Jakarta történetének tárgyi emlékei után úgy éreztük, hogy szükségünk van egy ebédre és legfőképpen egy frissítőre. A múzeum oldalában találtunk is sült csirkét elfogadható áron, és miután megtömtük a hasunkat, elégedetten szürcsöltük a hideg es jeruk-ot. (Jeruknak neveznek minden citrusfélét, es a jég indonéz megfelelője, az es jeruk pedig gyakorlatilag frissen facsart mandarinlé vízzel higítva, cukorral ízesítve és jéggel lehűtve. Szoktak hozzá sűrített tejet is önteni, de attól elég gejj lesz. És a mandarin valószínűleg nem mandarin, de valami hasonló, a citrusfélék családjába tartozó gyümölcs. Mandarinízzel.) Én benyomtam egy kávét is, hátha attól visszaszáll a tagjaimba az erő, amit a párás meleg szívott ki. Kajakómás fejjel indultunk el a Wayang Múzeum felé, amely a tér nyugati oldalán helyezkedik el. A Fatahillah Múzeummal ellentétben itt mintha légkondi hűtötte volna a levegőt, legalábbis nem volt olyan elviselhetetlen a klíma.
A Wayang Múzeum épületének helyén 1640-ben építették fel a Régi Holland Templomot, amelyet 1732 felújítottak és átkereszteltek Új Holland Templomra. (Megjegyzem, ez az eset a hollandok keleti asszimilációját mutatja: nem kell újat építeni, csak egy kicsit kipofozzuk a régit, és máris olyan, mintha új lenne ... nem kell új alapozással, rendesen megépíteni az utat, elég ha ráhúzunk még egy réteg betont, aztán majd ha az is péppé tört egy nagyobb teherautó súlya alatt, majd húzunk rá még egy réteget, és így tovább, míg végül rámpán kell majd felhajtani az adott útra a mellékutcából, mert annyira megemelkedett már az utcaszint.) 1808-ban aztán egy földrengés elpusztította a régi-új templomot. 1912-ben építettek a területre egy neoreneszánsz épületet, amely a Geo Wehry & Co. cég áruraktára volt, és amelyet 1938-ban átalakítottak holland koloniális stílusban. Később az épület a Stichting Oud Batavia (Régi Batavia Alapítvány) kezébe került, akik 1939-ben megalapították itt a Régi Batavia Múzeumot. 1957-ben ide költözött a Lembaga Kebudayaan Indonesia (Indonéz Kulturális Intézet), majd 1962-ben itt székelt az összevont Oktatási és Kulturális Minisztérium. Végül 1968. június 23-án adta át helyét a minisztérium a Wayang Múzeumnak, amelyet 1975. augusztus 13-án avattak fel.
A múzeum gyűjteményében kb. 4.000 darab wayang, festmény és egyéb bábfigura található. Ide is csak egy ezres a belépő diákoknak, kétezer a felnőtteknek. Először egy hosszú folyosón haladtunk végig, ahol a vitrinekben szobrok, lámpások és wayang golek bábfigurák sorakoztak. Ezután egy udvarra jut ki a látogató, amely az egykori Holland Templom udvara és itt áll Batavia alapítójának, Jan Pieterszoon Coen-nek a síremléke. A további termek további bábokat, kellékeket, wayangokról készült üvegfestményeket rejtenek.
Csodálatos hely volt, ahol végre megcsapott egy kicsit egy idegen kultúrának az az ősi hangulata, ami Indonéziába való érkezésem előtt élt romantikus lelkemben. A Wayang Múzeum végre megéreztette velem azt az ősi, titokzatos, sötét, de tudással teli erőt, amit már a sziget neve is sugall: Jáva. (Persze mindezt csak magyarul sugallja, mert az indonéz Jawa szó kiejtése már sokkal hanyagabb: Dzsáuá.) Ez az erő ott van valahol Indonézia népében, csak elő kell ásni, mert sokszor elnyomja a blackberry-k csörgése, a vágtázó motorok és kurjongató angkotsofőrök zaja.
Wayang kulit
A wayangról Tari Eszter "Jávai árnyak" című tanulmányából tudhat meg részletes információkat a magyar olvasó (Tari Eszter: Jávai árnyak Pécs: Imea Kiadó, é. n.). A könyvet ne is kutassátok, nem lehet megszerezni, de pdf formátumban letölthető Eszter honlapjáról.
A wayang (ejtsd: vajang) szó jávai nyelven árnyat, árnyékot jelent. És jelenti egyben a bábokkal (legyenek azok kétdimenziós, bőrből vagy fából készült figurák vagy három dimenziós fabábok) vagy akár emberekkel előadott színdarabot, magát az egész előadást, mint eseményt, és az egyes bábokat is wayangnak nevezik. A wayang kulit a bőrbábokkal előadott árnyjáték, amelynek számtalan változata alakult ki az idők során, attól függően, hogy mely területen adták elő és mely vallási és politikai elemek, események gyakoroltak rá hatást. A wayang előadások először a Ramayana és a Mahabharata történeteit adták elő, de az események és a hősök az idők során asszimilálódtak az ősi majd modern jávai kultúrába, annak megfelelően változtak, alakultak.
A 13. századtól, ahogy az arab kereskedők révén a szigetekre került iszlám vallás egyre gyorsabban terjedt, hatása és elemei megjelentek a wayang előadásokban is. A Nyugat-Jáván elterjedt wayang golek háromdimenziós, marionettszerű fabábokkal dolgozik, amelyeket első napjaimban láttam Bandungban egy bábkészítő műhelyben. Ez a fajta wayang állítólag az iszlám hit terjesztésére szolgált, az arábiai és jávai muszlim szentek történeteit dolgozza fel. Tari Eszter megemlít egy cireboni előadást, amely "a Mahabharata és a Ramayana szereplőinek iszlám hitre való áttérését és muszlim hívőként folytatott utóéletét beszéli el". (Tari: Jávai árnyak, p. 26)
A wayang nem csak egy egyszerű bábelőadás, hanem szertartás, amelyet a bábjátékos, a dalang, celebrál. Szigorú és kötött forgatókönyve van, mint ahogy pontosan meg van határozva a bábfigurák ikonográfiája is. Azokat a szereplőket, amelyek állandó jellemeket képviselnek illetve a történetek során nem mennek át jellemfejlődésen, elég egyetlen bábbal megjeleníteni. Az összetettebb karaktereket, illetve akiknek hangulata, hozzáállása, véleménye változik a darab során, több bábbal jeleníti meg a dalang. Ezek a változatok a vandák. A bábok arckifejezése, ruházata, testtartása, bőre színe és motívumai eltérőek az adott szereplő különböző vandáinak megfelelően. Így egy bábjátékos tulajdonában több száz báb van, hogy tökéletesen elő tudja adni a történeteket.
A wayang művészete mélyen átitatja a jávai emberek életét, "a bábjátékos feladata a társadalmi normák, a szokások, a hagyományok bemutatása és kötelezőként való továbbadása." (Tari: Jávai árnyak, p. 36) A wayang fontosságát és társadalomban betöltött oktató és példaadó szerepét jól példázza, hogy állítólag Soekarno elnöknek volt egy Gitosewoko nevű magándalangja. Az elnök nem csak azért ült le gyakran és hosszan a bábjátékos vászna elé, hogy szórakozzon, hanem hogy tájékozódjon az országos helyzetről, a közhangulatról és a dalang bölcs tanácsát kérje a problémás helyzetekben.
(10-03-21)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése