Egy keddi napon megérkezett a Magyarországról oly nagyon várt szállítmány. Időközben ugyanis István tett egy otthoni látogatást, és óvatlanul megkérdezte, hogy nincs-e szükségünk valamire a vén Európából. Hát, volt! Nem is kevés dologra!
Mint a tárgyak és életfeltételhez szükséges eszközök felhalmozásában mindig, most is Tünde járt az élen. Ha agyonvernek sem tudom felsorolni, hogy Tünde részéről mi minden volt a közepes méretű sporttáskában, amibe István belegyömöszölte a cuccainkat. Emlékszem a Balfi hajhullás elleni samponokra és balzsamokra, és egy csomó pudingporra ... azt nem tagadom, hogy ez utóbbi később jó szolgálatot tett édesség és szülinapi torta gyanánt.
Én néhány pólót hozattam ki, egy nagyon szép hímzett magyaros blúzt (úgyis közelgett egy újabb International Day), egy üveg Erős Pistát, és tetemes mennyiségű bort. Mindez számszerűleg nem volt sok, de a másfél liter Apu-féle bor, az egy liter Anyu-féle bor, és az egy liter legújabb fejlesztésű házi fügebor jó pár kilót nyomott. Ezzel a "csak muszlimoknak"-kost hűtőjét alkoholraktárrá változtattam, és haram művem akkor vált teljessé, amikor a Setiabudi szupermarketben vettem 20 deka szeletelt sonkát, és eme malacterméket is behelyeztem a borok mellé. :) Még egyszer köszönet Istvánnak a lelkes közreműködésért, hiszen ő szállította az italt és ő mutatta meg a szupermarketet, ahol viszonylag olcsó és jó sonkát lehet kapni.
Az Erős Pistát Ade miatt kértem, mert meg akartam neki mutatni, hogy nálunk is van olyasmi csípős fűszer, mint az indonéz sambal. Ez utóbbi igazából olyan, mint a chiliszósz. Ha bolti kiszerelésben veszed, akkor az állaga a ketchup-hoz hasonló és közepesen vagy nagyon csípős. Ha a warungban kapod a sült csirkéhez, sült halhoz, vagy bármilyen más ételhez, akkor jól elkülöníthetőek benne a paradicsomdarabok és héjak. A warungban ugyanis minden nap egy hatalmas fatálban törik össze és keverik-passzírozzák péppé a paradicsomot, hogy aztán fűszereket és erőspaprikát keverjenek hozzá, ezáltal kapva egy kellemesen paradicsomos ízű csípős szószt. A sambal íze és ereje tehát warungról warungra változik, de abban mindannyian megegyeztünk, hogy a házam mellett lévő Blessing Café-ban a legfinomabb. Sambal-ból van zöld is (sambal hijo). Ez valószínűleg még éretlen, zöld paradicsomból készül és ennek megfelelően "zöld íze" van. Kezdetben csak a sült csirkedarabom csücskét mertem belemártani a sambal-ba, mert nagyon csípős volt. Mostanra már hozzászoktam és a közepesen csípős fajtából már az adaghoz kapott egész sambalmennyiséget el tudom fogyasztani (ez általában 1-2 evőkanálnyi). A sambal Nyugat-Jáván olyan, mint a rizs. Minden étkezés elmaradhatatlan kelléke.
Meséltem hát Adénak az Erős Pistáról, kihozattam egy üveggel, és megkóstoltattam vele. Egy adag smack-be raktuk bele. Ízlett neki, de mondanom sem kell, hogy nem volt elég csípős. Rakott bele még egy kanállal, és még eggyel ... aminek az lett az eredménye, hogy megfájdult tőle a hasa és egy napig fetrengett az ágyban és guggolt a WC-n felváltva.
"Hát, igen! Pista aztán tényleg Erős!" - gondoltam magamban.
Ade azóta nem nagyon mer a kis üveg közelébe menni, én viszont mindig feldobom vele a smack-emet. És be kell vallanom, hogy a sambal után tényleg nem tűnik nagyon erősnek! :)
Ezen a kedd estén, amíg mi Istvánnal beszélgettünk a kávézóban, Ade az STSI-n várt rám. Mondtam neki, hogy 6-kor találkozunk Istvánnal, de ő ezt valamiért úgy értelmezte, hogy csak egy kis időre. Ezért kb. 6-tól ott volt az STSI-n, megtalálta a kis pajtásait és elkezdtek intisari-t vedelni, aminek az lett az eredménye, hogy berúgtak.
Az intisari egy likőrbor szerű alkoholos ital. Alkohol létére elég olcsó, ezért nagyon elterjedt. Én először csak ásványvizes flakonba töltve láttam, ezért azt hittem, ez valami illegális dolog. De aztán megtudtam, hogy egyáltalán nem az, rendesen lehet boltban kapni "anggur merah" néven. Ez vörös szőlőt jelent, így hirtelen felcsillan az ember szeme, hogy talált egy olcsó bort. De aztán megkóstolod, és összetapad a nyelved, olyan édes. Inkább likőrhöz hasonlít, amit feles pohárból szopogatsz, mint borhoz, amit ízlelgetsz a szádban, vagy frissítő fröccsöt keversz belőle.
Az intisari hírhedt is, mert hamar be lehet rúgni tőle, és vannak olyan városi legendák, hogy már sok fiatal belehalt a túlzott fogyasztásába. Nem tudom, hogy ebből mennyi igaz. Lehet, hogy valóban van valami olyan összetevője, ami veszélyes a szervezetre (de akkor miért legális árusítani egy többségében iszlám országban?), de az is lehet, hogy az alkoholhoz nem szokott indonéz fiataloknak hamar a fejébe a száll, és csak azért költenek róla legendákat, mert nem ismerik a jóféle magyar törkölypálinkát, és nem ittak még raki-t sem, illetve általában hiánycikk az életükben az erősebb alkohol.
Az biztos, hogy Ade aznap este jól benyalt belőle, és mivel nem engedte, hogy hazavigyük a kocsiján úgy, hogy más vezet, hajnali kettőig kellett várni, amíg kijózanodik annyira, hogy autóba tudjon ülni és legyen esélye a túlélésre.
(10-03-16)
Anggur merah: Yogyában mindig Tomiék vettek, és azt is magánházból. Jakartában ehhez képest minimum dupla áron tudtam csak venni, természetesen pult alól + még az üvegből is áttöltötték nejlonzacskóba. Ebből gondolom, hogy nem legális. Mivel az indók mindenbe nyomnak MSG-t, tuti, hogy ez is baromi egészségtelen. (A "vodká"-juk is mindenre hajaz, csak vodkára nem...)
VálaszTörlésEgyébként Jakartában bizonyos éttermekben ki is írják, hogy nem használnak MSG-t. (Japánban emlékeim szerint a hetvenes évek elején tiltották be. Ott nem akarták, hogy elhülyüljön a társadalom.)