A felborult hajó, átszakadt gát, szerelem és vérfertőzés regényes hangulatát mellőzve a sokkal racionálisabb és kevésbé romantikus geológusok szerint azonban csupán annyi történt, hogy a Tangkuban Perahu középső része leomlott a felhalmozódott vulkáni hamu súlya alatt, és a megszokott kúp alakú forma helyett ezért lapos a hegy teteje. Bandung környékének leghíresebb vulkánja 2076 méter magas, és könnyen megközelíthető kocsival vagy motorral. Amikor novemberben Riával és Rebeccával megpróbáltuk meghódítani, de a hatalmas eső visszafordított minket, akkor egy rozoga, kövekkel borított földúton indultunk el. Most azonban István volt a sofőrünk, és ő egy másik, aszfaltozott és meglepően kevés kátyúval tarkított utat ismert. A főútról lekanyarodva megvettük a belépőjegyet, amely KITAS-unknak hála csak 15.000 rúpiába került fejenként (a külföldiekre kiszabott 50.000 rúpia helyett), és szépen felkanyarogtunk egészen a kráterig.
A Tangkuban Perahu fő krátere, a Kawah Ratu (Királynő Kráter), tágas és mély, a közepén opálos türkiz tavacska, vagy inkább pocsolya csillog, és a szokásos záptojásszag terjeng körülötte. Az út egy a kráter szélén húzódó parkolóban ér véget, ahol warungok, szuvenírárusok, helyi turizmók és a nekik sétalovaglásra ajánlott lovak kavalkádja fogadott minket. Miután leparkoltunk, és gyorsan beugrottunk a kamar kecil-be, igyekeztünk minél távolabb kerülni a tömegtől. Először egy szuvenírbolt soron kellett végighaladnunk, ahol sálat, sapkát, ásványokat (mondjuk azok között voltak hatalmasak és csodaszépek is), "I love Bandung" -os pólót és még ki tudja mi mindent vehettünk volna. Találtunk azonban érdekes dolgokat is. Például egy kókuszdióból faragott vicces ülő majmot, amelynek a szőrét a kókusz kemény héjának kiszáradt rostjai képezték. A másik érdekesség egy különleges fa volt, amelynek a kérgét lehántva csodaszép minta bukkant elő. Ebből vázákat, gyertyatartókat és állatszobrokat faragott a mester. Különösen találó volt a leopárd, mert a fa természetes motívuma a leopárd szőrének természetes mintáját idézte. Elhagyva a szuvenírsort már csak néhány warung állt, ahol a kopi susu mellett jól megfért a kráterből összekapart és műanyag palackban árult vulkáni iszap és a kígyóriasztó fakéreg, amelynek füstjét eme lábatlan jószágok nem szenvedhetik.
A kráter peremén sétáltunk végig, ahol a girbegurba fatörzsek között békés padok várakoztak a kirándulókra. A parkoló zsivaja már csak a távolból hallatszódott, és ahogy haladtunk tovább, úgy maradtunk teljesen egyedül a vulkán peremén. Az indonézek szeretnek kirándulni, a Bandung környéki látványosságok (tavak, kráterek, vízesések) mind jól megközelíthetőek kocsival és motorral, és teljesen kiépítettek. Szó szerint kirándulni szeretnek. Nem túrázni, sétálni, hanem felpattanni a motorra vagy beülni a kocsiba, elmenni a tóhoz vagy vízeséshez, kiszállni a parkolóban, lenézni a kráterbe (vagy fel a vízesésre), enni, inni, majd hazamenni. Olyan messzire, mint mondjuk a warungsor vége, vagy pláne a Kawah Ratu túloldala, csak az elvetemült bule turisták merészkednek. Tisztelet azon kevés indonéz kivételnek, akik valami oknál fogva vállalkozó szelleműek ... biztos tinédzserek ... hah, fiatalság bolondság! A kráter túlsó peremén már csak hárman bóklásztunk, de hogy előttünk jártak erre indonézek is, arra a bizonyítékot a perem túlsó oldalán mélyülő másik kráter szolgáltatta. Ennek lapos, homokos alján számtalan, kövekből kirakott felirat hirdette, hogy melyik város szülöttei vagy melyik iskola tanulói voltak oly vakmerőek, hogy leereszkedtek a mélybe.
Tovább haladva a keskeny, lapos perem egyszer csak sárga, vörös és lila sziklák és kövek borította részhez ért, és ezeken felmászva egy kis sziklateraszra jutottunk, ahonnan beláttuk mindkét krátert. Itt estek le az első esőcseppek. Egészen addig szép időnk volt, a hónapok óta tartó esőzések után végre egy olyan napra virradtunk, amikor nem zuhogott, és mi épp a természetben leledztünk! A halkan és sunyin koppanó esőcseppek elszakították a cérnát! Nem épp lányosan, nem egy trágár kifejezést használva, ott a sziklateraszon kifejtettük véleményünket az időjárás istenének. Hát, nem köszönte meg, amit tőlünk kapott! :)
A sziklateraszról már csak néhány gyökéren kellett felkapaszkodnunk, hogy beérjünk a dzsungelbe, ahol kunkori páfrányok és vastag, zöld mohával borított fatörzsek fogadtak ... ja, és egy fatábla, azzal a megnyugtató felirattal, hogy
"DI ATAS ADA WARUNG" = "Fent van warung"
Hála az Istennek, már egy pillanatra azt hittem, hogy kijutottam a civilizációból, és elmerülhetek egy kicsit a Tarzan-történetek helyszínének hangulatában ... :)
Felfelé haladva kijutottunk egy kis sziklára, ahonnan szépen be lehetett látni az egész Kawah Ratu-t és a túloldalon hullámzó parkolót. Az időjárás istene meghallgatta imánkat illetve szidalmainkat, és egyszer csak kisütött a nap. Elégedetten másztunk tovább. Mégiscsak mi vagyunk a főnökök!
Fent valóban volt warung, ahol meg is pihentünk egy pár percre. Ezután az út újból a kráter peremén vezetett vissza minket a parkolóba. Innen oldalról jópofa látvány tárult elénk. A kocsik és motorok hullámzó sorban álltak a kráter szélén, ahogy a parkoló felszíne követte a kráter kagylóhéjhoz hasonló vonalát.
A következő programpont a Kawah Domas lett volna, ahol a forrón előtörő vízben állítólag megfő a tojás. Ehhez be is szereztünk egy zacskó tojást az egyik warungban. Már elő volt készítve kráterben való megfőzésre, a nejlonzacskó szája egy hosszú madzzaggal volt bekötve, gondolom, hogy a már megfőtt tojásokat ki lehessen húzni a forró vízből. Ittunk egy kávét, és ez volt a szerencsénk, mert közben az időisten meggondolta magát és leszakadt az ég. Zuhogott az eső, patakokban folyt le az úton, és bármennyire sajnáltuk, hogy ki kell hagynunk a Kawah Domas-t, én a lelkem mélyén örültem, hogy nem útközben kapott el minket a zuhé. Volt ugyan ernyőm, de azt okosan a kocsiban hagytam, így hát vártunk, hogy alábbhagyjon. Ücsörögtünk a warungban, lassan kiürültek a kávéspoharak, és egyre hidegebb lett, ahogy az eső lehűtötte a levegőt. Mégiscsak fenn voltunk 2000 méteren! Egy jó 3/4 óra után elveszett a remény, hogy az eső valaha is alább fog hagyni, így nagy levegőt vettünk és felszaladtunk a kocsihoz.
A Tangkuban Perahu után a következő település Ciater, amely termálvizéről híres. Ez jó programnak ígérkezett, hiszen a meleg vízben ázva az eső sem olyan zavaró. Meg is találtuk a fürdőt, 35ezer rúpia volt a belépő, és nagyon kellemes környezetben két medence várta a fürdőzőket. Itt már nem volt olyan hűvös a levegő, de jó volt belemerülni a forró vízbe. Az eső még esett, így néhányan esernyő alatt ücsörögtek, mármint a vízben. Pancsoltunk egy ideig, de a savas víz hamar öregasszonnyá változtatott minket, kezünkön egyre több ránc jelent meg, és a magas savtartalom a víz ízén is érezhető volt. Sőt, ha a szemünkbe folyt, akkor egyenesen marta azt. Nem tudom pontosan, hogy milyen betegségekre javallják a ciateri termálvizet, de az tuti, hogy lemart minden elhalt bőrdarabot és bacit a testünkről.
Az útikönyvben olvastuk, hogy a ciateri hotspring nevezetessége, hogy egy természetes vízesés is van a strandon. Megkérdeztük hát, merre találjuk, és ekkor kiderült, hogy van egy sokkal nagyobb fürdő is. A vízesés ott van. Átöltöztünk hát, és habár már elég volt a fürdésből, elindultunk, hogy legalább megnézzük azt a híres termálvízesést. Kis kanyargás után meg is találtuk. A bejáratnál hatalmas nyüzsgés volt, ki-be áramlottak az emberek. Ide csak 15ezer lett volna a jegy, de mi bekéredzkedtünk, mondván, hogy csak szét akarunk nézni. Hehe, jó trükk ... legközelebb majd alkalmazzuk. :) Akkor azonban valóban csak szétnéztünk, de amit láttunk, az elképesztő volt. Azóta bánom, hogy lusta voltam elővenni a kamerát ... bár, várjunk ... igen, azért nem vettem elő, mert megint rákezdett az eső ... de az biztos, hogy a ciateri local hotspring megér majd egy újabb misét.
Képzeljetek el egy erdős részt, fákkal, bokrokkal, amelyek között helyes kis patak folyik. A víz itt-ott zúgókon halad át és a sziklák kis vízeséseket képeznek. Megvan? Elképzeltétek? Rendben. Akkor most borítson be mindent a gőz, mert a patakban forró víz folyik, és vegyetek le minden színt, kivéve a barnát. A fák és bokrok leveleinek zöldje teljesen eltűnik a patak hordalékos vizének, a part sarának és a fürdőző emberek testének barna kavalkádjában. A hatalmas természetes erdei gőz- és termálfürdőben gyerekek visítoztak a köveken csúszkálva, anyukák és apukák tartották csemetéiket a vízesés meleg vize alá, és meglett matrónák ácsorogtak nyugodtan a vízesés sziklafalának dőlve. A látvány leírhatalan volt. Előbbi strandunk egy luxus szálloda medencéje volt ehhez képest. Akkor ott az esőben nem éreztem túl sok vágyat elvegyülni és elmerülni e termálsár-tengerben, de az biztos, hogy lesz még ide egy utunk.
Képzeljetek el egy erdős részt, fákkal, bokrokkal, amelyek között helyes kis patak folyik. A víz itt-ott zúgókon halad át és a sziklák kis vízeséseket képeznek. Megvan? Elképzeltétek? Rendben. Akkor most borítson be mindent a gőz, mert a patakban forró víz folyik, és vegyetek le minden színt, kivéve a barnát. A fák és bokrok leveleinek zöldje teljesen eltűnik a patak hordalékos vizének, a part sarának és a fürdőző emberek testének barna kavalkádjában. A hatalmas természetes erdei gőz- és termálfürdőben gyerekek visítoztak a köveken csúszkálva, anyukák és apukák tartották csemetéiket a vízesés meleg vize alá, és meglett matrónák ácsorogtak nyugodtan a vízesés sziklafalának dőlve. A látvány leírhatalan volt. Előbbi strandunk egy luxus szálloda medencéje volt ehhez képest. Akkor ott az esőben nem éreztem túl sok vágyat elvegyülni és elmerülni e termálsár-tengerben, de az biztos, hogy lesz még ide egy utunk.
(10-04-11)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése