Vasárnap délelőtt volt, a Taman Fatahillah tele fiatalokkal és családokkal. Mindenki sétálgatott vagy a padokon és a szökőkút szélén ücsörögve tömte a fejét mie-vel vagy baso-val (előbbi ízesített instant tészta, vagyis smack, utóbbi húsleveslében tálalt vagy chiliszószba tunkolt húsgolyó). Néha elhúzott mellettünk, vagy előttünk egy-egy visítva kacagó bringás, aki a téren bérelhető ódivatú biciklik egyikén egyensúlyozott, fején a bringával megegyező színű pampalini-kalappal.
A teret minden oldalról európai stílusú épületek vették körül, a kövezetből pálmafák nyúltak az ég felé, és az emberek gondtalanul sétálgattak, kis csoportokba verődve beszélgettek. Jakarta hirtelen egy teljesen más arcát mutatta. A Kota főtere egy picinyke mediterrán oázis a zajos és ragadós indonéz fővárosban. Ez volt a régi Batavia, Holland Kelet-India fővárosa, a legendás Fűszer-szigetek kapuja (ez utóbbiak ma Indonézia Maluku tartományát képezik Sulawesi és Pápua között, Ambon tartományi székhellyel).
A Ciliwung folyó torkolatánál Kr. e. 397-ben Purnawarman, a Tarumanagara Királyság feje, új fővárost alapított Sunda Pura néven. A Tarumanagarákat a Szunda Királyság követte, amelynek fővárosa két napi járóföldre volt a folyó torkolatától. Ez akkoriban közelinek számított, így az itt létrejött kikötő Sunda Kelapa néven a királyság legfontosabb vízi kapujává vált. A 12. századra hatalmas áruforgalmat bonyolított, kínai, japán, indiai és közel-keleti hajók fordultak meg itt, hogy porcelánt, kávét, selymet, kelméket, parfümöt, lovakat és bort cseréljenek fűszerekre. Sunda Kelapa fő slágere a fekete bors volt!
Az első európaiak 1513-ban szálltak partra Sunda Kelapa kikötőjében. Ezek azok a portugálok voltak, akik a Maláj-félsziget déli részén, Malakában élvezték a trópusi tengerpart áldásait és épp újabb fűszerútvonalak után kutatva a környéken kolbászoltak. Surawisesa szunda király 1522-ben megállapodott a portugálokkal, hogy erődöt építhetnek a fekete borssal teli, forgalmas kikötőben. Az új erőd kereskedési lehetőséget biztosított a portugáloknak és védelmet a Szunda Királyságnak a Cireboni Királyság és a Demak Szultánság támadásai ellen. Az erőd jó ötlet volt, de nem ért sokat, mert 1527. június 22-én a közép-jávai Demak Szultánság csapatai Fatahillah vezetésével elfoglalták a várost. Fatahillah meghódította Banten-t is (ma Jáva legnyugatibb tartománya), Sunda Kelapa a Banten Szultánság része lett, és felvette a Jayakarta nevet, amely jávai nyelven annyit jelent: "hatalmas és virágzó".
Az első holland hajók 1596-ban érkeztek Jayakartába, a szultanátus hercegének, Jayawikartának hívására. A Brit Kelet-Indiai Társaság hajói 1602-ben érkeztek Banten-be, ahol kereskedelmi állomást építettek. Na mármost, egy idő után túl sok volt a náció a térségben, hollandok, angolok, banteniek, őslakosok, hát elkezdtek veszekedni, megtámadták egymást, és az egész hajcihőből a hollandok kerültek ki győztesen 1619-ben Jan Pieterszoon Coen vezetésével. Az angolok elkotródtak, a hollandok pedig a Batavia nevet adták a városnak (egy a római korban Hollandia területén élő törzs latin neve után).
