2010. május 9., vasárnap

Sangkuriang és a felborult hajó legendája

Réges-régen a prianganok földjén egy furcsa király uralkodott: Tumang, egy félisten, aki varázserővel bírt, és kutya formájában tengette napjait. Feleségét Dayang Sumbi-nak, fiát pedig Sangkuriang-nak hívták. Egy nap Dayang Sumbi szarvasmájat és vadhúst kívánt enni, ezért elküldte fiát a közeli erdőbe vadászni. Sangkuriang hűséges ebével vagyis apjával egész nap az erdőt járta, de a vadászszerencse nem talált rá. Késő délutánra már teljesen kétségbe esett, hogy nem tud az anyjának szarvasmájat tálalni vacsorára! Szarvas nem volt, máj meg kellett, hát lelőtte az egyetlen kéznél lévő állatot, a kutyát vagyis apját. Annak máját és húsát szolgálta fel anyjának a vacsoraasztalnál. A nő azonban rájött a turpisságra, éktelen haragra gerjedt, hogy fia hazudott neki és megölte a kutyát vagyis apját. Jól megpofozta fiát, aki rémületében messzire menekült a szülői háztól.

Teltek-múltak az évek, Sangkuriang vándorként sok várost és országot bejárt, míg egy napon visszajutott saját városába. Ott találkozott egy gyönyörű asszonnyal, aki történetesen a saját anyja volt, és halálosan beleszeretett. Mármint Sangkuring a nőbe. De a nő is viszonozta érzéseit. Csodás szerelem szövődött kettejük között, és már az esküvőjük előestéje volt, amikor Dayang Sumbi szerelmese profiljában felismerte egy szem fiát. Ez nagy dilemmába taszította. Tudta, hogy nem mehet hozzá a saját fiához, de csalódást sem akart okozni neki azzal, hogy egyszerűen lemondja az esküvőt. Így cselhez folyamodott. Olyan feltételt szabott Sangkuriang számára, amelyről úgy gondolta, a férfi nem tudja majd teljesíteni.

"Holnap hajnalig csinálj egy nagy tavat, majd építs egy hajót, s azzal jöjj el értem napfelkeltekor!" - hangzott a lehetetlennek tűnő feladat.

Sangkuriang azonban nem esett kétségbe. Egy gáttal felduzzasztotta a Citarum folyót, és máris kész volt a tó. Aztán nekilátott a hajó építésének is. Dayang Sumbi rémülten látta, hogy szerelme vagyis gyermeke teljesíteni fogja a feltételt, és így hozzá kell majd mennie feleségül! Varázserejű sáljának egyetlen lendítésére villámokkal világította meg a keleti horizontot, mire az összes kakas kukorékolni kezdett, jelezvén a hajnalt és a földművesek idejekorán munkába indultak. Sangkuriang csalódottan nézett a hamis hajnalpírban fürdő láthatárra, és elkeseredett dühében felrúgta a majdnem befejezett hajót. A hajó felborult, és így keletkezett a Bandung felett magasodó, jellegzetes koporsó alakú hegy, a Tangkuban Perahu. Neve szunda nyelven szó szerint felfordított hajót jelent. A gát is átszakadt, a víz elfolyt és a tó helyén ma egy város áll, Bandung (e legenda szerint neve a bendung = gát szóból ered).

Eddig a szundanéz mítosz, amely a valóban felfordított csónakhoz hasonló Tangkuban Perahu vulkán és Bandung városának születését magyarázza. Mint oly sok mitologikus történet, monda és legenda, ez is tele van furcsaságokkal és ellentmondásokkal. Miért nem mondta meg Sangkuriang az anyjának, hogy aznap a szarvasok résen voltak? Milyen apa az, aki jobban szeret kutya formájában vakarózni, ahelyett hogy odafigyelne a fiára, hogy az ne lője le a májáért? Mondjuk ugyanez vonatkozik az anyára is. Szegény Sangkuriang egy eléggé megfélemlített gyerek lehetett. Hogyhogy csak a szerelembe esés után jött rá Dayang Sumbi, hogy a pasi kiköpött fia? És miért nem mondta meg neki, hogy ő az anyja és ezért nem mehet hozzá? Attól félt, hogy a csávó kinyírja vagy csak nem akart csalódást okozni a kicsi fiának?

Persze ezek mind csak költői kérdések, hiszen jól tudom a választ. Mindez azért történt így, hogy létrejöjjön a Tangkuban Perahu és Bandung városa. :)

(10-04-11)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése