Látogatás a Rasuna Said-on

Reggel Szabolcs elkísért minket a busway legközelebbi megállójáig, ahonnan habár csak egy átszállással, de bő egy órás utazással lehetett eljutni a Jl. Rasuna Said déli végére. Itt található a jakartai Magyar Nagykövetség. Megvettük a jegyet, begördült a busz, és megtapasztaltuk a reggeli Jakarta csúcsforgalmát. A busz ugyan akadálytalanul haladt a számára fenntartott sávban, mégis egy örökkévalóságnak tűnt az út, ahogy hátizsákjainkkal nyomorogtunk a tömött utastérben. A Dukuh Atas nevű megállónál kellett átszállnunk. Ezt a feladatot gond nélkül abszolváltuk, miután járművünk, négy vagy öt előtte járó busz után, végre eljutott a megálló épületének ajtónyílásaihoz, és a diadalittas kiszállás után végigmásztunk a tranzitutasoknak kiépített hosszú hídon, amely a közlekedési csomópont forgalmas útjai felett, az azokat szegélyező hatalmas fák lombkoronájának szintjén kígyózott. (A késésben lévők számára üzembe állíthatnának néhány sodronykötelet, amelyek segítségével Tarzan-stílusban lendülhetnének egyik fáról a másikra! De nagy sikere lenne egy kényelmes beülőkkel ellátott átvezető canopy-pályának is!)

A jakartai Magyar Nagykövetség épületét könnyű volt megtalálni, mert az a busway Kuningan Timur nevű megállójával szemben helyezkedik el. Korán érkeztünk, a reggeli hiányától korgó gyomorral, így betértünk a szomszédos Holland Intézetbe, ahol nagyon szép európai környezetben és ennek megfelelően rémisztő áron bekaptunk egy-egy tojásrántottás szendvicset. Annyi időnk persze nem volt, hogy nyugodtan fogyasszuk el a táplálékot, mert a személyzet még reggeli álmát aludta. Mire kihozták a kaját, már épp csak annyi időnk volt, hogy a szánkba tömjük, böffentsünk egyet, és már rohanhattunk is vissza a magyar címerrel ellátott épület elé.

A portán bemondtuk Ambrus Dávid kulturális attaché nevét, a portás bejelentett minket telefonon, majd bekísért minket egy földszinti helyiségbe, amely afféle váróterem és könyvtár volt egyben. Üvegfalain belül kényelmes kanapék és fotelek, könyvekkel otthonosan telerakott polcok, és a légkondi jótékony hűvöse fogadott. Már éppen letettük hátizsákjainkat (mert hogyan is mennénk a Nagykövetségen tett első látogatásunkra, mint csinos nyári ruhában és nagy puttonnyal a hátunkon), amikor megjelent egy hölgy, és átvezetett minket a főépületbe, fel a lépcsőn az irodák felé. Ott az előtérben egy újabb kényelmes kanapé várt minket, ahová már valóban bevackolhattuk magunkat, mert az egyik irodából Ambrus Dávid sietett elénk, és a bemutatkozás után szívélyesen hellyel kínált minket.

Hogy miért is zarándokoltunk el a jakartai Magyar Nagykövetségre? Az előző bejegyzésben már említettem, hogy egy nagyon nagy, nagyon komoly, és egyelőre még roppant titkos küldetés ügyében. Tündével egy nagyon szerteágazó és komplex projekt előkészítésére és megvalósítására vállalkoztunk, amely magyar-indonéz együttműködés keretében mindkét kultúrát igyekszik megismertetni egymással és a világgal. Mint minden nagy álom, ez is egy hóbortos ötletből született, amely Tünde agyából pattant ki utolsó lomboki esténken a Berry's-ben, az első nagy utazás öröm - és élménymámorában úszva.

"Csináljunk egy musical-t az STSI-n! Adjunk elő egy magyar musical-t az indonéz diákokkal!"

Az ötlet zseniális volt, és természetesen hamar kiválasztottuk a konkrét darabot is, de ez képezi a projekt egyelőre még szupertitkosított részét. Éppen ezért megkérek minden kedves blogolvasót, aki bővebb részletek birtokában van, hogy azokat kezelje bizalmasan, és ne adja közre komment formájában sem! Köszönöm! :)

Tehát még szeptemberben megszületett az ötlet, de aztán lefoglalt minket a bandungi élet sok egyéb érdekessége és kihívása, majd a Balira tett utazás, így csak február végén vettük elő újra a tervet, és márciusban kezdtünk el komolyabban dolgozni a projekten. A legelső verzió még kis léptékben gondolkodott. Létrehozunk egy színházi előadást az STSI-n, amely során az indonéz diákok egy magyar darabot adnak elő, és ezáltal mindkét fél bepillantást nyerhet a másik kultúrájába és világába. Mire a nagykövetségre jutottunk az első projektkönyvvel, a terv sokkal összetettebb és nagyra törőbb lett ...

...

... a találkozó után jó hangulatban indultunk a Gambir vasútállomás felé, és útközben az a hóbortos ötletem támadt, hogy szálljunk le a Monas nevű megállónál, és vágjunk át a térkép által nagy zöld foltként jelzett parkon. Ezt pár lépés után megbántam, mert Jakartában nem túl kellemes dolog a déli órákban egy hátizsákkal a hátadon hatalmas parkok árnyéktalan útjain átvágni.

(10-03-22)