Batavia, a Holland Kelet-Indiai Társaság (VOC = Vereenigde Oost-Indische Compagnie) központja, virágzásnak indult. A hollandok rabszolgákat hoztak Bataviába a mai Indonézia távolabbi területeiről, Baliról, Sulawesiről, Malukuról, illetve Kínából és Indiából is. Egyes vélemények szerint ezekből a rabszolgákból alakult ki a ma Jakarta őslakosainak tartott betawi törzs. A terület valódi őslakosai azonban szunda törzsek voltak, mint azt a város eredeti neve, a Sunda Kelapa is jelzi. A kínaiak állítólag jöttek maguktól is, mint bevándorlók, mert a város sok lehetőséget tartogatott. A kínaiak számát aztán a hollandok deportálással, lemészárlással (1740. október 9.) és városfalakon kívülre való telepítéssel próbálták csökkenteni. A holland gyarmatosítás ideje alatt a város egyre nőtt, és hamarosan túllépett a mai óváros, a Kota Tua területén. A távoli vidékekről érkezett népcsoportok egységbe tömörülve telepedtek le, és a mai Jakarta városrészeinek nevei őrzik emléküket (pl. Kampung Bali, Kampung Melayu, Kampung Ambon, Manggarai, stb.).
Amíg a hollandok Európában a napóleoni háborúkkal voltak elfoglalva, a britek 1811-ben öt hónapra fennhatóságuk alá hajtották Jáva szigetét, de hamarosan megint a hollandoké lett a terület.
A második világháborúban a japánok foglalták el Bataviát és nevét azonnal Jakartára változtatták abban a reményben, hogy ezzel megnyerik a helyi lakosság jóindulatát. A japán uralom 1945. augusztus 17-ig tartott, amikor Soekarno elnök kikiáltotta Indonézia függetlenségét. A hollandok persze nem akarták elveszíteni gyarmatukat, így 4 évig tartott az indonéz függetlenségi háború, amelynek idejére a közigazgatási egységek Yogyakartába költöztek. 1949-ben jött létre a mai Indonéz Köztársaság, amelynek Soekarno lett az elnöke és Mohammad Hatta az alelnöke. (Számos utat neveztek el róluk Indonézia nagyobb városaiban, mint pl. a bandungi déli "elkerülő utat". Soekarno-Hatta a neve Jakarta nagy nemzetközi repterének is, és őket lehet látni a 100ezer rúpiás bankjegyen. Én például ez utóbbit látva tudtam meg, hogy Soekarno-Hatta nem egy, hanem két ember volt.)
Soekarno-t aztán Soeharto követte a miniszterelnöki székben 1967-ben, miután a magát "30 September Movement"-nek nevező szervezet tagjai 1965. szeptember 30-án hat magas rangú katonatisztet elraboltak és megöltek, majd a merényletet a PKI-ra kenték (Partai Komunis Indonesia). A következő két évben állítólag közel félmillió embert öltek meg kommunista-tisztogatás címén. 1966-ban Jakartát "Különleges Fővárosi Körzetté" nyilvánították (DKI = Daerah Khusus Ibukota), amely tartományi jogokat biztosított a városnak. Soeharto hatalma az 1997-98-as kelet-ázsiai gazdasági válsággal ért véget. Jakarta akkor egy időre újra a diáklázadások, az erőszak és a kínaiak elleni támadások helyszíne lett.
Azóta sűrűbben váltják egymást az indonéz miniszterelnökök, és Jakarta egyre csak nő. Egyre több a lakos, egyre több az autó és a motor, egyre több a közlekedési dugó, egyre nagyobb a lég- és minden egyéb szennyezés, egyre élhetetlenebb a város. Tünde azt is olvasta az interneten, hogy belátható időn belül a tenger szintje annyira megemelkedik majd, hogy az indonéz fővárost át kell költöztetni!!!
... Ugyan már, nem nagy ügy! Jakarta hivatalos lakossága csak 8,5 millió fő, területe 740ezer négyzetkilóméter, itt található minden állami szerv és ez az ország gazdasági központja. Átköltöztetni? Sima liba!
Mindenképpen mi szervezzük majd meg Tündével ezt a költöztetést, mert nagyon aggódunk, hogy újra felhúznak minden felhőkarcolót és visszatelepítik tövükbe az összes putrit, majd a homlokukra csapva felkiáltanak: "Hogy a manóba! Megint elfelejtettük a metrót!"
(10-03-21)
:-)
VálaszTörlésqAp