni a Sanjayáig, ezért a suliból hazafelé sűrűn tekintgettem jobbra és balra, hátha látok az út széli nyitott bengkelekben egy sornyi szép zöld "Evalube" feliratú flakont. Találtam is egy kis koszlott helyet, és egyik nap megálltam ott. Akkor már jó ideje használhatatlan volt Tornádó bal lábamnál lévő támasztó lábacskája, mert leesett róla a rugó. Ezért mindig a másik támasztóját használtam, amely a motor közepén helyezkedik el és gyakorlatilag olyan, mint egy állvány, szabályosan meg kell emelni a motort, hogy felállítsuk rá. Leparkoltam a bengkel mellett, lekászálódtam a motorról, felállítottam, odamentem a polchoz, megelégedéssel nyugtáztam, hogy csak 16.000 rúpia az Evalube, kértem egyet, elővettem a pénztárcámat, majd jobbra pillantottam, és fizetés közben végignéztem, ahogy Tornádó szépen a jobb oldala felé dől és nagy csattanással földet ér. Nem szerettem a féloldalas motortámaszt, mindig olyan érzésem volt tőle, hogy fel fog borulni a gép, de ezután el kellett hinnem, amit a szakértő indonézek állítanak: a féloldalas támasztó sokkal stabilabb a középsőnél. Főleg, ha göröngyös terepen állítod fel a motorodat. Az egyik szerelő persze rögtön odaugrott és függőlegesbe segítette a szerencsétlen Tornádót. Megvizsgáltuk, de szemmel láthatóan nem történt nagy baja, kivéve, hogy vékony repedés keletkezett a jobb visszapillantó tükör felső részén. A bengkeles srácok ezután megvizsgálták a kajla bal tükröt, megállapították, hogy jobb, ha eggyel nagyobb és felszereltebb bengkelbe viszem (ők ott csak olajcserére és gumijavításra voltak berendezkedve, vagy csak nem akartak szöszmötölni velem). A repedt tükör még használható volt, így nyeregbe pattantam, mintha mi sem történt volna. Otthon gondosan beletöltöttem az Evalube tartalmát Tornádóba, és utána érezhetően elégedettebben robogott alattam.
4. Március végén aztán eljött az idő, hogy meghosszabbíttassam a motor forgalmiját. Ehhez hivatalosan a Buah Batu közelében lévő körzeti rendőrőrsre kellett volna mennem, de mivel a motor nem lett átírva a nevemre, gondoltam, megkérdezem a motorszalont, hogy mi a teendő. Március 29-én, hétfőn, tehát elrobogtam a Sanjayába. Itt Tornádót betoltam a műhelybe, ahol megjavították a rugótlan támasztót (amelyet ezután is csak nagy ritkán használtam, mert olyan szorosan meghúzták, hogy nem tudtam a lábammal lehajtani), és levették a rozsdától letört bal tükröt. A helyére nem tettek fel újat, mert mondtam, hogy nem érdekes, úgyis csak a jobboldalit használom. A forgalmit pedig ott helyben meg lehetett hosszabbíttatni. Elvették a régit, adtak egy ideigleneset, kértek 175.000 rúpiát, amit persze nem tudtam kifizetni, mert nem volt nálam annyi pénz. Megbeszéltük hát, hogy csütörtökön kifizetem, és addigra talán a hosszabbítás is meglesz. Általában olcsóbb mulatság ez, de mivel nekem nincs a nevemen a motor, és amúgy is béna külföldi vagyok, egyszerűbb a szalonban intéztetni. Lett volna helye annak a pénznek, de ha végiggondolom, hogy a forgalmi éves hosszabbításán és a vételáron túl csak a szervízt, az olajat és a benzint kell fizetni, se adó, se kötelező biztosítás, nos, akkor határozottan megéri motort tartani Indonéziában.
(10-03-29)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése