2010. május 10., hétfő

Marie's House

A Wartawan beli kostban már szép csapat gyűlt össze. Parwiz, Sausia, Dey, Lenny és Rene a mi megérkezésünk után már csak Rodekre vártak, hogy mindannyian együtt induljunk el a Dago-ra, Marie házibulijába. A várakozás hosszú perceit Ade és Parwiz azzal próbálták meg lerövidíteni, hogy egy dalt írtak a témában:

It's Saturday night, we all gathered in the house,
Everyone waiting to go to Marie's house.
There's eleven of us ready to get drunk and parties,
Everyone waiting to go to Marie's house.

Saturday night we're happy and we're having fun,
Together we are where friendships never end.
Oh, such a night with stars and the moon and smoke and cigars,
Saturday night in Marie's house.


Mikor megvolt már a szöveg, Tünde és én is csatlakoztunk hozzájuk, és együtt gyakoroltuk az opuszt. Nekem tetszett, de Parwiz elégedetlen volt.

"Nem elég érdekes a dallam! Unalmas! Kéne bele valami, ami feldobja ... egy kis dög!"

Dög végül nem lett, a dallam maradt, és végre befutott Rodek is. Beültünk hát két kocsiba, és elindultunk északnak. Ade kocsijában jött velünk Parwiz, Tünde, Sausia és a bátyja, Leo. A többiek Lenny kocsijában követtek minket. A város déli részén fekvő Buah Batu-tól a Dago messze van. Főleg a szombat esti forgalomban, amikor mindenki megy valahová, bár nem mintha ez más napokon máshogy lenne a négymilliós Bandungban. A legnagyobb dugó mindig a Jalan Dago-n van a Simpang Dago lámpájánál, amely megfogja a kocsisort. Várakozás közben lelkes fiatalok boldogítottak minket, akik a két sávot elválasztó járdaszigeten vonultak le-föl, és dobokkal, cintányérokkal és csörgődobokkal éktelen lármát csapva pénzt gyűjtöttek valamire. Nem tudom, mi volt épp az aktuális jótékonysági cél (útépítés, a padangi földrengés áldozatai vagy valami más), de éneklésük minket is dalos kedvbe hozott. Újra felcsendült a "Marie's House", de kissé módosult szöveggel:


... There's six of us ready to get drunk and parties,
Everyone on the way to Marie's house.

Saturday night we're in the queue in the car,
Together we are and the queue never ends ... 


A kereszteződésen túljutva már gyorsabban haladtunk, de az úticél hollétét illetően bizonytalanok voltunk. Marie nagyjából elmagyarázta, hogy kell találnunk majd egy "Post box"-ot, és ott kell befordulni az ő utcájukba. Egyre csak haladtunk felfelé és felfelé, míg egyre sötétebb, szűkebb és háztalanabb területre értünk. Postaládának, vagy postahivatalnak se híre, se hamva. Amíg Ade visszafordult egy helyen, ahol a szűk utcácska engedte, a "Marie's House" új fordulatot vett:

... Oh, such a night with stars and the moon and smoke and cigars,
And we don't find the Marie's house.
Oh such a night, but where is your house,
oh, oh, Marie, where i-i-i-is your house??? ...


Legurultunk a hegyről és egy Y-kereszteződésnél megpróbálkoztunk a másik úttal. Itt sem volt rózsásabb a helyzet. Habár én már voltam Marie-nál a szülinapi bulija alkalmából, most semmi nem tűnt ismerősnek. Még egyszer visszafordultunk, majd visszaérve a kereszteződéshez még egy hátraarc, és újra hegymenet, mikor hirtelen megláttuk az út szélén Lenny kocsiját. Leparkoltunk mögötte, kikászálódtunk a kocsiból, és Ade frissítette a keresés során szinte folyamatos telefonos kapcsolatot Iva-val. Már közel jártunk. Kicsit feljebb kellett menni az úton, befordulni jobbra egy utcabejáratot jelző kapu alatt, és csodák-csodája, velünk szemben feltűnt a kis "post box", amelyről kiderült, hogy nem posta vagy postaláda, hanem egy őrbódé, indonézül "pos jaga". Marie minden bizonnyal erre utalt. 
Kis sikátoron kellett felmászni, felettünk egymás fölé épített házikók emelkedtek, mint egy ócska kis legófalu. Újból meg kellett állapítanom, hogy ez az a hely Bandungban, ahol a legszívesebben laknék. Amikor először jártam itt, még elszörnyedtem, hogy milyen messze van, ide már angkot se jár, csak ojek hoz föl a házadhoz vagy a saját motorod. Nem is értettem, Marie hogy bír innen bejárni illetve lejárni heti három napon Jatinangorba, amely a város keleti vége után van. Akkor még nem volt Tornádó, és nem is sejtettem, hogy egyszer majd lesz. Most, motortulajdonosként, már sokkal kivitelezhetőbb lett volna az itt lakás. A Pusat Bahasa közel van (a Simpang Dago-nál), és motorral minden megközelíthető lenne. Persze nem volt kérdés, hogy nem költözök, hiszen a kostot már kifizettem egy évre. És mostanában úgyis a Buah Batu a fő úticélom, az meg kellemesebb a Sukarajinból.
Ezen elmélkedve egyszer csak megpillantottam Iva-t az egyik ház utáni szűk kis lépcsőn. Végre, megérkeztünk! Már csak fel kellett mászni a házhoz ... ahol sikerült még egyszer eltévednünk, és rossz kapuhoz mentünk, de végül csak bejutottunk!

A háromszintes ház középen lévő nappalijában egy szőnyegen ücsörögtek a vendégek, beszélgetve, iszogatva (volt, aki sört, volt, aki üdítőt), külföldiek és indonézek vegyesen, ismerősök és ismeretlenek egyaránt. A ház belülről is nagyon tetszett. A legalsó szinten az előszoba mellett egy tágas konyha, és egy indonéz viszonylatban bálteremnek számító kamar mandi kap helyet, illetve a lépcsőfeljáró mellett nyílik egy hálószoba is. A középső szinten van a nappali, ahonnan két szoba nyílik, és egy kis erkély.  A legfelső szinten van még egy fürdő, két szoba és a tetőterasz. Ez utóbbi ideális reggelizésre, kávézásra, ruhaszárításra. Hasonló házat képzelünk el mi is Tündével, ahol jövőre lakhatunk a Project-en dolgozgatva ... mármint képzeltünk addig, amíg meg nem kaptuk a rossz hírt a Darmasiswával kapcsolatban. De az álmok és a remény hal meg utoljára! Tervezgetni mindig szabad, sőt kell is!
A Dago már a hegyek között van, elég magasan, itt reggel is kellemes az idő, tehát mi is mindig a teraszon fogunk reggelizni, mert nem tűz oda a nap, és estefelé, mikor már kifejezetten hideg van rövid ujjú pólóban, meleg pulcsiban és forralt borral ücsörgünk majd a kivilágított háztetők felett ... na jó, rendben, annyi pénzünk talán nem lesz, hogy bort vehessünk, vagy ha lesz, én nem arra fogom pazarolni, de azért szép a gondolat ... :)

Az este hidege ellenére most is a tetőteraszon vertünk tanyát, és miközben Parwiz kiélte ébredező popénekesi ambícióit, Tünde és én mérlegre tettük a dolgok aktuális állását. Egyáltalán nem találtatott könnyűnek. 8. hónapja voltunk Indonéziában, rengeteg élménnyel és tapasztalattal a hátunk mögött, tájak, városok, barátok suhantak emlékeinkben, és mosolyogva gondoltunk a még előttünk álló kalandra, a Project-re, a kalandok kalandjára, amely egész itt tartózkodásunk csúcspontja és koronája lesz ...

We found the place, we're walking to the house,
Everyone having a party at Marie's house.
Three stories (sic!) house where we can see the mountain,
Everyone bringing the beers to Marie's house.

Saturday night we're happy and we're having fun,
Together we are where friendships never end.
Oh, such a night with stars and the moon and smoke and cigars,
Saturday night in Marie's house.



(10-04-17)


(A dalszöveg eredeti átiratban szerepel. A videót elindítva tanúi lehettek az opusz születésének.)


video

A MARIE'S HOUSE SZÜLETÉSE



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése