Hét elején még mindig nem jött vissza a net, és nem jött ki a speedy-boy sem. Nem vagyok teljesen hülye. Igenis átfutott az agyamon, hogy esetleg azért nincs net, mert kikapcsolták, mert nem fizettem be a havidíjat. Február 17-én szerelték be a netet és állították üzembe a modemet. Azóta egyszer már megszűnt a szolgáltatás, mert a technikus srácok elfelejtették közölni, hogy az első jelszavunk csak 10 napig érvényes, utána meg kell változtatni, és persze megint le kell perkálni egy kis pénzt. Jelen esetben biztosan nem a jelszóval volt probléma, és nem is a modemmel, mert az szemmel láthatóan működött. A gépem csatlakozott hozzá, csak a modem nem csatlakozott a nethez.
Felis házon kívül volt ezekben a napokban, így nekem kellett intézkednem. Gyanús volt, hogy a havidíj fizetésével lehet a gond, ezért átmentem a házibácsihoz, hogy megkérdezzem, megjött-e már a márciusi telefonszámla. Én ugyanis úgy emlékeztem, hogy annak idején a technikus srácok azt mondták, és Harold illetve Felis is ezt állította, hogy a speedy számlája a telefonszámlával együtt érkezik. A telefonszámla pedig mindig az Ibu nevére jön, tehát neki kell majd odaadnunk az internet havidíját. Én tehát nyugodt lélekkel vártam, hogy az Ibu hozzácsapja a havi rezsi összegéhez a speedy árát is. De ez nem történt meg, az internet viszont eltűnt, így megkérdeztem a Bapak Kost-ot, hogy mi a helyzet.
- A márciusi telefonszámla még nem érkezett meg. - mondta.
- Sebaj, - mondtam - a februári már biztos itt van, és akkor már volt speedy, tehát nézzük meg abban, hogy mennyit kell a tört hónapra fizetnünk, hiszen még azt sem adtuk oda.
A Bapak becsoszogott a másik szobába, kicsit matatott, majd kezében egy borítékkal visszacsoszogott hozzám. A borítékban lapult a februári telefonszámla, de azon egy betű, jobban mondva, egy számjegy sem utalt a speedy-re. Nem igazán értettem a dolgot, de megköszöntem a segítséget, és visszatértem a világ(háló)tól elzárt szobámba.
"Múlt péntek óta nincs net. A gépem csatlakozik a modemhez, a modem nem csatlakozik az internethez. Nagyon olyan szaga van a dolognak, mint ami nem lett kifizetve, ezért nincs szolgáltatva, de akkor miért nem jött még meg a speedy-vel terhelt telefonszámla?"
Határozottan emlékeztem, hogy többször rákérdeztem a fizetés módjára, és az volt a végeredmény, hogy a speedy díja a telefonszámlán lesz. Harold is azt mondta, Felis is azt mondta. Nem volt jobb ötletem, mint megint a technikus srácot zaklatni. Megígérte, hogy a délután folyamán kijön, és megnézi, mi a gond. Aztán megérkezett Ade, elpanaszoltam neki a problémát, és a Pocoknak világmegváltó ötlete támadt: hívjuk fel a Telkom telefonos ügyfélszolgálatát! Ha az a baj, hogy nem fizettem, ők biztos tudni fogják. Ez nyilván minden normális és életrevaló olvasómnak már a történet második mondatánál eszébe jutott, és lelki füleimmel hallom, ahogy végig ezt kiabáljátok: "Vigyázz! Ott van a hátad mögött!" vagyis "Hívd már fel az ügyfélszolit, te hülye liba!" De hát ezen az egészen nincs mit szépíteni. Eljutottam odáig, hogy felmerült a gyanú, de a legkézenfekvőbb megoldás nem jutott eszembe, nevezetesen, hogy már Indonéziában is ismerik a telefonos ügyfélszolgálat intézményét. Ade egy rövid telefonbeszélgetés során kiderítette, hogy azért nincsen netem, mert másfél hónapja használom, de még egy kanyi havidíjat nem fizettem. Megkönnyebbültem. Megvolt a megoldás! Már csak orvosolni kellett a malőrt, és újra bekapcsolódhatok a világ vérkeringésébe!
Kiderítettük, hogy nem a telefonszámlával együtt érkezik a speedy-számla, hanem külön el kell menni a Plasa Telkom-ba minden hónapban befizetni a díjat. A legközelebbi ilyen objektum a Jl. Supratman és a Jl. Bridjen Katamso sarkán volt, vagyis motorral 2 percre tőlem. Ez volt a jó hír. A rossz, hogy minden nap délután 3-ig van ügyfélfogadás, így aznap már lekéstem a befizetést.
Mindezt persze vegyes érzelmekkel fogadtam. Egyrészt vérciki volt, hogy milyen hülye vagyok. Ha nem fizetek, kikapcsolják a netet, telefont, áramot, stb. Ezt minden ovis tudja. Másrészt megint szembesültem azzal a hülye tulajdonságommal, hogy ha egyszer nekem valaki valamit mond, én úgy gondolom, hogy az úgy van, és ettől a prekoncepciótól nem tudok szabadulni. Emlékeim szerint többször is megkérdeztem Haroldot, hogyan kell majd fizetni a netet. És többször is azt mondta, hogy majd a számlával jön a speedy-számla is. Ezt nyilván csúnyán félreértettem, vagy ő értette félre a kérdésemet, de aztán már nem tudtam ezt az axiómát felülírni. Könnyen és gyorsan zártam ki a "nem fizettem be a számlát"-lehetőséget, hiszen biztos voltam benne, hogy a számla majd megérkezik. Hiszen azt mondták. Mindebből megint tanultam valamit, jelen esetben főleg magamról és nem az indonézekről.
Közben persze próbáltam hívni a technikus srácot, hogy megoldódott a probléma, ne jöjjön. De nem vette fel, ezért küldtem neki egy sms-t, amit nem nézett meg, és pár óra múlva ott állt az ajtómban. Elnézést kértem és vigyorogva közöltem, hogy az én hibám a dolog, mert nem fizettem. Ő pedig rendes indonéz módjára mosolygott, és egy "Semmi baj! Selamat sore!"-val visszapattant a motorjára egyéb problémás modemek után kutatva.
Másnap reggel első utam a Plasa Telkom-ba vezetett, ahol befizettem az elmaradt havidíjat, és voilá, mire hazaértem suli után, már ott villogott a modemen a kis zöld lámpa az "Internet" felirat felett. Na jó, a befizetés nem ment ilyen egyszerűen, mert először túl nagy összeget fizettem, ami fura volt, és rákérdeztem, és elkezdtem végignézni a számlát, mire kiderült, hogy a nőci kifizettette velem a március havi telefondíjat is. Szerencsére időben észrevettük és visszakaptam a pénzt. Így megmenekültem attól, hogy még nagyobb netlúzerré váljak Indonéziában.
(10-04-05)
